Persze a jelenség globális, így az USA-ban is sokan pánikba estek, hogy mi lesz eztán a megélhetésükkel. A szakág nagynevű, igazán menő vállalkozói hozzá voltak szokva ahhoz, hogy nem kell lehajolniuk az apróért és ezért a válság megjelenése előtt többnyire csak a nagyszabású, teljes házas munkákat vállalták el. Na, ennek vetett véget a vírus.
Az, hogy a nagy beruházásokra kevésbé fogékony egy gazdasági válság küszöbén a nép, nem egy túl eget rengető felfedezés, azonban a karantén új lehetőségeket is teremt. Például hónapok óta ücsörgünk otthon és az eseménytelenség unalmat és fásultságot eredményez. Ezt ki lehet váltani egy csomó dologgal, hobbipékeskedünk, toljuk az otthoni edzést, lepörgetjük a fél Netflixet, neadjisten nekiállunk olyan könyveknek, amiket évekkel ezelőtt vettünk meg azzal a felkiáltással, hogy elolvassuk, ha majd lesz rá időnk, stb. Éppenséggel ugyanez a változatosságra törekvés húzodhat meg az apróbb lakásátalakításokban.
Unod már, hogy hetek óta bámulod a kirojtosodott öreg szőnyeget a nappaliban, idegesít a szétült kanapé, meg a színe se az igazi már, hirtelen ráébredsz, hogy a bútorok okán egy 60-as évekbeli szocialista panelskanzenben élsz, és ezzel kezdeni kellene valamit.
Ezek mindegyike olyan átalakítást jelent, amire egy rendes lakberendező normális esetben azt mondaná, hogy neki nem éri meg vele foglalkozni, hiszen többnyire olyan munkákról van szó, amelyek egyetlen szobára vonatkoznak. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a piacon már március közepétől lehetett hallani azokat a hangokat, miszerint a váltás végeredményében hasznos lesz, hiszen a népek otthon fognak ülni és előbb utóbb megunják a beltereiket. És mi történt? Alig hat héten belül az otthon ülő népek megunták a beltereiket.
Persze ilyenkor előkerülnek azok is, akik úgy gondolják, hogy a korlátozások miatt ellehetetlenülő szolgáltatót sarokba lehet szorítani és lényegesen olcsóbban dolgoztatni vele, mint amennyiért rendes körülmények között elvállalná a munkát. Egy New York-i lakberendezőnek volt olyan „ügyfele”, aki Modsy stílusban szerette volna berendeztetni a lakását és erre szobánként 79 dollárt szánt volna (kb. 25 000 Ft). Természetesen nem lett belőle semmi. Persze ha az ember nagy vonalakban tisztában van a piac áraival, de mégis szeretne valamennyit alkudni, az nem lehetetlen. Leginkább úgy működik ez, hogy jelezzük a vállalkozónak, hogy mekkora keretünk lenne a dologra és megkérdezzük, hogy mi az, ami ebbe belefér.
Tehát, mi az, amire az otthonukban rekedt emberek vágynak? Általában apróbb dolgokról van szó, esetleg a home office követelményeinek megfelelő dolgozószoba kialakításáról. Magyarán kisebb, de gyors átfutási idővel operáló projektekben érdekeltek.
Terjed az e-design
Ami még izgalmas lehet, hogy a helyzethez alkalmazkodva egyre inkább terjed az e-design jelensége Amerikában, ez tulajdonképpen a valódi, fizikai jelenlétet követelő munka megkezdéséig a virtuális térben tartja a projektet, ami egyrészt komoly szakértelmet kíván és akad néhány nem elhanyagolható kihívás is a rendszerben, másrészt azonban a látványosságával képes olyanokat is bevonzani, akik eddig, maguktól a büdös életben nem fordultak volna lakberendezőhöz.
Persze nem akarunk úgy tenni, mintha ez valami olcsó pótcselekvés volna, erről szó sincs. Megvan természetesen az ára, azonban egy kényelmes középosztály környéki jövedelemből kigazdálkodható. Azt is hozzá kell tenni, hogy ez alapvetően érzelmi alapú játék minden esetben, hiszen egy nem jól berendezett, kialakított lakásban rosszul érezzük magunkat és ez az életminőségünkre is kihat. Egy szakember ebben az esetben csak jót tehet nekünk, hiszen az általunk elmondottakból pillanatokon belül képes átlátni, hogy mire is van valójában szükségünk.
Gondban a nagypályások
Ugyanakkor, ami használ a kisvállalkozónak, betehet a nagyobb lakberendezési cikkek gyártóinak, illetve forgalmazóinak. Az egyik legnagyobb európai bútorforgalmazó, a brit DFS Furniture csak a korlátozások bejelentésétől húsvétig terjedő időszakban 227 millió eurót (kb. 80 milliárd forintot) bukott.
Persze erre is vannak különféle megküzdési stratégiák, pl. a piacvezető IKEA nagyon keményen ráment az online értékesítésre, hiszen az üzleteit a járványügyi korlátozások következtében kénytelen volt a legtöbb országban bezárni.
A legkreatívabb ötlet az amerikai illetőségű West Elm lánctól jött. Ugye azzal, hogy mindenki videokonferenciázik orrba-szájba, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutatunk otthonunkról a kollégáinknak, neadjisten a főnökeinknek. A Zoomban tehetünk magunk mögé virtuális hátteret, ebben az esetben a West Elm termékeiből összeállított virtuális szobát is használhatjuk.
A spanyolországi Kettal bútorgyártó vállalatnál az első pár hét bizonytalansága, valamint a szigorúbb spanyol szabályok miatt döcögősen indultak a dolgok, de mostanra már visszatértek a régi kerékvágásba és gőzerővel készülnek a 2021-es milánói Salone del Mobile-ra, ami hagyományosan a világ legnagyobb bútorexpója.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Amióta megláttuk a Lidl reklámújságjában, nem tudjuk kiverni a...
Ügyfélkapu: mindenkinek új felületre kell váltania, közeleg a...
Azonnal ki kellett vonni egy zabszeletet a forgalomból
Fotókon a november 20-án érkező legújabb forintérmék
Üzent a Magyar Posta: eddig kell feladni a karácsonyi ajándékokat
