Sokszor futunk bele olyan receptbe, amelyik előírja nekünk, hogy márpedig ehhez az ételhez friss és nem szárított fűszernövényre lesz szükség. No de mi a különbség a kettő között azon túl, hogy az egyik friss a másik meg szárított? Nagyon dióhéjba összecsomagolva arról van szó, hogy a friss fűszernek kevésbé erős az íze, viszont garantált, míg a szárított fűszerek egy idő után hajlamosak elveszíteni az aromájukat. Az sem mindegy, hogy melyik ételhez milyet használunk. Ha a sütési-főzési idő meghaladja a negyvenöt perc – egy órát, akkor érdemesebb szárítottat használni, mivel a frissnek ennyi idő múltával eltűnik az íze.
Igen ám, de friss fűszernövényekhez nem könnyű hozzájutni. Persze aki ezt olvassa, gondolhatja, hogy micsoda zöldségeket beszélek, hiszen bármelyik szupermarketben lehet kapni cserepes fűszernövényt, és igaza is van.
Ugyanakkor tudni kell, hogy ezek amolyan egyszerhasználatos növények, a gyökérzetük satnya és a föld sem túl jó minőségű, amiben vegetálni kénytelenek, így igen kicsi az esélye annak, hogy egy ilyen szupermarketes fűszernövényt ki tudunk úgy ültetni a kertbe, hogy még túl is éli.
Célszerűbb kertészeteknél próbálkozni ilyesmivel, ott vehetünk magokat csak úgy, mint palántákat. Szóval milyen fűszernövényeket ültessünk tavasszal a kertbe és mire figyeljünk oda a művelet közben?
Tárkony
A tárkony a keleti szláv és az erdélyi konyha egyik meghatározó fűszernövénye, egy rendes ragulevesben (amit valamiért manapság mindenki csirkéből csinál, holott bárányból illene), vagy káposztás-húsos ételben igen finom tud lenni. A kerti nevelése viszont nem problémamentes műsor.
Elsősorban azért, mert hajlamos az eldzsungelesedésre, így mindenképp tágas helyet keressünk neki, mert nagyra fog nőni.
Persze csak akkor, ha jó, komposztos, tápanyagban gazdag, zsíros talajba ültetjük. Palántáról a tavasz második felében érdemes kiültetni és a leglelkesebben a virágzásakor kell a leveleit szüretelni, mivel ebben a periódusban a legerősebb az ízük.
Majoránna
A magyaros konyha egyik legfontosabb fűszernövénye a majoránna, bár sokan méltatlanul kiábrándultak belőle a Venesz-iskola majoránnázzunk szanaszéjjel mindent című ámokfutása miatt. Alapvetően remekül harmonizál a mindenféle húsokkal, levesekkel, burgonyával, illetve a különféle hüvelyesekből készült ételekkel, de remekül működik a paradicsomos kajákban is.
A magokat április közepe táján már simán elvethetjük, de palántáról is kiültethetjük a hónap végétől.
A szárazsággal nincs komolyabb baja (legalábbis a kifejlett növénynek, a palántát azért csak öntözzük rendszeresen), viszont a meleg és a jó minőségű talaj nélkülözhetetlen számára az életben maradáshoz.
Kakukkfű
A mediterrán konyha egyik igen fontos fűszere a kakukkfű, ami emellett gyógynövényként sem marad szégyenben. Például a szárított leveleiből remek megfázás elleni teát lehet főzni, ami mézzel együtt fogyasztva kipurgálja belőlünk a kórságot.
A konyhában egyébként a paradicsomos és a húsételek remek barátja, de fantasztikusan jó gomba mellé is. Használ a tengeri halaknak, valamint a nem túl karakteres ízű növényeknek is, mint pl. a burgonya, vagy a cukkini.
Amennyiben magokat vetünk el belőle, arra nagyon figyeljünk, hogy nem igazán érdekli a csírázás, amíg a hőmérséklet nem megy tartósan 15 fok fölé. A napfényt és a meleget nagyon szereti, de a túllocsolásnak nem örül. A leveleit virágzás előtt érdemes leszüretelni, akkor a legintenzívebb az ízvilága.
Koriander
Nagyjából lehetetlenség egy picit is komolyan vehető mexikói kaját összeütni friss korianderlevél nélkül, viszont ehhez hozzájutni kis hazánkban korántsem egyszerű, kivéve, ha magunk termeljük meg. A koriander a fentebbi kollégáitól eltérően nincs oda a gatyarohasztó hőségért, úgyhogy hűvösebb időben, de legalábbis árnyékban igyekezzünk nevelgetni.
Igencsak szereti a vizet és a lazább talajt, viszont a talaj minőségére egyáltalán nem kényes, szóval akár a legátlagosabb földből is képes kihajtani.
Nyilván azt is el kell dönteni, hogy mi számunkra az értékesebb a korianderben, a levele, vagy a magja, hiszen ezen múlik, hogy milyen távol ültetjük egymástól a palántákat. Ha az előbbi, akkor olyan 5 cm távolság elég közöttük, amennyiben az utóbbi, akkor viszont az 5 cm-nél lényegesen nagyobb hézagra lesz szükségünk.
Borsikafű
Egy gondolat erejéig visszatérünk az erdélyi konyhához, ugyanis a borsikafű az ottani ételek egyik fő fűszere, karöltve a fentebb már bemutatott tárkonnyal. Káposztás, húsos, gombás kaják, savanyúságok és levesek azok, amikhez használni szokták, ám olykor teát is főznek a szárított változatából.
Ha összekeverjük egy kis majoránnával és kakukkfűvel (nagyjából úgy, hogy kétharmad borsikafű és egyharmad minden más), megkapjuk a bolgár konyha csodafűszerkeverékének tartott csubricát.
A borsikafű magjait tavasztól kb. nyár közepéig bármikor elvethetjük, csak arra figyeljünk oda, hogy a földbe bele kell tennünk, azaz egy jó 3 cm mélyen. Olyan helyre pakoljuk, ahol sok napfény éri, különösebb talajigénye nincs, viszont úgy ültessük őket, hogy az egyes növények között egy kb. fél méteres tér legyen. A leveleit a virágzása előtt kapdossuk le.