Budapesttel együtt született: a Központi piac a Fortepan képein
A Nagycsarnoknak is nevezett Központi Vásárcsarnok régóta szolgál adás-vételi helyszínként: az egyesített Budapest első polgármestere kezdeményezte megépítését. Kamermayer Károly az átadási ceremónián már csak nyugdíjba vonulása után, civilben vehetett részt. Az épület 1897-ben készült el; a Lehel piac után most a Nagycsarnok történetének epizódjait láthatjuk a Fortepan képein.
Régi kereskedelmi csomópont
A Fővám tér kézenfekvő helyszín volt a piac építéséhez. A Duna közelsége miatt már korábban kereskedelmi csomópont alakult ki a területen: itt épült fel a Fővámház (a mai Corvinus Egyetem főkampusza), a Sóház (a Corvinus C épülete), illetve a Közraktárak (a mai Bálna kulturális központ) is. Ekkoriban az áruszállítás nagy része vízi úton valósult meg, ugyanakkor a Fővámház környéke vasúttal is megközelíthető volt. A Ferenc József híd (mára már Szabadság híd) 1896-os átadása megkönnyítette az átkelést Pest és Buda között: a Fővám tér közlekedési csomópontként is funkcionált.
A Központi Vásárcsarnok Pecz Samu tervei alapján épült. Az építkezés nem volt zavartalan: a munka végéhez közeledve tűz ütött ki az épületben. Pecz Samu így írt erről a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyében, 1898-ban:
“Az építő munkálatokat 1894. év június havában kezdettük meg, s oly eréllyel folytattuk, hogy az épület 1896. december hóban minden felszerelésével együtt teljesen készen volt. Ez időközben, 1896. július hó 30-án a középhajó fedele eddig ki nem derített okból kigyulladt, s jelentékeny része le is égett, amiből keletkezett 47,000 forintra menő kár helyreállítása mintegy 4 hónappal tolta el az épület befejezésének határidejét.”
A Központi Vásárcsarnokot több másik piacépülettel együtt adták át a fővárosi vásárlóközönség részére. A Nagycsarnok szépsége felülmúlta a többi épületét: A bejárati kőkapuk a neogótika stílusát idézik, a színes tetőt pedig a pécsi Zsolnay-gyár épületkerámiái alkotják. A Vasárnapi Ujság így írt róla 1897-ben:
“Nem győz az ember eleget gyönyörködni a vásárcsarnokokban, Budapest eme legújabb nevezetességeiben.
Különösen pedig az óriási nagyságú központicsarnok az, — ott a pompás Ferencz -József-hid és vámpalota szomszédságában, — amely még a fővárosi ember szemében is valóságos látványosság számba megy.
Nem is csoda, hiszen díszes külsején kívül már méretei is oly rendkívüliek, melyek önkéntelenül magukra vonják mindenki érdeklődését. Hogy milyen területen fekszik ez a roppant épület, — voltakép egyetlen óriási terem — arról fogalmat nyújthat az, ha elmondjuk, hogy a telek nagysága, a mélyen felépült, kerek számban 10.400 méter nagyságú.”
Változó idők
A Központi Vásárcsarnok a kor legmodernebb technológiájával volt felszerelve. Az árut hajók és vonatok szállították a piacra, és az eladás sötétedés után is folyhatott, írta a Félegyházi Hiradó 1897-ben:
“A kerületi csarnokokban csak kicsinyben lehet árusítani, mert a nagybani árusításra a Központi Vásárcsarnok van fentartva, mely egyszersmind a vidékről beérkező áruk felvételére is szolgál. A nagy kiterjedésű földszinten és a vasszerkezetű széles karzatokon történik az árusítás, míg a hűtőkkel és más kitűnő berendezésekkel ellátott pinczékben az áruraktárak vannak.
Tíz nagyerejű villámgép állandóan szállítja az árukat a pinczéből a földszintre és innét az emeletekre.
