"Nem vesztem el, rád vártam!" - Országszerte feldobják a mindennapokat a random, kézzel készült kedvességek
“Kedves Megtaláló! Nem vesztem el, Rád vártam! Azért hagytak itt, hogy szebbé tegyem a napodat. Ha tetszem, kérlek vigyél haza!” – áll a cetliken, melyeket kézműves ajándékozók tűznek az általuk készített tárgyhoz. A kézzel készített apróságot ezután “elhagyják” valahol, majd várják, hogy a megtaláló feltöltse a szerzeményéről készült képet a Random, kézzel készült kedvességek Facebook-csoportba. A közösség sokak napjait aranyozza be: a csoportnak csaknem 55 ezer tagja van cikkünk írásakor, és nem ritka a napi száz bejegyzés sem.
A csoportot egy éve hozta létre Kovács-Timár Zsófia azzal a céllal, hogy a kreativitás örömét továbbadhassa. Az érdeklődés felülmúlta minden előzetes elvárását, ugyanakkor a sok belefektetett munka mellett rengeteg vidám percet okoznak neki az ide feltöltött kedvességek.
Egyik napról a másikra “felrobbant” a csoport
Milyen gondolat mentén hoztad létre a csoportot? Mit szerettél volna elérni vele?
Az első pillanattól kezdve mindig hangsúlyozom, hogy az ötlet nem az én érdemem. Nagyjából két éve kezdtem a horgolást, amikor az első kislányunkat vártuk. Hamar nagy szerelem lett ez a hobbi mindkettőnk számára a férjemmel, aki szintén szereti a kreatív kézműves tevékenységeket. Ekkor szembe jött velem a Facebookon a Random Acts Of Crochet Kindness angol nyelvű csoport, innen jött az ötlet, hogy mennyire szuper lenne, ha lenne magyar verziója is a csoportnak. Egy biztonságos közeg, ahol csak az önzetlenség, kreativitás, hála, pozitív gondolatok és egymás támogatása jelenne majd meg, a közösségi média folyton kritikus és háborgó tengerén egy kis békés sziget, ahová feltöltődni járnak az emberek.
Te milyen kézműves tevékenységeket űzöl? Mit jelentenek ezek számodra?
Jelenleg a horgolás az első számú kézműves hobbim, de szerintem, akik szeretnek kézműveskedni, rengeteg dolgot kipróbálnak. Én is gyerekkorom óta kreatívkodom, sok mindent kipróbáltam már, hogy csak egy párat említsek: gyöngyfűzés, üvegfestés, gyertyaöntés, keresztszemes hímzés, kalligráfia, akvarell, modern hímzés. Ezek hosszabb, rövidebb ideig kísértek eddigi életem során. Most egy ideje a horgolás van az első helyen.
A mai világban, amikor sokunk munkája a számítógép elé köt, a kézműves tevékenység kikapcsol és feltölt.
Nem utolsó sorban pedig kézzelfogható eredményt ad, az alkotás örömét.
Mikor hoztad létre a csoportot? Most már rengeteg bejegyzés van naponta – mennyi időbe tellett, ameddig ennyire népszerű lett a kezdeményezés?
A csoportot 2023. július 17-én hoztam létre Random, horgolt kis kedvességek néven, néhány hónappal a kislányunk születése után, amikor még rengeteget aludt, így kellett valami, ami azokban az órákban lefoglal. Elsőként én hagytam el kedvességeket, amiket megosztottam horgolós csoportokban, így hamar elkezdett növekedni a csoport és a lelkes “elhagyók” tábora.
A kezdeti 2-3000 fő után egy éven keresztül viszonylag stabilan növekedett a csoport létszáma, szinte napra pontosan egy évig, amikor 9000 tagunk volt. Ekkor nem tudom mi történt, talán a Facebook algoritmusokban változott valami. Egyik napról a másikra felrobbant a csoport, és napi 500-1000 fős növekedésünk lett.
Ezzel arányosan pedig a napi 1-5 megtalálásról szóló posztból mára napi 300 feletti posztnál járunk.
Az elmúlt két hónapban történt az is, hogy egyre többen jelezték, bár horgolni nem tudnak, szívesen hagynának el más kézműves terméket, ezért némi közös gondolkodás után átneveztem a csoportot Random, kézzel készült kedvességekre, hogy bárki, aki kézműves hobbit űz, csatlakozhasson.
Minden korosztály képviselteti magát
Milyen emberek csatlakoztak a csoporthoz?
