Nyáry Krisztián: "Az elmélyült olvasásnál nincs jobb edzés az agy számára"
A Central Médiacsoport a Nők Lapja kezdeményezésére harmadik alkalommal szenteli a novembert az olvasás népszerűsítésének, ami kiadónk szívügye. Persze a könyvek nyújtotta csodák nemcsak novemberben, hanem egész évben velünk lehetnek: legyen szó magas vagy populáris irodalomról,
a könyvek segítenek kiszakadni a hétköznapokból, miközben fontos, életre szóló leckéket tanulhatunk belőlük.
De vajon hogy állunk hazai szinten a könyvekkel? Mennyit és hogyan olvasunk és mi az, ami a mindennapokban megnehezíti, hogy könyvet fogjunk a kezünkbe? Nyáry Krisztiánt, írót, irodalomtörténészt, a Buksó podcast házigazdáját és szerkesztőjét kérdeztük.
A digitális betű kiszorít mindent
A rohanó, digitális világban gyakran érezzük úgy, hogy egyre kevesebb időnk és lehetőségünk van arra, hogy egy könyvvel a kezünkben elvonuljunk és teljesen átadjuk magunkat az irodalom csodáinak. Pedig az olvasás olyan képességeket fejleszt, amikre a mindennapokban is nagy szükségünk van.
– Egyáltalán nem olyan rossz a helyzet, mint azt gondoljuk: a félig teli, félig üres pohár esete áll fenn. Nálunk is csökken ugyan a könyvet olvasók száma és ma már szerény többségben vannak azok, akik egyáltalán nem olvasnak. Az ő arányuk 53 százalék. Cserébe viszont
8 millió felnőttből 800 ezer ember nagyon sokat, akár évi 30-50 könyvet is elolvas.
Ez a felnőtt lakosság tíz százaléka. Összehasonlításképp ugyanez a szám Franciaországban mindössze 1,5 százalék – mondta a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója. – A tendencia azt mutatja, hogy aki olvas, az nagyon sok könyvet vesz a kezébe, aki viszont nem olvas, az egyet sem. Ennek egyrészt az az oka, hogy a magyar felnőttek 25 százaléka funkcionális analfabéta: megtanultak írni-olvasni, elvégezték az iskolát, de az értő olvasásnak nincsenek a birtokában. Nem ők az elsődleges célcsoport, akiket meg lehetne szólítani a könyvekkel. A másik csoportról – azokról az emberekről, akikhez el lehet juttatni az olvasást – egyszerűen azt lehet mondani, hogy
azért nem olvasnak, mert túl sokat olvasnak digitálisan.
Olyan mennyiségben dől ránk a digitális betű, hogy ennyi információ feldolgozása mellett már sem időnk, sem módunk nem marad arra, hogy még egy könyvet is a kezünkbe vegyünk.
Biológiailag is alkalmatlanok vagyunk ennyi információ befogadására,
épp ezért már a digitális tartalmakat is csak felületesen fogyasztjuk, pásztázó olvasást végzünk. Elolvassuk a címet, a vastagon szedett szöveget, megnézzük a képeket, de nem merülünk el a szövegben. Pedig az irodalmi, elmélyült olvasásnál nincs jobb edzés az agy számára.
Empátia, kreativitás: erre tanít az olvasás
A Magvető Café irodalmi kávéház művészeti vezetője szerint az olvasás olyan képességeket fejleszt, amikre a mindennapokban is szükségünk lenne.
-Az egyik ilyen az empátia, tehát az, hogy el tudom képzelni azt, hogy a másik ember mire gondol, bele tudok helyezkedni az ő helyzetébe, és erre az irodalomnál nincs jobb módszer.
Az irodalom ugyanis a másik ember bőrébe bújásának a lehetőségét adja
és ha nem sajátítjuk el ezt a képességet, akkor nem is leszünk jók például olyan munkakörökben, ahol erre van szükség.
A másik fontos képesség a kreativitás. Az olvasás segít, hogy képesek legyünk új kérdéseket feltenni és új válaszokat adni ezekre a kérdésekre, szemben azzal, ami a közmegegyezés. A harmadik ilyen pedig az intelligencia. Nem az intelligenciahányadosra kell gondolni, az jó esetben életünk kezdetétől a végéig azonos. Azonban az, hogy ebből mennyit használunk ki, már azon is múlik, hogy mennyit olvasunk.
Leküzdendő iskolai feladattá válik az irodalom
Az olvasáshoz, könyvekhez való hozzáállásunkat alapvetően meghatározza, hogy milyen művekkel, milyen megközelítésben találkozunk fiatal korunkban és sok múlik azon, hogy az oktatás keretein belül mennyire szerettetik meg az iskolásokkal az irodalmat.
-Ebben természetesen szerepe van az oktatásnak is, ami nem elsősorban az olvasás szeretetére nevel. Az irodalom leküzdendő iskolai feladattá válik, épp ezért, sokan az érettségi napján találkoznak utoljára irodalmi szöveggel. A kronológiai megközelítés sem könnyíti meg a helyzetet, hiszen bizonyos értelemben a legnehezebb szövegekkel kezdik meg az oktatást: Odüsszeia, Iliász, Szigeti veszedelem…
Sokan már itt kiábrándulnak a könyvekből és később sem térnek vissza hozzájuk.
Ráadásul a mai oktatás egyre távolodik a kortárs irodalomtól, így a fiatalok az irodalmon keresztül nem találkoznak a saját nyelvükkel sem.
Pedig
az irodalom alapfunkciója a világ megértésének megkönnyítése
úgy, hogy mások érzelmi tapasztalatait közvetíti. Folyamatosan körbevesznek minket olyan helyzetek, amiket nehezen tudunk feldolgozni, mint például halál, veszteség, szerelem. Azt tanuljuk meg ezekből a könyvekből, hogy mások hogyan küzdöttek meg az ilyen helyzetekkel – ilyen értelemben szinte mindegy, hogy magas irodalmat vagy populáris könyveket olvasunk, a lényeg az, hogy olvassunk.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Amióta megláttuk a Lidl reklámújságjában, nem tudjuk kiverni a...
Ügyfélkapu: mindenkinek új felületre kell váltania, közeleg a...
Azonnal ki kellett vonni egy zabszeletet a forgalomból
Fotókon a november 20-án érkező legújabb forintérmék
Üzent a Magyar Posta: eddig kell feladni a karácsonyi ajándékokat
