A Startlap az Age of Hope Alapítvánnyal közösen tanszergyűjtő kampányt indított augusztusban, hogy segítsük a szegény körülmények között élő gyermekeket és családokat az iskolakezdésben. Az adományokból nem csak ők, hanem azok a tanodák is részesültek, akik a délután során segítenek a házi feladatok elkészítésében és a különböző foglalkozásokban. Tóth Ákossal, az Age of Hope Alapítvány vezetőjével a kampányzárás mellett arról is beszélgettünk, milyen feladatok állnak még a szervezet előtt és a korábbi években milyen célokat tudtak elérni.
Nemrég ért véget a tanszergyűjtő kampányunk. Az adományok már a gyermekeknél vannak. Összességében mennyire tartod sikeresnek a gyűjtést?
Minden évben a tanszergyűjtő kampányunk teljesít a legrosszabbul. Ennek több oka lehet, ezek közül az egyik, hogy augusztusban még nagyon sokan nyaralnak, akik pedig érintettek a tanszervásárlásban, azok is az utolsó pillanatra hagyják a bevásárlást és nem gondolnak az adományozás lehetőségére. Éppen ezért mindig keresünk egy partnerszervezetet, aki segít a gyűjtésben – így idén a Startlapot és a Cseriti üzleteket választottuk. A tárgyi adományok minden várakozásunkat felülmúlták.
A gyűjtés során 30-40 százalékkal több tárgyi adomány érkezett, mint amit célul tűztünk ki.
Ettől függetlenül még egy 500 ezer forint értékű vásárlásra szükség volt ahhoz, hogy mindenhová megfelelő minőségű és mennyiségű felszerelés jusson. Még egy busznyi adományt is kaptunk luxemburgi magyaroktól, aminek értéke becsléseink szerint másfél millió forint lehet. Ezeket mind kiszállítottuk. A csomagokban egyébként sok cipő és iskolatáska is volt.
Általában minden évben ugyanaz a kör kapja meg az adományokat, de ha lehetőségünk van rá, mert több felajánlás érkezik, akkor ezt kiterjesztjük és bevonunk új intézményeket vagy tanodákat.
Ha számszerűsíteni kell a gyűjtés eredményét: hány gyermek kapott segítséget a tanévkezdéshez?
Nagyjából 250 komplett iskolatáskát tudtunk megtölteni a szükséges felszerelésekkel.
Ezenkívül rengeteg mindent tudtak eltenni tartalékba az iskolák, például ceruzákat. Fontos leszögezni, hogy nem csak az alapdolgokat kapják meg az intézmények, a tanodák például kreatív eszközöket is kapnak, színes filckészletet vagy festéket.
Azt gondolom, hogy a gyűjtésnek köszönhetően azok az intézmények és tanodák, akiknek segítettünk, ki tudják húzni ezt a tanévet az adományozott eszközökkel.
Mint említettem, eddig 500 ezer forint értékben vásároltunk be, de ennek az összegnek csak a fele érkezett be az Adjukössze.hu felületén. Abban bízom, hogy még lesznek páran, akik hozzájárulnak a vásárlás összegéhez, akár csak 500 forinttal. Hiszen sok kicsi sokra megy.
Most azért is van nagy szükség a segítségre, mert a korábbi évek költéseiből egyértelműen meg tudjuk állapítani, hogy az elmúlt két évben 40 százalékkal drágultak az iskolai felszerelések.
Ha egy kicsit visszatekintünk a kezdetekhez, honnan jött az alapítvány létrehozásának ötlete?
A közvetlen előzménye a vörösiszap-katasztrófa volt. Nagyon sok pozitív energiát kaptam és nagyon sok jó embert ismerhettem meg. A felhívásomra rengeteg adomány érkezett – pedig akkor tervben sem volt az Age of Hope Alapítvány.
Kicsit olyan volt, mint amikor egy kavicsot bedobunk a tóba és elindul a körhullám kifelé. Innen indult minden, de ma már azt gondolom, érdemes volt szervezeti formát ölteni. Ez persze egyben felelősség is.
Milyen feladatok várnak még rátok az idei évben?