Először horgolással foglalkozó hölgyek, majd ahogy átneveztem a csoportot, egyre többen, különféle kézműves tevékenységekkel. Azt hiszem, szinte biztosra mondhatom, hogy az ország összes vármegyéjében és Budapest összes kerületében hagynak el kedvességeket a tagjaink, akik közt az idős hölgyektől a kisgyerekekig mára minden korosztály képviselteti magát. Külön öröm olvasni a csoportban, hogy nagyon sok gyerkőcnek is megtetszik a kezdeményezés és emiatt megtanulnak horgolni, vagy más kézzel készült kedvességeket hagynak el. De volt olyan anyuka is, aki arra “panaszkodott” viccesen, hogy a gyerekei egyre több horgolmányt várnak tőle, hogy csomagolhassanak és segíthessenek az “elhagyásban”, elrejtésben.
Hogyan moderálsz egy ekkora csoportot? Vannak nehézségek?
Őszintén? Egyre nehezebben, de az a fajta ember vagyok, aki nem szeret delegálni, ráadásul így minden kis kedvességgel találkozom, amit feltöltenek a csoportba. De rengeteg a napi 300 poszt egy embernek.
Reggel, ébredéskor általában 30-50 bejegyzés vár.
Napközben igyekszem minél sűrűbben ránézni a kiengedésre váró posztokra, de ha nem sikerül 2-3 órán keresztül, akkor van hogy 50-70 bejegyzés is várakozik.
Este lefekvés előtt még tartok egy utolsó ellenőrzést, de reggel 8-ra újra ott várnak a kedvességek. Ennek persze nagyon örülök, de néha már elgondolkozom, hogy jó lenne néhány admin-társ. Ahogy az életben mindennek, ennek is megvannak a nehézségei, ennyi posztnál már sajnos sokszor megjelennek nem ideillő próbálkozások. Emiatt is van, hogy előre ellenőrzök minden posztot, és nem utólag moderálok. Kiemelten fontos nekem, hogy megmaradjon a csoport biztonságos, pozitív légköre és csak az eredeti céllal kapcsolatos posztok kerüljenek ki, szóval megéri a belefektetett munkát.
Milyen érzés volt, amikor először érkezett hír arról, hogy valaki egy “random, kézzel készített kedvességet” talált? Mi a legemlékezetesebb sztorid egy ilyen tárgyról?
Természetesen nagyon jó érzés volt, az egyik saját kis polipom talált gazdára, pár sarokra a lakásunktól. Ez az egyik legnehezebb kérdés, mert nagyon sok kedves és megható történetet lehet olvasni a csoportban.
Van, aki vizsgára vagy műtétre menet talál kedvességet, ami lelket önt belé, van, aki egy rossz nap után vidul fel egy kis kedvesség hatására.
Sokan írják, hogy visszakapták az emberi jóságba és önzetlenségbe vetett hitüket.
Sok megtaláló később elhagyó lesz, és persze a boldog gyerekek, akik egy-egy kedvességet szorongatnak, nagyon édesek. Mint anya, engem talán az a történet érintett meg a legjobban, amit egy másik anyuka osztott meg velünk. Valaki egy varrott cicát hagyott el, amit az említett anyuka autizmus spektrumzavarral élő kisfia talált meg, ennek a kisfiúnak lett a társa a gyönyörű kiscica, ahogy az anyukája írta:
Ő másképp szeret, ő másképp kommunikál (beszélni nem tud), ő másképp kíváncsi, őt más dolgok kötik le, ő máshogy látja a világot. De az öröme őszinte, és ha valamit megszeret, ő nagyon ragaszkodik. Ő most boldog, mert lett egy új barátja, aki nem akarja állandóan megsimogatni, elvenni a játékait, megvigasztalni felesleges érintésekkel, nem akarja megfogni vagy megölelni, amikor ő nem kéri az érintést. Neki most egy olyan barátja lett, akire szüksége van.
Egy csodálatosan átlagos kislány anyukájaként, engem ez a történet hatott meg a legjobban. Már ezért az egy egymásra találásért megérte létrehozni a csoportot.
Mik a terveid a jövőben a csoporttal és a kezdeményezéssel?
Ahogy már mondtam, lehet, hogy idővel toborzok egy-két társadmint, főleg, ha a posztok száma ilyen magasan marad. Nem tudom, naponta hány kedvességet veszíthetnek el, mert
a csoporttagok elmondása alapján csak a kedvességek 30-40 százalékáról érkezik visszajelzés.
A névváltoztatás óta egyre több a különböző kézműves technikával készített kedvességek száma, de nagyon örülnék, ha még szélesebb alkotói réteghez jutna el a kezdeményezés, és még több gyönyörű, inspiráló alkotást láthatnánk! Sokan nem elhagyók vagy megtalálók a csoportban, csak nézelődni és pozitív energiával töltekezni járnak hozzánk, szeretném, ha minél több különböző kézműves csodát láthatnának!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Újabb pofon az Ügyfélkapu felhasználóinak: még a nagy...
Ez sokaknál kicsapja a biztosítékot: nagy bejelentést tett a...
Megszűnt az imádott csoki, de az Aldiban most ott áll a polcokon -...
Januártól nagy változás élesedik a Magyar Postánál –...
Megszűnik az egyik magyar bank