A PénzÜgyes  podcast  első adásában az évtervezésé a főszerep: Papszt Kriszta és Tamás Áron tanácsadókkal beszélget a műsorvezető Györfy Rúben arról, hogyan valósítsuk meg az anyagi céljainkat. Konkrét praktikákat hallhattunk, ám ezek hasznosításához az első és legfontosabb lépés, hogy meghatározzuk, mit szeretnénk elérni.

„A magyar lakossági piacot nézve, elég nagy számban a reménykedés megy. Reménykedünk, hogy a bevételünkből futja a kiadásokra, a hó végén kijövünk legalább nullára, vagy talán pozitív lesz a mérleg. Nagyon sokan játsszák ezt a pénzügyi orosz rulettet akaratlanul is, mert nem kapták meg a szükséges tudást az iskolában, nem tanítják sehol sem, hiszen az ezerkilencszázas években volt utoljára pénzügy-és háztartástan” – fogalmaz Tamás Áron.

Szakértőink az adásban hasznos tippeket adnak, amikkel elkezdhetjük nyomon követni a kiadásainkat, ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az összegeket nemcsak vezetni kell, hanem elemezni is. Ahogy Papszt Krisztától halljuk, a kiadások rögzítése elemzés nélkül olyan, mintha „állandóan a visszapillantó tükörbe nézegetnénk, és nem előre”, nem ez jelenti a tudatos tervezést.

De mégis, hogyan vegyük rá magunkat a spórolásra? Lehetünk boldogok úgy is, ha minimum húsz százalékkal kevesebbet költünk havonta? Miként lehet játszva összegyűjteni kisebb-nagyobb összegeket, és mekkora az ideális pénzügyi tartalék?A “régi borítékos módszer” a jobb vagy érdemesebb a digitális megoldásokat használni? Mit jelent az, hogy a hó elején először fizessük ki saját magunkat? Mi az impulzusvásárlás és mit tehetünk ellene? Miért kétélű fegyver a hitelkártya, és hogyan lehet okosan használni? Miként védhetjük ki az elszabaduló inflációt, hogyan gazdálkodjuk ki az áremelkedést az egyébként nem növekvő bevételünkből? Mit jelent az „50-30-20-as” szabály, ami segít a költségvetésünkben? Ezekre a kérdésekre is választ ad a PénzÜgyes.

Ebben a részben beszélünk még:

• megtakarításokról, tartalékképzésről,
• bankkártyákról és hitelkártyákról,
• befektetésekről.

A PénzÜgyes adását hallgatva pedig arra is rájöhetünk, hogy ne negatívumként éljük meg a spórolást, hanem úgy, hogy saját magunknak teszünk félre, vagyis „ne a pénz költésében keressük az örömöt, hanem annak gyűjtésében.”

Az adás teljes szövege

• Apróbetűs részek
• Évtervezés – pénzügyi célok
• Kiadások vezetése, elemzése
• Megtakarítások, tartalékképzés
• Spórolási tippek, praktikák
• Bankkártya, hitelkártya okosan
• Árnövekedés kigazdálkodása
• Befektetések – kamatos kamatozás

– Egy húsz százalékot, mi azt valljuk, hogy azért legalább érdemes lenne félretenni. Akinek ez nem megy, el kell kezdeni, nyomtassuk ki legalább a 3-4-5 havi számlakivonatot, és mondjuk egy filctollal húzzuk ki a túlzó kiadásainkat.

– Valamilyen módon próbálják követni a kiadásaikat, de a legfontosabb, hogy nem. Elemzik. Volt, aki összeszedett így egy gyerek íróasztalra valót, és hogy ez így játszva jön össze.

– Ez itt a PénzÜgyes, a Startlap pénzügyi tudatosságra ébresztő podcastje, Györfy Rúbennel.

– Érkezünk a Pénzügyes első adásával, ami főként a pénzügyi tervezésről fog szólni, hogy az idei évben hogyan fogjátok tudni különböző praktikákkal elérni azt, hogy megvalósuljanak azok az anyagi célok, amiket kitűztetek magatok elé. Ebben segítségemre most Papszt Kriszta és Tamás Áron vannak, akik szakértőként különböző praktikákkal és tippekkel látnak el titeket annak érdekében, hogy megvalósuljanak a céljaitok. Amit Krisztáról érdemes tudni, hogy pénzügyi tanácsadó és mentor, aki a tudatos jövőtervezésben vállal főszerepet, abban hisz, hogy mindenkinek van lehetősége anyagi biztonságban élni, és ez szerintem egy olyan dolog, ami mellé sokan oda tudunk állni pénzügyi oldalról. Bízom benne, hogy a mai beszélgetésünk is hatással lesz arra, hogy egyre többen induljanak el a biztonságos anyagi lét felé. Áronról pedig egy pár gondolat. Tőkekiépítési és pénzügyi szakértőként dolgozik. 2014 óta van ezen a területen több mint 3500 tanácsadással a háta mögött. Mind lakossági, mind vállalati ügyfeleket támogat abban, hogy elérjék az anyagi céljaikat. Amikor készültem a mai napra, akkor egy nagyon érdekes hasonlóságot véltem fel a kettőtök között, mégpedig azt, hogy mind a kettőtöknél kommunikálva van az, hogy igyekeztek minél közérthetőbben és minél egyszerűbben fogalmazni és átadni az ügyfeleknek azt, hogy mégis hogyan tudnak hatékonyak lenni. Erről meséljetek egy pár gondolatot kérlek, hogy ez honnan jött nektek, hogy az egyszerűség az egy kulcsfontosságú dolog tud lenni, és hogy ez mit takar számotokra a munkátok során?

