Beköszöntött a tavasz, elérkezett az idő a kerti és kert körüli munkák megkezdéséhez. Volt idő átgondolni, milyen magokat szeretnénk elvetni, palántázni, így arra már remélhetőleg kellően felkészültünk. De hogyan kell jól nevelni egy kis növényt? Mire kell figyelni a magvetés, gondozás és ültetés alatt? Erről beszélt a Startlapnak Stangl Krisztián.
Megfelelő környezet teremtése
Ez idő tájt lehet vetni többek közt a paprika, paradicsom, uborka, káposzta, karalábé, zeller, karfiol és cukkini magját, ám több buktatója is van az egyszerűnek látszó folyamatnak.
– Kell egy ültetőtálca, amit megtöltünk földdel. Ipari szinten tőzeges földkeverékbe ültetjük a magot, mert ez jócskán el van látva tápanyaggal, mondhatni gazdag talaj, ami ideális magvetéshez, de otthonra bőven elég az egyszerű palántázó földkeverék is. Nagyjából fél centi mélységbe kell vetni a magot, ezt követően pedig figyelni kell arra, hogy biztosítsuk a fejlődéshez az optimális környezetet, ez lényegében üvegházi közeget jelent. Mindenekelőtt ügyelni kell a megfelelő hőmérsékletre (nagyjából 22-26, ha kikelt: 16-24 Celsius-fok), mert hideg talajban nem fog kikelni a mag, emellett a páratartalomra és a fényre is. Olyan helyre érdemes tenni, ahol éri a napfény, vagy üvegházi árnyékolástechnikával elérhető a kívánt hatás – kezdte a Startlapnak Stangl Krisztián a kertépítés, zöldterület-kezelés szakértője.
“A leleményesebbek ültetőtálca helyett wc-papír gurigába, tojástartóba vagy egyenesen tojáshéjba vetik el a magvakat, üvegháznak pedig akváriumot használnak. A kreativitásnak csak a képzelet szab határt!”
A jó fényviszonyok, a hőmérséklet és a páratartalom mellett még egy fontos tényező befolyásolja az elvetett magok fejlődését: a víz. Ebben az esetben az arany középutat kell követni.
– A neveléshez elengedhetetlen feltétel a víz-föld állaga is: ne legyen száraz, mint a homok, mert azzal nem lehet elérni semmit. Ujjpróbával, szemrevételezéssel meg lehet állapítani, hogy a föld száraz, repedt, vagy sárszerű, vagy csak nedves. A legutóbbi az ideális: tehát ne legyen a fejlődésben lévő palánta túlöntözve, de azért nedves talajban növekedjen. Erre is vannak különböző praktikák, például a forgács használata, de nem mindegy, milyen arányban. Óvatosan kell beborítani, mert lezárhatja a pórusokat, ahol az optimális folyamatok véghezmennek. Például egy 90%-ban tőzeges föld takarásra lehet 10% forgács, ami arra szolgál, hogy biztosít egy folyamatos nedvességet a csírázáshoz, növekedéshez, keléshez – folytatta a szakember, hozzátéve: magvetéskor nem szoktak extra tápoldatokat, szereket használni, viszont amikor kikel a mag, átültetésnél a cserépbe lehet tenni Osmocote-ot, ami egy szabályozott tápanyag leadású műtrágya granulátum.
Néhány hét elteltével
Magvetés után egyes növények néhány nap, de nagy átlagban 4-6 hét alatt palántává cseperednek a már említett optimális körülmények között. Ezt követően ki lehet szedni a tálcából ezeket és megkezdődhet a tűzdelés folyamata.
– Egyesével külön edényekbe kell átültetni a növényeket, ezután gyakorlatilag jobban fognak fejlődni egymagukban, egyik a másikra nem hat. Ez már a végtermék, ebben a formában lehet értékesíteni, tovább nevelni vagy kiültetni a kertbe. Kiültetés előtt szokták edzeni a palántákat, fel kell készíteni őket, hogy a szabad, földi körülményeket jobban bírják. Ennek 3 változata van: hőre, fényre, vízre edzik a növényt. Ha például hőre edzésről beszélünk, akkor a fóliasátorban bizonyos időközönként ajtót nyitnak, amivel a palánta szokhatja a változó hőmérsékletet, a szellőt, tehát szokik a valós, külső körülményekhez.
Az ültetéshez érdemes használni a kézi palántázót, ami megcsinálja a helyét a tápkockás palántának.
“Szoktak olyat csinálni például a paprikánál, hogy kiültetik, majd visszacsípik, ezáltal bokrosodik. A növényvédelmre is fontos felhívni a figyelmet: folyamatosan szemmel kell kísérni, van-e valami probléma, elváltozás, betegség a növényen!”
Egy ültetőkanálra is szükség lehet.