Most, hogy véget ért a tanszergyűjtő kampány, a karácsonyra kezdünk felkészülni. Minden évben megrendezzük az 1000 gyerek karácsonya kampányunkat. Ennek köszönhetően tavaly már 1200 gyermeknek juttathattunk el cipősdobozos adományokat. Ebbe a gyűjtésbe is besegít majd a Central Médiacsoport Zrt.
Itt előre megadjuk, miket szeretnénk, ha bepakolnának a cipősdobozba. Az egyszerűség kedvéért egy oktatóvideót is készítettünk, arról, hogyan érdemes ezeket a csomagokat összeállítani. Minden évben nagyon igényes és komoly dobozokat állítanak össze a felajánlók, de ezeket mi felbontjuk, hogy végül minden gyermek egységes értékű ajándékot kaphasson. 1000 felajánlott dobozból nagyjából 600 olyan doboz jön össze, amivel tényleg örömet okozhatunk a gyermekeknek.
Van egy másik programunk, a Közös Bogrács rendezvények, amikor partnerszervezetek és cégeket hívunk el, hogy az ország legszegényebb településein főzzünk. Ezek mindig nagyon jó hangulatban telnek, kicsit úgy kell elképzelni, mint egy disznóvágást. Főként a téli hónapokban vagy hó végén tartunk ilyen bográcsozást, amikor a családok kifogynak a pénzükből. Egy év alatt akár 800 – 1000 adag ételt is ki szoktunk osztani ennek az akciónak a kereteiben.
Tavasszal pedig már megkezdődik a nyári programok és a táboroztatások szervezése.
Meg persze bármikor közbe jöhet bármilyen esemény. Az alapító okiratunkban ott szerepel, hogy rendkívüli helyzetekben azonnal reagálunk, így elsőként segítettünk, amikor kitört az orosz-ukrán háború, de ott voltunk Záhonynál, segítettünk a menekültek érkezésekor, sőt egészen Bucsáig vittünk adományokat. De ott voltunk a magyarországi árvizek idején is.
Szerintem ebben rejlik az alapítványunk ereje, hogy gyorsan tudunk reagálni bármilyen helyzetben.
A koronavírus berobbanásakor is azonnal elkezdtünk gyűjtés szervezni. Akik vidéken napszámban dolgoztak, azoknak lényegében megszűnt az összes munkalehetőségük. Hirtelen és azonnali segítségre volt szükségük, ezért tiszálkodószereket, tartós élelmiszereket vittünk több tízmillió forint értékben.
Említetted a táborok szervezését, ezt hogyan kell elképzelni?
Az eredeti célkitűzésünk az volt, hogy a rászoruló gyermekek a szabadidejüket hasznosan töltsék el. Évente több száz gyereket tudunk elvinni nyaralni vagy táboroztatni.
Sőt, előző évben már 21 gyermeket tudtunk elvinni Olaszországba, de volt balatoni és Tisza-tavi táborunk is. A MosolyTúra során pedig több alapítvánnyal együttműködve eveztünk le Esztergomtól Pestig a Dunán.
2012-ben hoztátok létre az alapítványt. Hogy látod, az elmúlt bő 10 évben inkább nőtt vagy csökkent a rászorulók száma?
A tíz év alatt azt figyeltem meg, hogy az olló egyre inkább elkezdett szétnyílni. Ráadásul egyre nagyobb teret hódítanak a dizájner drogok. Ráadásul a helyzetet nehezíti, hogy vidéken egyre rosszabb a helyzet. Míg Budapesten, ha valaki elkezd lefelé csúszni, elmagyarázhatod neki, hogy azért ne folytassa ezt, mert még lehet belőle valaki. De egy kelet-magyarországi, szegény kistelepülésen mit mondasz, miért ne nyúljon a kábítószerhez?
A gazdasági válság hatására hogyan változott meg az adományozási kedv?
A kis összegű utalásoknál látni, hogy sokkal kevesebb adomány érkezik be. Mi is visszavettünk a költségekből, már nem tudunk olyan bőkezűek lenni. Ahhoz viszont továbbra is ragaszkodunk, hogy a programjaink minőségben és mennyiségben is ugyanúgy menjenek, mint eddig.
Azt sose felejtsük, hogy a válság mindig a legkiszolgáltatottabbakat sodorja még kiszolgáltatottabb helyzetbe.
Emiatt nekünk ezekben az időszakokban sokszoros feladatunk van.