– Nekem ez onnan jött, hogy én bankban kezdtem, és ott is azt tapasztaltam az ügyfeleknél, aztán meg a tanácsadói munkám során is, amikor már egyéniben dolgoztam, hogy az ügyfelek, ha csak elolvassák a termékkutatókat, abból néha jó nem sül ki, mert a 40 oldalas unit-link biztosítási termékeknek a leírása, azért az nem közérthetően van megfogalmazva, és néhány év múlva ez a nem közérthetőség és nem elmagyarázott termékeknek a hátránya jön az ügyfelek szempontjából, úgyhogy én ezért hangsúlyozom azt, hogy fontos az, hogy megértsék az ügyfelek, hogy mit vesznek meg, mert hogy minden terméket megveszünk végül is.

– Így van. És az apró betűs részekre is érdemes utalni.

– Abszolút. Az én esetemben nagyjából minden területen azt vallom, hogy attól szeretek megfogni tanácsot, aki már szakértő az olyan területen, vagy legalább ott tart, ahova én szeretnék eljutni. És azért az nagy igazság, hogy nem érthet mindenki mindenhez. Speciel én se próbálom magam megműteni YouTube-ról, ha egészségügyi problémám van.

– Pedig lehet, hogy hamarosan arra is sor kerülhet.

– Igen, tehát inkább próbálok szakemberhez fordulni, és nagyon fontos szerintem, hogy mennyire érthető a kommunikáció. Adott esetben lehet, hogyha én elmegyek egy orvoshoz, az ő szaktudása akár 100-1000-szerese az enyémnek abban a területben. Nyilván fontos, hogy az én szintemen tudjon kommunikálni, legalábbis az én felkészültségemen. És azt vettem észre, hogy a tiszta kommunikáció az ügyfeleknél is nagyon-nagyon fontos, hogy szinkronban legyen a céljaikkal, és tényleg azzal a megértéssel, amit szeretnénk képviselni nekik.

– Most évet indítunk, sokan új célokat tűznek ki, és hogy milyen stratégiát érdemes követni annak érdekében, hogy ezeket minél hatékonyabban érjék el, és hogy egyáltalán hogyan tűzzünk ki anyagi célokat?

– Szerintem elmondhatom azt, hogy nagyon sokan vannak, akik szeretnének évet tervezni, de nincs egy meghatározó céljuk. És a céltervezésnek, vagy az évtervezésnek szerintem egy nagyon határozott célnak kell lennie mindenki életében, és az lehet, hogy nem egy éves cél lesz, hanem lehet, hogy 5-10 éves cél, merthogy ugye ahhoz tudunk utána pénzügyi termékeket, vagy valamilyen stratégiát összerakni, hogyha van egy határozott cél, és akkor van egy motivációja az embereknek arra, hogy tegyenek a céljukért. Ha csak így szeretnék megtakarítani, szeretnék valamit, és az nincs időhöz kötve, és társa ugye a tervezés lényege, akkor az úgy nehéz. Tehát én mindig innen indítok ügyfelekkel, hogyha jönnek bármilyen megtakarítási kérdéssel, hogy jó, de mi a cél és mikor? Tehát, hogy innen indul.

– Akkor ez a kulcs.

– Szerintem ez a kulcsa a tervezésnek.

– Persze, én is mindig azt javaslom, hogy határozzuk meg, amit lehet rövid közép és hosszú távon, hogy mik a pénzügyi célok. A pénzügyi cél általában időben és összegben meghatározható, ezért jól fel tudunk rá készülni, ez az, ami tervezhető cél, és nyilván vannak váratlan kiadások is, amikre nem tudunk előre úgymond felkészülni, hogy mikor fognak töltést, mennyibe fognak kerülni, erre is vannak lehetőségek. Én mindig szorgalmazom azt, hogy a céltervezésnek az első része legyen az a biztonsági tartalék, amire ugye Kriszta is utalt a bemutatkozásánál. Ez ad egy minőségbeli megnyugvást. Én tényleg azt vettem észre, hogy aki tervez, és ügyesen bánik a pénz ügyeivel, az egy sokkal magasabb minőségű nyugodtabb életet tud élni. Nem stresszel annyit, nem aggódik annyit, látja azt, hogy hogyan halad, ami egy nagyon fontos dolog. Mert a legtöbb embert azért nem érik sikerek ebben, mert az, hogy nem terveznek, vagy Kriszta is mondta.

– Meg, hogy nincs mögötte egy olyan motiváció, ami hajtja őket.

– Nem hoztak döntést, és sokszor a terv is, mondjuk úgy, hogy híján van, de mikor hozzám fordulnak, azt látom, hogy jönnek egy céllal, ezt szeretném, és azt szeretném, de az alapokat kell mindig rendbe rakni, ami a kiadásokra tekinthető.

– A kiadásokhoz csatlakoznék, vagy mondjuk egy ilyen tervező tanácsadásra, ami nálam mondjuk 6 hónap, egy családi kasszatervezésnél ott igen, ott kezdjük, hogyha eddig nem írt senki semmilyen háztartási naplót Excelben, tehát mindegy milyen verzióba, milyen formában, akkor azt kezdje el. Lássuk, hogy miből gazdálkodunk, mert lehet nagyot álmodni, de hogyha a kiadások elviszik a megtakarításra valót, akkor úgy soha nem fognak teljesülni a vágyak és a tervek sem.

– Akkor szerintem kijelenthetjük, hogy igazából a költségek menedzselése az első lépcsőfok, és az, hogy ebben olyan jellegű tudatosság legyen, hogy igenis kvázi egy saját költségvetést vezessünk. Nem feltétlen most könyvelői oldalra gondolok, de hogy magunknak a háztartást illetően ez egy praktikus dolog tud lenni, erre mi az, amit javasoltok? Most említetted, hogy Excel, lehet, hogy valaki hagyományos módon, papír alapon végzi ezt, de vannak manapság már olyan applikációk is, amik ebben nagyon nagy támogatást tudnak nyújtani szerintem. Én többféle verziót is kipróbáltam, és nekem nagyon bejött az, hogy például a telefonomon mindig nálam van, és hogyha van egy aktuális költésem, akár egy kávé, egy csoki vagy valami, akkor azt fel tudom írni, hogy ti ebben az ügyfeleknek mondjuk mi az, amit javasoltok, mi vált be leginkább?

