Sinka József kötödéjében és festödéjében egykor zakatoltak a gépek, de ma már néma csend fogadta a Telex újságíróját, aki a magyar textilipar helyzetéről készített riportot. A lap cikksorozatában arra keresik a választ, hogy mi okozta a magyar varrodák és a divatipar leépülését.
A Telex az országszerte készített közel 40 interjúból három okot látott, ami a mostani helyzet kialakulásához vezetett. Az egyik, hogy a rendkívül alacsony, minimálbér-közeli bérek miatt a varrodai dolgozók presztízse is alacsonyan van. Kevesen tanulták a szakmát és mostanra az oktatásból is hiányzik az utánpótlás.
A szakma elöregedik és idővel kihal.
Szintén probléma az állam hozzáállása, egyre kisebb szerepet vállal ugyanis a megmentésben és hiányoztak az adminisztratív terhektől mentes, célzott támogatások. A harmadik okot abban látták, hogy a textil- és divatipar is globalizálódni kezdett.
Nem keresik a magyar textilt
Sinkáék egykor olyan divatáru-varrodákat szolgálták ki, mint az Adidas, a Kappa, vagy a Budmil. A csúcsidőszakban havonta 260 ezer négyzetméternyi textilt állítottak elő. Végül az import elvette a piacot, lecsökkent a sportmegrendelés is.
Később munkaruhát gyártottak az állami intézményeknek. Ezek között volna a honvédség, rendőrség, büntetés-végrehajtás, MÁV, posta, tűzoltók, mentők, közút, de ma már ők is importból szerzik be az anyagot. Ezzel pedig kifogytak a munkából.
Az importáru beözönlése az alacsony árszint és a hatalmas választék a hazai árakat is letörte, az olyan cégek, mint Sinkáé, egyszerűen versenyképtelenné váltak.
A becslések 30–50 ezer fő közöttire teszik a TCLF-szektorban, azaz a divatiparban dolgozók számát. Molnár Ernő, a Debreceni Egyetem gazdaságföldrajz-tanára, aki bő egy évtizede kutatja a szektort, azt mondta, hogy már több mindenkinek nem a megrendelés folyamatossága a fő probléma, hanem hogy legyen munkaerő a megrendeléseihez. Az ő tapasztalatai szerint maximum 10-15 év kifutási időt látnak, aztán gyakorlatilag el fog tűnni az iparág jelentős része, mert a kiöregedők helyett nincs senki.