A Netflix elterjedtebb magyarországi jelenléte még meglehetősen gyerekcipőben jár, ezt jelzi az is, hogy csak az utóbbi hónapokban kezdtek látható szaporodásba a magyar nyelvű tartalmak rajta.
Bár ez is inkább a felirat adatbázist érinti, de tény, hogy a szinkronos opcióban is történtek előre lépések. A Netflix hazai feltűnése nem keltett akkora visszhangot, mint amekkorát úgy alapvetően az ember elvárna tőle, de ez könnyedén magyarázható a némiképp megkésett időzítéssel, ugyanis kis hazánkban az új idők új megoldásaira egy itthon már alaposabb beágyazottsággal rendelkező csatorna gyorsabban reagált.
Ennek következtében a biztonságos környezetben, előfizetésért cserébe fogyasztható streamingelt tartalmak élharcosa Magyarországon az HBO GO lett, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem volna érdemes átgondolni a Netflix nyújtotta alternatívát.
Már csak azért is, mert míg maga a szolgáltató annyira nem is, de az általa gyártott tartalmak nagyon is ismertek a hazai publikum előtt, gondoljunk csak olyan sikersorozatokra, mint a Kártyavár (House of Cards), a Black Mirror, vagy a Stranger Things.
Kétségtelen, hogy az HBO GO olcsóbb, mint a Netflix, hiszen utóbbinak a legfapadosabb változata is közel 2 500 forintba kerül havonta, míg az előbbi fix 1 890 forintot kóstál. Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy a Netflix minden szempontból nagyobb az HBO GO-nál, ez a hozzáférhető tartalom mennyiségére és a műfaji sokszínűségre is vastagon megáll.
Hovatovább a Netflixen belefuthatunk UHD, azaz 4k-s tartalmakba (az ezt nyújtó csomag értelemszerűen drágább is, majd 4 000 forintba kerül havonta), míg az HBO GO-ra ez per pillanat még nem igaz. Az egyetlen pont, ahol az HBO GO egyelőre még röhögve lefőzi a Netflixet, az a magyar nyelvű felhozatal mennyisége és minősége.
Ugyan, ahogy fentebb is jeleztük, a Netflixnél rákapcsoltak és a legtöbb friss filmjük, illetve sorozatuk már magyar felirattal jelenik meg és nem olyan régen opcióvá vált a magyar nyelvű szinkron egyes tartalmaiknál, ám ezek színvonala a legjóindulatúbban fogalmazva is változó.
A feliratok minősége néhány kirívó esetet leszámítva elmegy és alapvetően hozza azt a szintet, amit a letöltött filmeket hobbifeliratozók képviselnek, persze azt is hozzá kell tenni, hogy ők ezt a közösség érdekében végzik ingyen, míg a Netflixnek dolgozó fordítók vélhetőleg kapnak fizetést a munkájukért, így ez az összehasonlítás inkább a fizetett fordítók számára lehet kényelmetlen.
Ami pedig a szinkront illeti, ott be kell valljuk, hogy az egész jelenségnek esküdt ellenségei vagyunk, így talán nem mi leszünk a legmegfelelőbbek a minőség megítélésére, hiszen egy filmnek, mint művészeti produktumnak szerves részét képezi a szereplők eredeti hangszíne is, ami értelemszerűen torzul egy szinkronizálás során.
Az ettől való idegenkedés meg természetesen ízlés, szokás és nyelvtudás kérdése, szóval inkább nem próbáljuk megmondani a frankót ezzel kapcsolatban.
Most hogy így nagyjából kiveséztük a témát, lássuk, hogy miket érdemes megnézni a Netflixen 2020 elején – filmek, sorozatok jönnek, természetesen a teljesség igénye nélkül:
Vaják
A gamerek számára örökké Witcherként ismert Ríviai Geralt kalandjai elég biztatóan indultak a csatornán ahhoz, hogy kijelenthessük, nem maradunk izgalmas véres-beles-kardos-szexes-fura lényes fantasy történet nélkül a Trónok harca vége után sem.
Az eredetileg regénysorozatként indult Vaják saga ugyan közelről sem annyira formabontó, mint George R.R. Martin világa, viszont a ráépült videojátékok a 21. század egyik legismertebb fantasy karakterévé tették Ríviai Geralt alakját, ráadásul a történethez hozzáadott pici plusz még nagyon jól is esik nekünk kelet-közép-európaiaknak.
A könyvek szerzője, a lengyel Andrzej Sapkowski ugyanis azzal próbált eltérni az unalomig megszokott fantasy kliséktől, hogy a történetét nem a skandináv, illetve a nyugat vagy dél-európai mitológiából kilépő lényekkel (orkok, goblinok, elfek, törpék, stb.), hanem a szláv mítoszok teremtményeivel népesítette be.
