Mi az a metaverzum? Mit lehet ott csinálni, és hogyan érint téged? - Körkép a virtuális valóságról
Az elmúlt évtizedekben a technológiai megoldások soha nem látott fejlődést hozott el az emberek életébe, különösen a telekommunikáció, a közösségi oldalak és a virtuális valóság megjelenését figyelembe véve. Az utóbbi időben a legtöbbet hangoztatott kifejezés az úgynevezett metaverzum, amivel kapcsolatban naponta jelennek meg meglepő, de sok esetben kifejezetten ijesztő hírek is. Az egyszerű, hétköznapi emberek számára azonban nehezen felfogható, hogy pontosan mit jelent a kiterjesztett valóság, hogyan befolyásolja egy, a valóságban nem létező univerzum a világ vezető gazdaságait és mégis miért költenek egyesek milliókat arra, hogy felöltöztessék a virtuális énjüket? Ezzel a rövid útmutatóval próbálunk meg segíteni a metaverzum labirintusában bolyongóknak!
Metaverzum, kiterjesztett és virtuális valóság
Annak ellenére, hogy a kifejezés alapvetően csak az elmúlt években vált igazán népszerűvé, a metaverzumot először éppen harminc évvel ezelőtt, 1992-ben használta Neal Stephenson író egy regényében. Itt a szó egy,
a jövőben létező virtuális teret jelölt, ahol az emberek az avatarjaikon keresztül egy virtuális életet élhetnek.
Ha már itt tartunk, mi az az avatar? Az avatar igazából mi magunk vagyunk – vagyis az a virtuális lény, ami vagy hasonlít ránk, vagy nem, mindenesetre mi alkotjuk meg, hogy a digitális világban „életet leheljünk” belé.
A metaverzum, mint kifejezés megjelenése óta hiába telt el harminc év, a mai techóriások és a cégek vezetői nagyjából ugyanazt értik alatta, mint annak idején. Egy, a fizikai valóságban nem létező, mégis valóságos világot, ahol a mindennapjainkhoz hasonló életet élhetünk. Vagy épp attól teljesen különbözőt. A virtuális valóságban nincsenek határok, bármivé válhatunk, bármilyen körülményeket megteremthetünk magunknak. A határok, amik elválasztják egymástól a fizikai és a virtuális valóságot pedig napról-napra egyre vékonyodnak. Olyannyira, hogy ma már
a metaverzum önálló, a világunktól egyáltalán nem független gazdasági rendszerrel bír, a fizikai tárgyaink átvihetők a digitális térbe, vásárolhatunk, elképesztő vagyonokat költhetünk el és kereshetünk meg a virtuális valóságban.
A metaverzumra sokan az egyetlen elképzelhető, a jelenünket és a jövőnket meghatározó alternatívaként tekintenek, ami elől nincs menekvés. Ha pedig ez igaz, az
egy eddig teljesen ismeretlen jövőképet fest le, ami már csak a természetéből fakadóan is ijesztő és problémás.
Munka, család, párkapcsolat – egy monitoron keresztül
Ha tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy többet beszélgetünk majd a családtagjainkkal, akikkel nem élünk együtt és a barátainkkal online felületen minden bizonnyal félőrültnek tartottuk volna az illetőt. A reggeli ébredés után a legtöbben valamilyen okoseszköz monitorján keresztül értesülünk a hírekről, az időjárásról, de arról is, hogy valamelyik ismerősünk a születésnapját ünnepli, vagy az általános iskolai osztálytársunk örökbefogadott egy kiskutyát. Sokan persze panaszkodnak arra, hogy a valódi érintkezés, a valódi kapcsolattartás kihalófélben van, de a panaszkodás nem változtat ezen a helyzeten. Ez a valóság. A nem valóságos térből érkező információk lettek az alapjai annak, ahogy a valóságról gondolkodunk.
Arról nem is beszélve, hogy a koronavírus miatt a munkahelyek jelentős része vagy teljesen, vagy részben átállt az otthoni munkavégzésre. A Microsoft és a Facebookot is üzemeltető Meta nemrég össze is fogtak és kialakítottak egy olyan virtuális teret, ami egy digitális iroda és ahol, az otthonunk kényelmes karosszékéből is úgy érezhetjük, hogy együtt vagyunk a kollégáinkkal, együtt kávézunk, együtt töltjük a munkanapot. A különböző cégek különböző virtuális terei ugyan még nagyon kevéssé átjárhatók – és ez valószínűleg még egy jó darabig így is marad -, mégis a tendencia az, hogy az idő, amit az okoseszközeink segítségével egy nem valóságos világban töltünk évről-évre nő.
