Az okoseszközök piaca napról-napra egyre meglepőbb termékeket produkál: ma már találunk a piacon olyan okosórát, ami a gyerekeket pénzügyi tudatosságra neveli, de van olyan eszköz is, ami képes megidézni az elhunyt hozzátartozóinkat. Úgy tűnik tehát, hogy a folyamatos fejlődésnek semmi nem szab gátat és ezt jól bizonyítja a Chicago Egyetemen kifejlesztett legújabb okoskütyü, amit gyakorlatilag egy élő baktériumfarm tart életben – írja a Yanko Design.
A Chicagói Egyetem két kutatója hosszú évek óta kutatja az emberek és a gépek közti szimbiózist és egy nem mindennapi kütyüvel álltak elő. Az okosórához csatlakoztatott tárolóban ugyanis az úgynevezett nyálkagombák egyik faja található, ami – természetesen a meglévő akkumulátor mellett – biztosítja az óra megfelelő energiaellátását. Csakhogy, ha mindez nem lenne elég, a nyálkagombák önmaguktól nem maradnak életben: ezért
folyamatosan etetni kell és ügyelni arra, hogy életben maradjon. Ha ugyanis elhanyagoljuk, az óra is leáll.
És ez is volt a kutatók egyik legfontosabb vizsgálati tárgya: hogy mennyire változik meg az emberek és a gépek kapcsolata, abban az esetben, ha a használónak nem csupán töltőre kell tennie, de külön foglalkoznia kell az eszközzel? A vizsgálatok során arra kérték a az órát viselőket, hogy hanyagolják el a mikroorganizmust, hagyják meghalni. Az eredmények azt mutatták, hogy
a vizsgálatban résztvevők lelkiismeret-furdalást, szégyent és szomorúságot éreztek akkor, amikor hagyták, hogy elpusztuljanak a gombák.
A nyálkagombáknak egyébként ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű energiával lássák el az órát, naponta kétszer kell vízhez jutniuk és meghatározott időközönként zabot is kell nekik adni. Sokak szerint a termék egészen hasonlít a pár éve nagy népszerűségnek örvendő tamagocsihoz, amit hasonló módon kellett életben tartani. A kísérletben résztvevő okosóra egyelőre csak a viselője pulzusát tudja mérni, de a tervek szerint hamarosan ennél több feladatot is képes lesz ellátni. A kutatók a kísérlettel és az eszközökkel
azt szeretnék, ha a felhasználók felelősséget éreznének a tárgyaik iránt és nem válnának meg tőlük azonnal, ha megjelenik a piacon egy újabb termék.
Ezt pedig szerintük úgy a legkönnyebb elérni, ha kialakul egyfajta „bensőséges kapcsolat” a kütyü és az ember között.