A vásárlók hatalmas tömegét nyolcz vaskapu bocsátja e csarnokba, hol az árusítás hajnaltól esti 6 óráig szakadatlanul folyik, s mikor a nap világossága megszűnik, azóriás csarnok minden részében ezernyi lámpa gyullad ki egyszerre, világosságot terjesztve mindenfelé.“
A nagybani piac árai gyorsan váltakoztak, erről a Magyarország számolt be 1897. március 25-én:
“A nagykereskedés mai forgalma lanyha volt. A glarialis-készletek ritkulnak, ellenben a borjúhúst igen sűrűn kínálják. A nagykereskedésben ma 40 krajczárjával mérték a mellső negyedeket és 52—56 krajczárjával a hátulsó negyedeket. A tojás ismét olcsóbb lett, halfélékben változatlanok az árak, a baromfi azonban drágább lett. A pulyka kilóját ma 50—55, a hízott hidak kilóját 65—68 krajczárjával mérték. Ma újabb szerbiai sertés-küldemények 51 krajczárra szorították le a sertéshús árát.”
A csarnok megépülése jelentős változást hozott a piacozás szokásaiba is: a Vasárnapi Ujság kiemeli az akkor még merőben szokatlan szabályt, miszerint az árusok nem hívhatják magukhoz a vevőket.
Ott olvasható ugyanis a falakon szanaszét a kemény tilalom, hogy a vevőkre nem szabad kiabálni: ide jöjjenek, amoda ne menjenek, stb. mint ez hajdan a Dunaparti ősi telepen olyan szokásos volt.
Hagyni kell a vevőket a maguk tetszésére, hadd nézegessenek végig zavartalanul mindent, azután vásároljanak ott, ahol nekik legjobban megtetszik valami.”
Az árusoknak nehezükre esett megszokni az új munkaterületüket is. Erről a Magyar Lloyd írt 1897-ben:
“Mint minden új intézménynél, úgy a vásárcsarnokokéletbeléptetésénél is bizonyos bajok fordulnak elő, melyeket részben nem lehetett előre látni, részben az által támadnak, hogy a kezelés még gyakorlatlan. A kereskedők azt panaszolják, hogy rekeszeik kicsinyek és szűkek, az árukat egymás hegyibe kell rakni és a szűk helyen még mérleget is kell elhelyezni.”
A történelem viharjai nem kerülték el a vásárcsarnokot sem: a II. világháború bombázásai során az épületet jelentős károk érték. A kommunista hatalomátvételt követően a Fővám teret Dimitrov térré keresztelték Bulgária kommunista elnöke után. Az 1956-os forradalomból több felvétel és kép is fennmaradt a vásárcsarnok mellett elhaladó szovjet tankokról.
A műemlék újjászületése
Az épület állapota fokozatosan romlott az évtizedek során. 1977-ben a vásárcsarnokot műemlékké avatták, a felújítás 1992 és 1994 között zajlott. A folyamat nem volt zökkenőmentes: a Műemlékvédelem 1994-ben hosszú cikkben számolt be az építkezést övező nehézségekről.
Az épület hosszú ideig volt elzárva a közönség elől. A kivitelezés körüli viták, az alaptalan vádaskodások miatt elterelődött a közönség figyelme a lényegről. Valójában nagyon szigorú feltételek mellett, rövid idő alatt kellett az építőknek nagyon igényes munkát végezniük.
A Központi Vásárcsarnok mára több, mint száz éve szolgálja ki a vevők igényeit. A nagy gonddal végzett felújítás nemzetközi díjakat nyert. Az elmúlt években nem csak a budapesti vásárlók, de a turisták is felfedezték az öreg piacot: több cikk is Európa egyik legjobb vásárcsarnokaként listázza a Nagycsarnokot.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Amióta megláttuk a Lidl reklámújságjában, nem tudjuk kiverni a...
Ügyfélkapu: mindenkinek új felületre kell váltania, közeleg a...
Azonnal ki kellett vonni egy zabszeletet a forgalomból
Fotókon a november 20-án érkező legújabb forintérmék
Üzent a Magyar Posta: eddig kell feladni a karácsonyi ajándékokat