– Én ügyféllel beszélgetve kitaláljuk, hogy neki ami a legjobb. Nekem személyesen például én is kipróbáltam rengeteg applikációt, és halál boldog voltam, amikor PSD2-nek megfelelően már bankszinkronizáció volt. Na most azért van egy-két olyan applikáció, amiért fizettem is, és mégsem működik a szinkron, tehát én azt gondoltam, hogy akkor én magam visszatérek a Duplák könyvelek című történetre, mert hogy én vezetek papíralapon is egy ilyen kiadás naplót, tehát naponta fölírom és színezem, hogy milyen kategóriákba hogy költök, meg van hozzá papíralapon naptár is, tehát hogy lássam, hogy mikor milyen dolgokat kell befizetni. Még ha utalással megy, akkor is.

– És van az Excel, amivel ugye sokkal könnyebb azért dolgozni, mint a papíralapon, de Zoli, nekem ez a kettő adja meg a kényelmet, de az, hogy ügyfélnek melyik lesz jobb, az személyes beszélgetésből fog kiderülni, hogy neki meg a féléves munka alatt rájön az ember, hogy neki melyik az igazán jó.

– Kicsit úgy tudnám ezt megfogalmazni a kiadások tervezését ez a nulladik pont nálam is, mintha mondjuk lenne egy cég, aki tudja azt, hogy mekkora bevétele van, de fogalma sincs, hogy mennyi a kiadása, hanem minden hónapban reménykedik azon, hogy ki tud jönni hozzánk.

– Ha megvizsgáljuk a magyar lakossági piacot, akkor elég nagy számban ez a reménykedés megy. De most gondoljatok bele, hogyha egy cég így működne, az mindjárt ne stabil. Menjen neki szolgáltatva bizonyos helyzeteknek. És pontosan mondjuk ezt a pénzügyi rossz lettet játssza, sajnos nagyon sok ember nem akar, hanem akaratlanul is, mert a tudást nem kapta meg ugye iskolákban, nem tanítják sehol. Az 1900-as évek elején volt utoljára pénz és háztartástan, azóta nem is tartottak ilyen dolgokat, tehát nem várható el tőlük. Nyilván itt a pénzügyi gazdálkodásnak kettő nagy kulcsa van, az egyik a pénzügyi edukáció, ez úgy gondolom a könnyebb része, mert az internet elérhetővé teszi, nyilván hiteles forrást nehéz keresni, és a pénzügyi fegyelem, ami úgymond nagyobb kihívást jelent, mert nagyon sok impulzus ér minket, és elvisznek olyan költekezésekbe, amik nem feltétlenül a célunkat szolgálják.

– Így van.

– Én az Excelt pártolom, legalábbis a kiadás megtervezésére, hogy vezessünk egy kiadás tervet, hogy mi az, amiből meg tudunk élni. Nem minimális szinten, hanem komfortosan. És előre ebből meg tudjuk határozni, hogy mi az a megtakarító képesség, mondjuk, hány százaléka. Ugye egy 20 százalékot mi azt valljuk, hogy azért legalább érdemes lenne félretenni. Akinek ez nem megy, el kell kezdeni. Tehát ez egy szokás, folyamat kialakítása igazából. Ha tudjuk azt, hogy mennyit költünk, tudjuk azt, hogy mennyit tudunk eltenni. A második lépésnek pedig mindig azt javaslom, hogy nyomtassuk ki legalább a 3-4-5 havi számlakivonatot, és mondjuk egy filctollal húzzuk ki a túlzó kiadásainkat. Nézzük meg azt, amit utólag visszagondolva nem biztos, hogy kellett volna, vagy adott esetben tényleg luxuskiadásnak ítéljük meg. Én speciel önmagamat egy fegyelmezett embernek tartom, de nemrég költöztem, és mondjuk 25-ből 5 dobozt nem értettem, hogy mit keres a kocsin. Soha nem használnám, és valószínűleg soha nem is fogom elővenni. Tehát a következő lépés az, hogy ezt nyomon kövessük, hogy mire költjük a pénzeket, mert tényleg a mai napig mégis meg tudok csúszni vele. Én pártolom az alkalmazásokat. Tapasztalatom ugyanaz, mint Krisztának, a bankszinkronok nem mindig működnek.

– Főleg, hogy ha mondjuk több bankkártyát is, vagy valami rendelkezik hitelkártyával, vagy kétélű fegyverrel, erről majd később talán bővebben. És a nyomonkövetés az tényleg a legfontosabb, hogyha van egy tervünk, azt milyen ütemben tartjuk. Mert látjuk azt, hogy mondjuk egy hét alatt elköltöttük a költségvetésünk 50-60 százalékát, akkor ezzel lassítani kéne, vagy jobban beosztani ezeket.

– Igen, hát erre tökéletes az applikáció az tény, mert ugye ott látod, ha be van állítva egy keret, akkor látszik, hogy fogytán vagyunk a keretnek.

– És még csak holnap közepe van, vagy nézd meg.