Tolvajok az erdőből
Ha nem komáljuk a fantasyt, vagy csak szeretnénk egy pár körrel hagyományosabb kosztümös kalandfilmsorozatra rácuppanni, akkor kiváló jelölt erre a holland Tolvajok az erdőből című sorozat. A kerettörténet maga nem tartogat túl sok meglepetést a számunkra, tulajdonképpen a régi Robin Hood, Tell Vilmos és megannyi más igazságosztó banditák történeteihez hasonlóan egy elhanyagolt, kifosztott országrészben útonállóként tevékenykedő tagról szól, aki az elnyomókkal szembeni kiállása révén népmesei hőssé magasztosult.
Annyi talán a különbség, hogy a 18. század közepén az osztrák megszállókat abajgató dél-németalföldi Jan de Lichte nagyon is valóságos szereplője volt a korszaknak, míg elődei (néhány kivételtől eltekintve) rendszerint kitalált hősök voltak csupán.
A sorozat meglehetősen lassan indul, szóval amennyiben csak a pörgős akciók érdekelnek, keress magadnak egy feszesebb tempójú sorozatot, azonban ha azok közé tartozol, akiket képes behúzni egy történeti korszak részletes bemutatása, valamint az, hogy miképp éltek benne az emberek és mindezt egy jó sztori keretei között szeretnéd megnézni, akkor ez a te sorozatod lesz.
Te
Meglehetősen ambivalens érzelmek dúlnak bennünk ezzel a sorozattal kapcsolatban, ugyanis alapjáraton nem nézünk ilyen limonádé szerelmes csajos dolgokat, viszont a Te legnagyobb erénye, hogy a felszínes romantika alatt egy elég izgalmas pszichothriller bújik meg.
A kerettörténet az egymásra találó férfiről és nőről szól, ám ebben az esetben a férfi egy manipulatív szociopata, aki lényegében megpróbál uralkodni a nő életének minden rezdülése fölött.
Feltöri a közösségi médiafiókjait, ritkítja az ismerőseit, megszállottan követi mindenhová és mindezt olyan ügyesen racionalizálja a néző felé, hogy sok esetben a legszemetebb húzásaival is képesek lehetünk egyetérteni, sőt egy idő után akár drukkolhatunk is neki (vö. Dexter).
A széria kétségtelen pozitívuma, hogy nem csak hagyja megtörténni a vásznon a zaklatást, hanem oktat és egyben figyelmeztet is az intő jelekre. Ami pedig a negatívumot illeti, a romcsi pink miliőt néha halmozottan sikerül túltolni benne, szóval azoknak ajánljuk, akik az ilyet is elviselik, vagy, neadjisten kifejezetten szeretik.
Az ír
Ha csak valamekkora nosztalgia is él bennünk a 70-es, 80-as évek klasszikus gengszterfilmjei iránt, akkor Martin Scorsese életmű lezáró (hiába, sem ő, sem a színészei nem lesznek már fiatalabbak) remekét kötelező megnéznünk. A minden szempontból ígéretes Robert De Niro, Al Pacino és Joe Pesci triumvirátusra felhúzott majd három és félórás produkcióban minden benne van, ami miatt a zsáner szerelmesei olvadoznak a gyönyörtől, a hibátlan sztorivezetés, a remek színészi játék, a rafináltan elhelyezett cameok és a régi filmvászonbéli szervezett bűnözés utánozhatatlan hangulata.
Ezek után akár fölösleges is volna megjegyezni, hogy látványos lövöldözésekre, meg üldözés közben egymáson átbucskázó autókra itt aztán senki ne számítson, ez nem az a műfaj.
Ellenben, ha érdekel az amerikai közvéleményt sokáig lázban tartó rejtély, Jimmy Hoffa eltűnésének egy egész logikus feloldása és közben szívesen megnéznéd egy öregedő maffiózó drámáját és mindezt a kedvenc gengszterfilmes színészeid jutalomjátékában, akkor ez a te filmed.
The Confession Killer
Magyar cím hiányában leginkább vallomásos gyilkosnak lehetne fordítani ezt az átlagon felülien izgalmas dokumentumfilm-sorozatot, mely a világ egyik legtöbb emberéletet kioltó sorozatgyilkosáról, Henry Lee Lucasról szól.
Legalábbis első blikkre.
Aztán ahogyan elkezdik szálazni a történetet és egyre szaporodnak Lucas beismerései, ezzel egyidejűleg a kétségek is felmerülnek, melyek sokkal inkább abba az irányba mutatnak, hogy nagy valószínűséggel ez az ember maximum csak töredékét követhette el az általa bevallott bűncselekményeknek, viszont kapóra jött a hatóságoknak, akik az ő „segítségével” próbálnak megszabadulni a döglött gyilkossági aktáiktól.
És hogy mi lehet az igazság Henry Lee Lucasról? Ehhez meg kell nézni a sorozatot.