„A jövő itt van és sose lesz vége” – énekelte Menyhárt Jenő annak idején és nagyon kevés dolgon lehet ezt annyira észrevenni, mint a technológiai fejlődés vívmányain. Okoskütyük, önvezető autók, mesterséges intelligencia, személyre szabott hirdetések, big data, digitális azonosítás, ezek mind olyan dolgok, amikkel papíron könnyebbé és biztonságosabbá válik az életünk, viszont nagyon nehéz erről úgy beszélni, hogy ne érintenénk a technológiai előretörés hatásait a magánszféránkra. Mert az meg közben érezhetően zsugorodásnak indult.
Nyilván a folyamat kereskedelmi szempontból lényeges része arról szól, hogy a különböző forgalmazóknak ahhoz, hogy a számunkra legmegfelelőbb ajánlataikat közvetlenül hozzánk tudják eljuttatni, meg kell minket ismerniük. Ez persze nem hosszas beszélgetések, közös kávézások, romantikus séták keretében fog megvalósulni, hanem az online jelenlétünk nyomon követéséből.
Mire kattintottunk, illetve kerestünk rá, milyen termékeket rendeltünk meg a világhálóról, sőt, már ahhoz sem kell alufóliasisakos, minden bokorban összeesküvést orrontó csodabogaraknak lennünk, hogy feltételezzük, bizonyos esetekben akár a telefonjainkat is „lehallgathatják” ilyen célzattal.
Ha ez így halad tovább, hamarosan a hirdetők többet fognak tudni rólunk, mint a legközelebbi barátaink és ez lassanként leszivárog a sarki zöldséges szintjére is. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy a boltokban hamarosan tudni fogják, hogy mik a preferenciáink, mennyi pénzt vagyunk hajlandók egy vásárlás során elkölteni, stb.
Jelenleg az a helyzet, hogy elmosódni látszanak a határok a webáruházak és a tényleges boltok között, az online vásárlási felületek egyre inkább hasonlítani kezdenek a nem virtuális boltokra és vice versa.
A jeladó és az arcfelismerő
A folyamat egy izgalmas darabja a nagyobb áruházak által Amerikában már alkalmazott jeladó, ami egy kis kütyü és a boltok bejáratánál található. Ez a rádióhullámokkal és bluetooth kapcsolattal kommunikáló cucc kapcsolatba lép a telefonunkkal, amikor elsétálunk a bolt mellett és olyan ajánlatokat próbál közvetíteni nekünk, melyek hatására mégiscsak betérünk egyet vásárolni.
Ennek a kiegészítőalkalmazása, vagy akár az egy szinttel magasabb művelőivé válhatnak a különféle arcfelismerő rendszerek.
Ugye ezeket – mint annyi minden mást a technológiai fejlődés történetében – elsősorban katonai, rendvédelmi, illetve biztonságpolitikai céllal alkották meg és lassan, de biztosan, szépen átszivárognak a hétköznapi életünkbe is. Gondoljunk itt például arra, hogy a legtöbb magára valamit is adó okostelefonnak már van arcfelismerő funkciója. Ezt a kereskedelemben is jól tudják majd hasznosítani.
Ott tartunk tehát, hogy bevisz minket a jeladó a boltba, ahol egyből azonosítanak (már ha gyakran járunk oda), tudni fogják, mit szoktunk venni, mekkora a büdzsénk és ennek megfelelően mennyire kell minket körülrajongani. Tulajdonképpen a folyamat végén lecsippantható törzsvásárlói kártyák lassú elmúlásának lehetünk tanúi, ha bevezetik ezt az új rendszert.
Robotok és kibertükrök
Ha pedig mindez megtörtént (beléptünk, lecsekkoltak) ma már akár egy roboteladó is köszönthet minket. Sok helyen létezik már ez a gyakorlat, természetesen nem függetlenül a költségcsökkentő megoldásokra mindig nyitott, céges, szigorúan matekalapú hozzáállástól. Ezek a készülékek több nyelven beszélnek, van bennük 3D szkenner, amit arra használnak, hogy felmérjék a problémánkat.
Mondjuk megjelenünk az elektronikai cikkeket árusító üzletben egy lemerült laposelemmel, amit azért hoztunk magunkkal, hogy megmutathassuk az eladónak, hogy ilyet szeretnénk vásárolni. A robot megnézi, majd elvisz minket a bolt azon részébe, ahol a laposelemeket tartják és megmutatja, hogy pontosan melyik kell nekünk.
Persze a ruházati cikkeket értékesítő boltokat sem kerüli el a jövő, ott például a próbafülkék fognak hamarosan kimenni a divatból és az okostükrök veszik majd át a szerepüket.
Az okostükör pont ugyanolyan, mint egy sima tükör, legalábbis első blikkre, aztán bekapcsol, leveszi a méreteinket és virtuálisan felpróbálhatjuk a bolt összes ránk jó ruhadarabját, sőt a kapott eredményt még meg is oszthatjuk a közösségi médiában, hogy az ismerőseink, vagy csak azok, akiket erre érdemesnek tartunk, eldönthessék, hogy jól választottunk-e.
Hozzá kell ehhez tenni, hogy az okostükör nem csak a mi kényelmünkre szolgál, hanem elsőrangú visszajelzést küld a vásárlói statisztikához is, hiszen az elraktározott adataiból megtudhatja az üzletvezető, hogy mely termékeit próbálják fel legtöbbször a betérő vásárlók.
Automatizált pénztár
Ha pedig mindez megvan, onnantól kezdve már csak az automatikus kassza intézménye hiányzik, amit szintén több boltban is használnak már (pl. az Amazon egyes üzleteiben). Ez más mint az általunk ismert önkiszolgáló pénztár, fejlettebb és gyorsabb. Egyszerűen csak belépünk a boltba, levesszük, ami nekünk kell, majd távozunk anélkül, hogy egy megtermettebb biztonsági őr ránk vetődne. Ugyanis az automatikus kassza távozáskor leveszi, hogy mit viszünk magunkkal a boltból, majd a cuccok ellenértékét levonja az egyenlegünkről. Nincs többé sorban állva szentségelés, lassú kiszolgálószemélyzetre panaszkodás, csak bemegyünk és kijövünk.
A fentiekből látható, hogy meglehetősen ambivalens érzéseink vannak a vásárlási szokásokat gyökeresen újraalakító technikai csodákkal szemben. Egyrészt örülünk, mert ezekkel valóban könnyebbé válhat az életünk, másrészt viszont aggódunk is, hiszen lelki szemeink előtt látjuk, ahogyan a plázába belépve ellepik a telefonunkat az agresszíven nyomuló reklámok, belegondolunk a robotok miatt megszűnt munkahelyekbe és mélyen elgondolkodunk azon, hogy valójában mennyit is tudhat rólunk a minket körülvevő világ, és hogy valóban magunktól, jó szívvel megosztottuk-e volna ezen információk minden morzsáját?