– Egyébként én így az ügyfelek kapcsán azt is tapasztalom, hogy bár ugye most a covid kapcsán érintésmentes fizetés, meg mindenféle efelé megyünk, de mégis sokan azért a materiális dolgokban jobban hisznek, és sok esetben sokkal jobban működik az a régi módszer, hogy borítékba, bele hó elején azt, amivel el tud csúszni az ember, hogyha átnézi a kiadásait, és mondjuk az élelmiszer, meg azok a költségek, amikben túl tudja húzni magát az ember, tehát, hogy el tud csúszni, és akkor volt olyan ügyfelem, aki úgy átkönyvelgette magát a hóközben, hogy mindig legyen a megfelelőre, tehát hogyha ott a borítékban pénz, hogy ennyit költhetek kajára egy hónapban, akkor hát fogytán a pénz, tehát ez ugyanaz, mint az applikációban, fogy a csúszka a keretünk. De az is nagyon fontos, amit mondtál, hogy sokan ugye fölírják naptárszélre, tehát valamilyen módon próbálják követni a kiadásaikat, de a legfontosabb, hogy nem elemzik. Úgy gondolják, hogy ők figyelnek a kiadásaikra, csak ez olyan, mint ahogy állandóan a visszapillantóban nézegetünk, és nem előre, tehát hogyha mindig csak azt nézzük meg, hogy mit költöttünk, de ebből nem vonunk le következtetéseket, akkor semmi haszna tulajdonképpen, és akkor ugye azt mondják, minek tervezzük, csak ez nem a tervezés.

– Igen, ez nagyon jó hasonlat.

– Érdekes kérdés az is, hogy kártya vagy készpénz, mert tényleg úgy felvállalod, hogy kinek mi a komfortosabb. Nekem speciel könnyebb a kártya, mert megszoktam és nyomon tudom követni és fel tudom írni.

– Igen, ehhez kell egy megfelelő tudatosság.

– Így van.

– Valakinek pedig pszichológiailag a készpénz jobb, mert nem akarja kiadni a kezéből, nem akarja felváltani, és ezért visszafogja mondjuk a költekezésben. De ez mondjuk az impulzusvásárlásoknál lehet hasznos. Ez egy ilyen kis stratégia, szoktam javasolni, hogyha valaki szeretne valamit megvásárolni, írja fel és két hétig nem veheti meg. Ha még két után is szeretném megvenni, akkor el kell rajta gondolkodni, hogy ez most tényleg szükséges, vagy mennyire volt illúziós.

– Nekem is van listám, és képzeld el, hogy a felírt tételek kb. 70 százalékát nem veszem meg.

– Na, és gondolj bele, hogy ha nem lenne listád, mi mindent megvennél?

– Huszonötből huszonötöt.

– Hiába van fegyelmünk és edukációnk is, azért emberek vagyunk és arra figyelni kell, hogy milyen impulzusok érnek minket. Mert tényleg a fogyasztói társadalomban olyan szövegüzenetek, reklámok, social médiában visszajelzések vannak.

– Rengeteg.

– Ugye késztetnek a kiadásra és a költésre, hogyha a szomszéd elutazott, akkor én is elfogok. Ha vesz egy szép autót, akkor én kettőt veszek, mert nyilván nehogy már ő csak egyet ugye.

– És nem is feltétlen ez a kinek jobb, és legyen több, mint a másiknak, ami vezérel minket, de tényleg annyi extra impulzus van, hogy egyszerűen nem tudjuk, hogy hogyan szabjunk ennek határt. És azt gondolom, hogy azért is fontos ezt kihangsúlyozni, amiről most eddig beszéltünk, hogy legyünk tisztában a költségeinkkel, tudjuk azt, hogy milyen tételek vannak, és hogy ebből mi az, amit le tudunk faragni, mi az, ami fölösleges. Illetve említettétek, hogy nagyjából egy 20%-ot azért mind a ketten javasoltok, amit háztartásban érdemes félretenni, anyagi tartalékképzés címszóval. Ami még ide kérdésem, az az, hogy mi a meglátásotok, most említetted, hogy hat hónapot dolgozol együtt, mondjuk egy ügyféllel első körben, hogy így a pénzügyi tartalékot tekintve mi az az ideális mennyiség, ami arányosítva mondjuk így fizetéshez, vagy éves bevételhez jól tud működni?

– Én aranyszabályként mindig a 3-6 hónapból indulok ki, de nyilván ez megint a beszélgetés során derül ki, hogy milyen körülmények, milyen prioritások, mi az élethelyzete az embernek.

– Igen, igen.

– És hogy milyen maga az ember, mert van, akinél azért azt mondja, hogy jó, jó, jó, de inkább akkor már legyen 12 hónap, tehát azért ez egyénfüggő, de az a három-hat hónap az a minimum, amit gyűjtsünk össze. Ugye a három hathavi kiadásnak megfelelő összeg legyen valamilyen hozzáférhető megtakarításban.

– Abszolút hasonló elgondolás mentén. Leginkább azt szoktam megvizsgálni, hogy az a személy, akivel beszélgetek, kiért felelős anyagilag? Csak önmagában saját magáért? Vagy mondjuk van családja, gyermekei, ő a főkereső, nem ő a főkereső, mert azért egy családos embernek javallott inkább a 6 hónap felé tendálnia. Ha valaki egyedülálló, mondjuk otthon él, lehet, hogy három víztartalék is elégséges első körben. Nyilván nem azt jelenti, hogy csak annyit kell gyűjteni, aztán elég volt, hanem utána elkezdeni gondolkodni más eszközökben, amit mondjuk hozzáadnak és termelnek. Vagy tényleg egy céltervezés felé, ami középhosszú távú elindulni. És ez így alapvetően sokkal hatékonyabb. Ha valaki most hallgatja az előadást, azt mondjuk, 20 százalék, milyen sok, nem kell megijedni, csak el kell kezdeni apró lépésekben, tehát mondjuk az öt százalék is több, mint a nulla.

– Tehát azt veszem észre, hogy nagyon sok ember bármennyit is keres, és ez furán hangzik, mert az ügyfélkörömben megtalálható elég sokfajta jövedelmű személy, mondhatni. És van olyan hét számjegy felett is, aki hónapról hónapra jön.

– Így van.

– Mondjuk úgy.