Virtuális macska negyvenmillióért
Az tehát egyértelmű, hogy az online világban töltött időnk, kapcsolataink, de még az itt keresett bevételünk is egyre jobban meghatározza a mindennapjainkat: sőt, bármennyire sarkosnak is tűnik a kijelentés, de sok esetben ezek adják az életünk alapjait. A metaverzum azonban még ennél is messzebbre mutat és teszi mindezt úgy, hogy minél nagyobb a tét a virtuális valóságban, annál ijesztőbbek a következmények a valóságban. Itt jön képbe az úgynevezett NFT. Az NFT-k, vagyis a nem helyettesíthető tokenek
gyakorlatilag virtuális kódok, amivel bizonyítani lehet különböző fájloknak, képeknek, hang-és videofájloknak az eredetiségét és a tulajdonjogát.
A kriptovalutákkal megvásárolható NFT-k az utóbbi időben hihetetlen népszerűek lettek, elsősorban talán azért, mert státuszszimbólumként működnek a virtuális térben. Olyannyira, hogy az első NFT-k a világ legegyszerűbb, sima, virtuális macskái voltak, amiket tízezertől százezer dollárig árusítottak. Fontosnak érzem még egyszer kihangsúlyozni:
virtuális macskák negyvenmillió forintért. Nem dorombol, nem pihe-puha, nem bújik hozzád, amikor szomorú vagy. Igaz, enni sem kér.
És hogy akkor mégis mi értelme van elölteni egy kisebb vagyont egy kódokból és pixelekből álló kisállatra? A CCNfelvetése szerint ez semmiben nem különbözik attól, mint amikor emberek ötven-százezer dollárokat fizetnek ki kézzelfogható Pokémon-kártyákért, vagy egyedi, régiségnek számító képregényekért. Ha ugyanis valaki – akinek természetesen tömve van a pénztárcája – meghallja, hogy létezik egy olyan virtuális négylábú, amiből az egész világon egyetlen darab van, egyszeri és megismételhetetlen, sokak szemében vonzóbbá válik, mint egy valódi macska. Pedig hát, egy valódi kisállat is egyszeri és megismételhetetlen. Csakhogy velük nehezebb lenne prezentálni azt, hogy milyen vastag a pénztárcánk, hiszen nem kerülnek milliókba. Ráadásul ők a valóságban élnek, ahol egyre kevesebb időt töltünk és úgy tűnik
az embereknek ma már inkább arra van igényük, hogy a virtuális térben mutassák meg a társadalmi helyzetüket.
Jól bizonyítja ezt, hogy nemrég a Gucci Dionysus névre hallgató táskájának az NFT-je egymillió hétszázezer forintnak megfelelő kriptovalutáért kelt el. A valóságban a táska ennél négyszázezer forinttal kevesebbe kerül. Összefoglalva:
ott tartunk, hogy létezik egy virtuális világ, ahol vannak, akik hajlandóak többet kifizetni egy digitális termékért, aminek azon kívül, hogy megmutatja, hogy mennyire gazdagok vagyunk, semmi funkciója nincs.
Sokak szerint a metaverzum elterjedése megállíthatatlan, bár az tény, hogy a technológiai fejlődés egyelőre nem teszi lehetővé, hogy a különböző platformok között gördülékeny legyen az átjárás. Egyszóval például, az előbb említett Gucci-táskát csak egy platformon viselheti az avatarunk, egy másik virtuális valóságba már nem vihetjük magunkkal. Ha azonban az ilyen platformok közti határok is elmosódnak, akkor a valódi világ tökéletes mását élhetjük meg a virtuális valóságban is. A tökéletes mását, amennyire ez természetből fakadóan lehetséges: nem lesznek valódi érintkezések,
nem látjuk majd a párunk csillogó szemét, amikor bókolunk neki, nem hajthatjuk a fejünket a másik vállára, hogy megnyugvást találjunk. Cserébe vehetünk macskát negyvenmillióért.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Újabb veszély az Ügyfélkapu+ választásánál: sok pénzedbe...
A régi idők képei: nagyszüleink így ünnepelték a karácsonyt
Vége a sárga csekkek korának januártól
Dubai csokit kóstoltattunk járókelőkkel Budapesten, látnod kell...
Veszélyes vírus terjed a Messengeren pont akkor, amikor rengetegen...
