Nincs is jobb annál, mint egy kellemes, meleg tavaszi napon csak kiülni a kertbe és csak hagyni, hogy teljen az idő. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, nem ártanak olyan alkalmatosságok, amik kényelmesebbé teszik a kint tartózkodást. Egy szék, puff, kerevet, netalántán egy jobb függőágy, de a kifejezetten erre a célra tervezett komplett ülőgarnitúra sem ördögtől való elképzelés
Persze a nagy kérdés ilyenkor mindig, hogy milyen anyagból érdemes kerti bútort választani? Ugye félreértés ne essék itt most olyan tárgyakról van szó, amelyek funkciójukból adódóan hosszasan ki lesznek téve az időjárás viszontagságainak, így egyáltalán nem mindegy, hogy miből készültek.
Általában manapság a fa és a műrattan iskolák képviselői vívnak egymással elkeseredett ütközeteket, hogy eldöntsék, melyik a kettő közül, amelyik inkább kerti bútor alapanyagnak termett.
Nyilván nem mi leszünk azok, akik a tévedhetetlenség buzogányát lóbálva rendet teszünk a fejekben, inkább csak leírjuk, hogy mit tud az egyik, mire jó a másik, mire érdemes vigyázni az esetükben, stb.
A fa nyilván egy klasszikusabb forma, jó ránézni, kicsit amolyan ódonabb kinézetet kölcsönöz a kertünknek, viszont rengeteg a munka is vele. Ebben az esetben ugyanis néhány évente egy újracsiszolás, illetve festés kötelező, különben megeszi a fene a bútorokat, míg a műrattan korántsem ennyire kényes jószág, hovatovább könnyű A pontból B-be cipelni, míg egy rendesebb faasztal szállítása, amiről mondjuk egy kisebb társaság étkezhet a kertben, már kétemberes feladat. A műrattan tisztítása és karbantartása is nagyságrendekkel egyszerűbb feladat, úgyhogy, ha időtálló, kevés vesződséggel járó kerti bútorra van szükségünk és ezért hajlandók vagyunk a régi beidegződésekkel is leszámolni, akkor ez lesz a mi anyagunk.
Nem akarjuk a fát, különösen a kerti bútorok egy másik népszerű alapanyagát, a teakfát sem lepingálni, hiszen ez is tartós, időnként mondjuk kell vele foglalkozni, hogy ez így is maradjon, de ennyi áldozatot megér az esztétikai érték.
A természetes rattan sem rossz választás, csak nagyon macerás. A műrattan és természetes tesója között a legnagyobb különbség, hogy az utóbbi két dolgot visel nehezen, a nedvességet és a hőmérsékletingadozást, nos ezek mindegyikéből bőven van a kertben, így ha hosszú életű rattan kerti bútorokat akarunk, akkor időnként le kell őket takarnunk, vagy be kell vinnünk a házba, míg a műrattan, de a teakfa alapú alkalmatosságoknál is ilyen problémával nem kell foglalkoznunk.
Persze nem csak rattan és fa van a világon, vannak műanyag kerti bútorok, sőt ezek lényegesen olcsóbbak is mint a fentebb bemutatott anyagokból előállított kollégáik, viszont annyira nem néznek ki jól, bár elismerjük, hogy ez egy nagyon szubjektív dolog, de mégis a nyolcvanas-kilencvenes évek közepesen rosszul összeeszkábált, megbízhatóan rohadó „hétvégi házai” jutnak róluk az ember eszébe. De lehet, hogy ez csak amolyan műanyagfóbia, mindegy, hagyjuk is.
Izgalmasabb a fém, mint kerti bútoralapanyag, meglehetősen időtálló bútorvázakat lehet kinyerni belőle, de akár az egész alkalmatosságot is le lehet gyártani fémből, ami egy jó színnel és megfelelő anyaggal (nagyon figyeljünk arra, hogy olyan fémet válasszunk, ami ellenáll a rozsdásodásnak, különben pár esővel később szomorúak leszünk) tud pont ugyanannyira időtálló és tetszetős is lenni, mint bármelyik fentebb felsorolt anyag. Az egyetlen hátránya a fémnek, hogy nagyon tartja a hideget és a meleget is.
Magyarán, ha nem árnyékban tartjuk, akkor egy keményebb nyári napon nem nagyon fogunk ráülni, de ugyanígy kellemetlen tud lenni a tavaszi, illetve őszi átmeneti időszakokban, amikor meg sokkal hűvösebb lesz, mint bármi más a környéken.
Persze ezek mindegyikén lehet pokrócokkal, illetve párnákkal segíteni.
Most, hogy így kitárgyaltuk a kertbe kihelyezhető bútorok alapanyagait nem maradt más hátra, mint nézelődni, válogatni, mérlegelni, és ha úgy jön ki a lépés, vásárolni.