– Ezt én úgy hívom, hogy ilyen hedonista futópadot élünk, ami azt jelenti, hogy mi a bevételünk, és hozzáigazítjuk a vágyainkat és a költségeinket. De a kockázatunk ugyanakkora bálványt keresünk, ahol hónapról hónapra ülünk, mert nem haladunk. Tehát egy helyben.

– Igen, így van.

– Igen, és ez ugye önmagunk generáljuk, tehát fontos, hogy ezt felismerjük, és ebből ki akarjunk lépni. Kb. ez az 50-30-20-as szabály, ami így el szokott hangzani. Ezt azért célszerű tartani. Ennek az a lényege, hogy 50 százalék vízkiadásra kellene törekedni, 30 százalék változó, amire ráhatásunk van, az éttermek, az étel, az üzemanyag, a szórakozás, ecetera, és legalább 20%-ot ki kell gazdálkodnunk. Ha nem tudunk kigazdálkodni 20 százalékot, akkor el kell kezdeni gondolkodni abban, hogyan tudunk bevételt növelni vagy munkahelyet váltani. Ez egy nagyon fontos pontja, amit én nagyon sarkallok.

– Ez sem egy utolsó szempont, így van. És most itt ugye beszéltünk a tartalékképzésről, nagyjából hat hónap az, amit általánosságban meg tudunk fogalmazni, körülbelül havi 20% félretételével ez megvalósítható. Nyilván ez nem az egyik napról a másikra lesz meg, hogy most elkezdek takarékoskodni, és akkor holnapra megvan a hathavi tartalékom, hanem ez egy hosszú folyamat, és ebben is kitartásra van szükség. Viszont ami még ide kapcsolódóan kérdés, az az, hogy említetted, hogy a 20% az lehet, hogy első hallásra is soknak tűnik, de hogy mi az, ami ebben segítség tud lenni, hogy hogyan tudják rávenni magukat úgymond az emberek, hogyan tudják megerőszakolni a költéseiket, azzal kapcsolatban, hogy ez a 20 százalék mindenképpen ott legyen és félre legyen téve.

– Én hiszek abban, amit Áron mond, hogy ugye kicsiben kezdeni, úgyhogy én szoktam indítani kihívásokat, ami játékos formában kvázi hozzászoktatja az ügyfelet ahhoz, hogy félretegyen pénzt, és ez lehet, vannak hozzá ilyen kis rajzolt munkalapok, mert hogyha vizuális valaki, akkor nyilván lehet színezgetni, meg egyéb. És mondjuk a legegyszerűbb, amit így már nagyon régóta javaslok, és sok ügyfél ismerőstől jött visszakezdésként, hogy hű, ez milyen jó ötlet, bár nem az én ötletem, teszem hozzá, csak én magam is ezt kipróbáltam sok évvel ezelőtt, és még mindig csinálom, hogyha 200 forint és az alatti aprópénzeket például én mindig nap végén kirakom egy kis fatartóba. Én mondjuk ezt arra szoktam használni, hogyha nyaralni megyünk, akkor beváltom költőpénznek.

– De volt, aki ugye összeszedett így, egy gyerek íróasztalra valót, és hogy ez így játszva jön össze, mert tulajdonképpen nem élte meg úgy, hogy most ezt félre kell tenni, hanem ó, hát ez húzza a zsebem, meg főleg, aki nem autóval jár, és most már a parkoló díjat sem kell mindig pénzzel fizetni. Tehát, hogy ez így visszajelzések alapján egy nagyon könnyű módszer arra, hogy hozzászokjon, hogy valamennyit kirakjon, félrerakjon, és majd később kölcsön, vagy beváltsa, vagy valami, meg hát a kihívásokban hiszek, hogy ilyen heti, havi kis feladatokkal, hogy valamihez kötjük azt a kis félretett pénzt. Ezt mindenkinél nyilván én tudok meghatározni egy összeget, de ez megint egyénfüggő, hogy neki mi az a komfortos, mert mondhatom azt, hogy hetente tegyen el valaki ötezer forintot, hogyha a havi ötezer forintja sem tudna összejönni belőle. Tehát, hogy ez megint egy ilyenre szabott, adok egy mintát, és utána ő saját maga, mindenki komfortos.

– Saját számaival lényegében kitölti, és látja azt, hogy mi az, ami neki arányosan belefér, az nagyon jó. Ez a kihívásos dolog, ez tetszik.

– Igen, abszolút. Nagyon jó játék, az egy jó tanító. Társasjátékok is vannak, amik ezt segítik. Én szeretem megközelíteni a pszichológiai oldalról is és lehetőleg arra nevelni az embert, hogy ne úgy élje meg a pénznek az eltételét, mint egy fájdalomdíj, hogy kiadja és elteszi, hanem úgy élje meg, hogy azt saját magának adja kölcsön a jövőben, saját magának teszi félre. És az első pontja itt az, hogy ne a pénz költésébe keressük az örömöt, hanem a pénz gyűjtésében. Mert az is örömet tud szerezni, mintha egy kis bonszáj fát locsolgatnánk és növelnénk, és látjuk, hogy gyarapszik és nő.

– Igen. Készpénznél vizuális típusok azt szeretik, hogy borítékban látják, hogy azért nőnek otthon.

– Vastagabbak vagyunk.

– Valaki a digitális részét nem szereti. Ha meghatározunk egy olyan összeget, amit el tudunk tenni, én mindig sarkallom, hogy az első utazásunk legyen, amit elteszünk vagy kiveszünk, mert nyilván addig nyújtózkodunk, amíg a takaró ér, a hó végén tenni kell, lehet menni is takaróba. Úgyhogy az elején beosztjuk a takarót, és akkor ez így jól tud működni.

– Levágunk belőle egy 20 centit.

– Igen.

– Majd lehet még többet is.

