Ha alkalomszerűen gamerkedünk csak és nem vagyunk vadul eleresztve pénzzel, nyugodtan gondolhatjuk azt, hogy teljesen jó 1080p-ben tolni a játékot, így se néz ki rosszul, sőt, kifejezetten élvezhető, még a legújabb címek esetében is. Ugyanakkor hozzá kell tennünk azt is, hogy az 1080p-ből 4k-ba váltás nagyjából olyasmi, mintha lóról ülnénk át motorbiciklire. A képi világban olyan apró részletekre leszünk figyelmesek, amikről eddig nem is tudtuk, hogy léteznek, ám a 4k önmagában csak félsikert eredményez, akkor járunk igazán jól, ha olyan tévét használunk hozzá, ami rendelkezik HDR támogatással.
Mi az a HDR?
A HDR (high dynamic range) magyarra fordítva nagy dinamikatartományt jelent, amivel a laikusok nem jutnak közelebb a megfejtéshez, úgyhogy inkább elmagyarázzuk: A HDR bővíti a képernyőn megjeleníthető színek tartományát, tehát a színek gazdagabbak, élénkebbek, lesznek tőle. Kicsit olyasmi ez, mint egy megkopott, kifakult festmény restaurálása. A kép ugyanaz marad, csak az átfestés hatására olyannak fog tűnni, mintha tegnap készült volna és nem 400 éve valami németalföldi műteremben.
Miközben a nagy hívószavakat, a 4k-t meg a 8k-t kergetjük, az esetleges HDR funkciót hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, holott nem csak javít a képminőségen, hanem egyúttal csodaszéppé is varázsolja azt.
Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a lelkes felvezetés ellenére a HDR nem csak a gamerek számára izgalmas, ugyanúgy tudunk belőle profitálni, ha csak filmnézésre használjuk a tévénket. Persze ez csak akkor működik, ha a játék/film/egyéb is rendelkezik HDR támogatással. Olyan ez, mint a 4k esetében, hogy hiába támogatja a tévénk a 4k-t, ha a kiválasztott tartalom nem 4k-s, akkor nem fogunk 4k-ban filmet nézni.
HDR formátumok
A felbontással vagy a képfrissítési frekvenciával ellentétben a HDR inkább egy spektrumot jelent, mint egy konkrét számot, emiatt a HDR nem szabványosított, és a megadott értékek a kijelző gyártójától függően változhatnak. Jó pár HDR-formátum létezik, az alábbiak a legnépszerűbbek, így velük találkozhattok a leggyakrabban.
A HDR10 egy nyílt forráskódú HDR-formátum, amely nem számít fel licencdíjat és lényegében a HDR alapszabványának tekinthetjük, hiszen ez a legszélesebb körben megtalálható változat valamennyi közül.
A HDR10+ a HDR10 szabvány frissebb verziója, amely magasabb szín- és kontrasztspektrumot, valamint dinamikus metaadatokat támogat. Ez kínairól lefordítva annyit tesz, hogy a HDR10+ több információval rendelkezik a színekről, így gazdagabb képet tud elénk tárni, mint a mezei HDR.
A Dolby Vision a Dolby Laboratories által létrehozott HDR-szabvány. A technológia használatáért licencdíjat kell fizetni, és jobb minőségű kijelzőt is igényel, így ez a formátum kevésbé elterjedt, mint a HDR10, hiszen a Dolbys készülékek az imént felsorolt okok miatt lényegesen drágábbak. A Dolby Vision akár 10 000 nt fénysűrűséget is támogat, ami jóval nagyobb, mint a jelenleg a piacon lévő legtöbb televízió vagy monitor fényereje. Számos streaming szolgáltatás rendelkezik Dolby Vision támogatással, és vannak olyan tévék is, amik egyaránt rendelkeznek HDR10 és Dolby Vision funkciókkal is.
Valójában az összes szabványnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei, de mindegyik jelentős előrelépést jelent a hagyományos színtartományban mozgó kijelzőkhöz képest. Szóval ha egy tanácsot adhatunk, amennyiben a közeljövőben tévét akarsz vásárolni, mindenképpen nézd meg, hogy támogatja-e valamelyik HDR szabványt, mert az eredmény meg fogja változtatni az életedet.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Amióta megláttuk a Lidl reklámújságjában, nem tudjuk kiverni a...
Ügyfélkapu: mindenkinek új felületre kell váltania, közeleg a...
Azonnal ki kellett vonni egy zabszeletet a forgalomból
Fotókon a november 20-án érkező legújabb forintérmék
Üzent a Magyar Posta: eddig kell feladni a karácsonyi ajándékokat