– És ugye összességében azt kell mondjuk úgy, hogy magunkévá tenni, hogy félretenni, az nem azt jelenti, hogy nem vehetünk ruhákat, nem szórakozhatunk. Egyszerűen csak értelmes, optimalizált kiadás. Tehát lehetünk boldogok, úgy is higgyétek el, aki minket hallgat, hogy 20 százalékkal kevesebbet költünk, mert sokszor beszélgetek két ugyanolyan pozícióval élő emberrel. Mindkettő panaszkodik, hogy nem tud félretenni, de van egy fél, aki dohányzik is mellette.

– Így van.

– Ha a dohányzásból ki tud költségként venni mondjuk 40-50 ezer forintot havonta ugyanolyan bevételből, akkor van még ott talált pénz, csak át kell ezeket néznünk, és akkor könnyebb lesz. És ezzel nem azt akarod mondani, hogy azonnal szokjon le, hanem nyilván az egészsége érdekében az is egy előny, de hogy a mosni költését megtartva, hogyha azt mondod, hogy ugye ha arra tud elkülöníteni pénzt, akkor máshonnan is valószínűleg tud csökkenteni.

– Van is erre egy technika, ez nagyon gyorsan alkalmazható, ezt pszichológiai könyvelésnek hívják. Tehát lényegében, hogyha mondjuk szánok mondjuk egy farmerra tízezer forintot, és ötezer forintért megkapom, akkor spóroltam ötezer forintot. Hol van ez a pénz hó végén? Hát sehol, az univerzumban elköltöttem. Ezért nap végén összeírom, én spóroltam, és azonnal átadtam egy alszámlára. És olyan borzasztó hatalmas összegek tudnak év végén ebből keletkezni. Meglepő módon 47 ehhez képest is, hogy hihetetlen, pedig nem ejtettünk érte verítéket, csak egyszerűen, amit megspóroltunk azzal, amit akartunk venni, azt eltesszük. Tehát ilyenkor trükkök vannak.

– Igen, mert fontos azt azért kiemelni szerintem, hogy sokan azt gondolják, hogy spórolnak, mert megvesznek olcsóbb termékeket. Amit meg ugye megspóroltak, azt nem félreteszik, hanem elköltik, de a tudat az megnyugtatja a lelküket, hogy ők spóroltak, de még sincs hó végén pénz, és nagyon egyetértek Áronnal, én meg azt szoktam mondani, hogy először fizesd ki magad. Tehát, hogy ezt a megtakarítást magamnak kifizetem. Lehet. Én egyébként ugye azt mondom, hogy a költségek közé írja föl az ügyfél azt, hogy ez a saját magára egy kiadás, csak nem elkölti nyaralásra és nem most, hanem majd lehet, hogy a nyugdíjára teszi félre, és majd akkor fogja eltölteni, de hogy ezt magára költötte, ez egy költségként tekintsen rá, és ez legelső, hogy magának valóban első utalások között a fizetés után rögtön történjen.

– Ez akkor egy nagyon erős sarokpont, amit igazából mind a ketten megfogalmaztatok, hogy az első időszakban, a hónap elején, akkor vegyük számításba magunkat. Ez nem önzőség, hanem a jövőnkkel való foglalkozás, illetve a családunkról való gondoskodás, én azt gondolom. Úgyhogy ezt mindenképpen érdemes beépíteni a mindennapok során. Ami a következő témaként szerintem érdemes felhozni. Említettétek, hogy kártya, készpénz. Az, hogy most van-e valakinek hitelkártyája, vagy a bankkártyája hitelkeret, ezzel hogyan bánik, az se mindegy. Erről egy picit beszélgessünk, hogy hogyan lehet ezt is tudatosan menedzselni, mert szerintem nagyon nagy veszélyforrás az, hogyha valaki nem tudatos a pénzügyeivel kapcsolatban nincs meg az edukáció hozzá, nincs meg az önfegyelem, hogy van egy hitelkártyám, amin van egy x keret, és akkor igazából enyém a világ, és egy hónapig körülbelül addig költhetek arról, aztán majd visszatöltöm, amikor jön a fizetés. Hogy ezt hogyan lehet okosan menedzselni?

– Hát a legfontosabb, hogy a gitárkártya működésével legyen tisztában a kedves kártyahasználó. Én azt gondolom, hogy lehet okosan használni, mert hogyha ugye annyit használunk mondjuk egy élelmiszerbolti költésre, ha már nem készpénzt használ az ember hitelkártyáról, amennyi az ésszerű havi kiadásom a megélhetésemhez, nem nagyzolva, nem fölösleges, tehát nem mindenhol kártyával lehúzom és nem érzem, hogy kiadtam pénzt, mert ugye a kártyahasználatnak ez a hátránya, hogy nem érezzük, hogy költünk, pláne, ha valaki nem áll itt be buta módon még kártyakontrollt se a számlájára, ez a telefonra. De ha tudja azt, hogy betartom, hogy az étkezési keretemet költöm el, és amint bejön a fizetésem, illetve hát azon a 15 napos laufon belül ugye kifizeti a teljes felhasznált keretet, akkor azért jól lehet használni egy hitelkártyát és okosan, mert akkor végül is a cashback szolgáltatásokkal, meg egyébbel még a kártyadíjat, meg egyebet is ki lehet nullára hozni, de hát ehhez tudatosság kell, hogy odafigyeljen az ember, hogy mit menjél és hol költ és a keretet nagyon szigorúan betartsa, amit saját magának szab a költségkeretre.

– Abszolút. Most senkit nem arra akarok sarkallni, hogy rohanjon, ide el kell kelni.

– Egyáltalán nem.

– Két évig tart, de én nagyon szeretem, én használom is. Egy kis trükk, én megnéztem, hogy mennyi a maximális visszatérítés, és például a legkisebb nyitható összeggel is ki tudom használni, akkor teljesen felesleges kockáztatnom egy két-háromszor-négyszer akkora keretet, hogy esetleg elcsábuljak. Viszont azért, mert ezt a kártyát használom, éves szinten közel 80 ezer forintot kapok.

– Azért az nem semmi.

– Igen, csak nagyon figyelni kell arra, hogy mindig hat egy időre vissza legyen fizetve.

– Így van.

– Ezért mikor ezt én megnyitottam, már maga a keretnek az összegét otthagytam a számlámon egy alszámlába, hogy akármikor át tudjam utalni.

– Igen.

– Mert ha valaki ezt megnyitja, hirtelen azt érzi, hogy van hirtelen még plusz 3-400 ezer forint költő pénzem. Ezt vissza kell fizetni. Tehát azt előre, hogyha valaki le leteszi, mint egy letét mondjuk, vagy a számlára, akkor mentálisan is könnyebb ezt felfogni, hogy honnan volt ennyi pénz.

– Igen, mert előtte már félretettem.

– Igen, de ha logikusan végiggondoljuk, 50-60-70-80 ezer forint visszatérítés pedig egész jól tud jönni. Főleg, ha valaki utazik, nem minthogy kap hozzá mondjuk utasbiztosítást, még ha egy alapot is, de azon is egy pár ezer forintot akár meg lehet főzni, és nagyon sok kicsi, nagyon sokra megy.

– Én azért fontosnak tartom megjegyezni, hogy azért ne gondolja senki azt, hogy azzal az utasbiztosítással teljes biztonságban fog síelni és egyéb nyaralásokra menni.

– A biztonságérzetet megadja. A szolgáltatási oldalról lehet, hogy nem az a legszerencsésebb, de igen, egy alapnak azért ez is jó, meg kapunk valami pluszt érte, és hogyha 50-80 ezer forintot éves szinten úgy meg tudunk spórolni, hogy igazából ugyanúgy költünk, ugyanúgy használjuk a pénzünket, csak egy kicsit tudatosabbak vagyunk, és még félre se kell tennünk kvázi, mert ez egy talált pénz, ez azért elég nagyban hozzá tud segíteni ahhoz minket, hogy elérjük a céljainkat. És most egy kicsit ugrunk, ami most elterel minket a kiadások menedzseléséről egy picit és az inflációt fogjuk érinteni, ami szerintem az elmúlt pár évben egészen szemmel látható, főleg, hogyha most azt veszem, hogy 2020-ban, amikor beütött a COVID és pandémia volt, hogy akkor mennyibe kerültek ott az első időszakban, amit heti szinten ugyanazokat a termékeket megveszem a boltban, és most hol tartunk. Az idei év a KSH adatai alapján 7,1%-os inflációról számol be. Egy elég nagy vásárlói kosár alapján állapítják meg ezt a százalékot. Viszont találtam több olyan kimutatást is, amelyek 12-14%-os árnövekedést is mértek az idei évet, a 2021-es évet tekintve, ami azt gondolom, hogy elég drukker is, és hogy ezt hogyan tudjuk kivédeni, hogyan tudjuk felhasználni a lakossági oldalról, fogyasztói oldalról ezt menedzselni, hogyha van egy x fizetésünk, és az árak folyamatosan mennek fölfele, azt hogy tudjuk kigazdálkodni?

– Első körben mindig azt mondom, hogy minden tekintetben próbáljunk kreatívan gondolkodni, hogy mivel tudunk helyettesíteni kvázi, ami nekünk ugyanolyan értékes tud lenni, de lehet, hogy kevesebbet fizetünk érte, vagy más módon tudjuk megoldani annak a hétköznapi terméknek, nyilván nem mindent tudunk ilyen alapon megszerezni, de hogy valami kreatív módon próbáljuk meg kiváltani a termékeket, vagy szolgáltatásokat.

– Igen. Igen, ez alapvetően egy nehéz kérdés, mert nem biztos, hogy én akarok rosszabb minőségű vagy olyan ételt venni, tehát ez mindig egy ilyen 22-es csapdáját tud lenni. Talán kiadásokban, amivel tudnánk mérsékelni, azok bizonyos, tényleg ilyen keskeny visszatérések, vagy nézni az akciókat, adott esetben, ha valakinek van gyermeke, egy kis tartaléka, vagy a későbbi kiadásai, amelyek egy önsegélyező pénztárral is tudnak pénzt megspórolni, úgyhogy az SZJA-ból kapunk vissza.

– Így van.

– És hogyha fizettünk rá pénzt, ez lehet akár évi 150 ezer forint is. Megint csak kvázi egy másik kártyát használgatok. Nyilván ez nem ennyire fekete-fehér, tehát van egy működése ennek, de ha összeadjuk a sok kicsit, azért már tudunk annyit spórolni igazából, hogy ezeket mérsékeljük. Itt talán, ami erősebb elgondolkodtató kérdés, az az, hogyha nekem van megtakarításom és van pénzem vagy tartalékom, arra milyen hatással van az infláció. Mert az, hogy mondjuk én többet kell, hogy költsek 10-15 százalékkal, nagyjából elfogadom. De az, hogy a több éves vagyoni tartalékomra ez milyen hatással van, az már jobban ragaszt, mert az sokkal nagyobb összeg, mint az, hogy éppen egy kicsivel többet költök. És ezeket a pontokat érdemes alapvetően megvizsgálni. Vagy azt a részét, hogyan tudunk többet keresni, vagy többet elkérni, hogy az infláció megjelenésével nőnek a szolgáltatások. Ha nőnek a szolgáltatások, a bizonyos vállalkozók jó esetben többet tudnak keresni. Akkor az alkatnál is többet tudnak adni jó esetben. Csak ugye ezeket végig kell gondolni és mérlegelni, milyen opcióink vannak.

– Említetted azt, hogy a befektetésekre ez milyen hatással van. Szerintem ez nagyon izgalmas téma. Lehet, hogy órákat tudnánk erről beszélni és diskurálni. Egy kicsit rövidebb időnk van, viszont érintőlegesen mindenképpen menjünk bele szerintem, hogy valaki megcsinálta a hathavi egyéves tartalékát, és ezt már nem csak vésztartalékként kezeli, hanem befektetői hozamot termel adott esetben. Mire figyeljen ahhoz, hogy ezt az eszeveszett inflációt ki lehessen ütni. Mert azért a legtöbben, amiket ismernek befektetések szerintem, ezek olyan kötvények, amelyek pár százalékot tudnak éves szinten pluszba termelni, viszont itt nem pár százalékról van szó, hanem már kétszámjegyű növekedésről és különbségről.

– Én itt a befektetés kapcsán azért még megjegyezném azt, hogy szerintem mindig legjobb befektetés első körben a saját magukba való befektetés. Úgyhogy a bevételnöveléshez is ugye nemcsak a túlóra, hogy még a 24 órából már 20-an dolgoznak lassan, hanem az, hogy ha megvan a tartalékom, akkor mondjuk milyen olyan tanfolyamra, vagy olyan készségképesség fejlesztő valamire jelentkezzek, amivel az én tudásom többet fog érni, és akkor lehet, hogy nem csak a saját munkahelyemen, hanem munkahelyet váltva tudok sokkal nagyobb jövedelemre jutni. Tehát, hogy az első körbe befektetés az legyen saját magunkba befektetés, és ezt most a befektetések miatt is mondom, mert ugye mindig azt mondom az ügyfélnek, hogy csak olyat vegyen meg, befektetést, aminek a működését ismeri, érti. Tehát ez is egyfajta alap, hogy akkor kölcsön magára, hogyha tőzsdézni akar, akkor iratkozzon be egy tőzsdetanfolyamra, mielőtt nekiáll, és legyen eljátszási pénze, ami nem fáj, ha elveszik, hogy itt. Tehát ez az első körbefektetés nekem, azt gondolom, hogy ezt fontos megérteni, hogy nem a mi két szép szemünkért, vagy bárki tanácsadó két szép személlyel fektessen be valamilyen befektetési eszközbe, hanem azért, mert ő azt fogja tudni, mert könnyű utána bennünket bárkit hibáztatni.

– Kettő dolog jutott eszembe. Két legfontosabb szerintem. Az egyik az, hogy ha megtakarítunk, értsük meg a kamatos kamatozásnak a hatását, hogy miért szolgál ez minket és miért segít ez minket, most eszköztől függetlenül. Mert ha megértjük azt, hogy a kamatos kamatozás hosszútávon hogyan szolgál minket, akkor rá fogunk arra jönni, hogy minél kevesebb munkával megkeresett pénzből tudunk elérni nagy célokat. Egy egyszerű példa, ha akarok nyugdíjra, mondjuk x millió forintot, ahhoz egy befőttes üvegben lehet, hogy el kell tennem mondjuk már most 70-80 ezer forintot. Németh Szabolcs ezt meghallja, kicsit rosszul lesz.

– Valószínűleg lefordul a székről.

– Mondjuk egy nettó 6-7 százalékos eredménnyel, mondjuk 30 éves távlatból csak azt sem tudjuk nyilván ki kell számolni, lehet, hogy a fele is elég. Több marad más célok megvalósítására. Ezzel kell használni a kamatos kamatozást, és ezzel szinte kötelességünk edukálni önmagunkat is, mint lakossági ügyfél, úgy gondolom, hogy milyen opcióink vannak, különben lemaradunk. Tehát a nem döntésnek is van egy veszteségkockázata.

– A nem döntés is döntés.

– Igen.

– Vagy a nem döntés is lehet veszteség, igen. A másik része, hogy hiába csinálunk bármilyen tervet, hiába tartjuk be, akkor sem lehet ennek akkora nagy hatása, mintha megemeljük a bevételünket, és még többet tudunk eltenni. Adott esetben mindig szorgalmazom, hogy a kamatos kamatozás nagy hatással van, de lehetőleg a megtakarító és a bevételi képességet is növeljük meg, és nem kell most olyan nagy dolgokra gondolni. Tehát akár az állami szférában dolgozó személyeknek is, ha van nyelvvizsgájuk, több pénzt tudnak keresni. Nem egy akkora nagy invesztíció ahhoz képest, hogy életem végéig akár 5-10-20 ezer forinttal többet fogok keresni, mondjuk egy nyelvvizsgáért.

– Nem mindig vagyok népszerű sajnos a baráti társaságomban, mikor valaki panaszkodik, hogy nem keres eleget, és megkérdezem, hogy hány ágyas interjún voltál? Illetve az, amikor frissült. Hány képzést végeztél el? Mi az új készség, amit tanultál? És általában nem, nem, nem a válasz. Alap ez így kezdődik szerintem.

– Nagyon jó, hogy ilyen egyetértésben vagyunk, én azt gondolom, hogy ezáltal sokat tudunk adni, hogy igazából hasonló dolgokat tudunk elmondani más-más megközelítésből, de a lényeg az mindenképpen ugyanaz, mégpedig az, hogy figyeljünk oda a pénzügyeinkre, legyen benne tudatosság, és a tudatosságot, azt pedig fejlesszük. És előtte mondjuk előzze meg az is, hogy nem csak belevágok egy befektetésbe, meg abba, hogy most félre akarok tenni, meg elérni a céljaimat, hanem igenis lássak tisztán, és legyen meg hozzá a háttértudásom. Én a mai beszélgetést nagyon szépen köszönöm nektek, és szerintem rengeteg praktikát hallottunk, amik beépítése, biztos vagyok benne, hogy hozzájárul ahhoz, hogy az életminőségünk növekedjen, és az anyagi biztonságot el tudjuk érni minél többen. Úgyhogy, még egyszer köszönöm szépen nektek, és további szép napot kívánok!

– Mi is köszönjük!