Az utóbbi években egyre több otthonban jelennek meg a kisebb-nagyobb dobozok, amikben zöldségeket, fűszernövényeket és sok finomságot termesztenek a szorgos kis hobbikertészek (meg a profik is). Ezek a dobozok rendkívül praktikusak, hiszen a palántázás és egyéb munkák közben nem kell a földön térdelni, így jócskán megkíméljük a hátunkat és a lábunkat a kertészkedéssel járó “fájdalmaktól”. Persze nem a kényelem az egyetlen szempont: a talaj normál esetben adott, amin műtrágyázással és egyéb praktikákkal javíthatunk, ám egy magaságyásban mi magunk tudjuk összeállítani a növényeinknek leginkább megfelelő talajszerkezetet.
Készen lehet venni ilyen dobozokat, de meg is építheted (lásd a lenti videót) – szinte bármilyen anyagból. A legelterjedtebb a tégla, a kő, a cement, no meg első helyen a fadeszka, aminek a vastagsága nagyjából 5 centiméter. Ajánlott kezeletlen fát venni, hiszen az természetes, más esetben beszívhatott olyan anyagokat, amik nem feltétlenül vannak jó hatással az egészségünkre. Hogy mekkora legyen a magaságyás, az csak az igényektől és a rendelkezésre álló helytől függ: lehet tenni apró ládikát az apró erkélyre, több méteres monstrumot a kertbe, vagy közepes dobozokat a teraszra. A magasság is kérdéses: egyesek csak kicsivel emelik a normál talajszint fölé, ám ideális a 60 és 80 centi közötti magasság, hogy valóban kényelmes legyen a kertészkedés, ne kelljen túlzottan hajolgatni. Azt is javasolják, olyan széles legyen, hogy át lehessen érni.
De miért jó a magaságyás?
Mert az emelt ágy egyszerűbbé teszi a növények gondozását: az ízületek kímélésén kívül is számos előnye van ennek a módszernek, például jobban hozzáférhető a talaj, így könnyebben is ellenőrizhető az “egészsége”. Egyszerűen szem előtt tarthatjuk a növényeinket a kellően megemelt ágyásban, így az esetleges kártevőket is hamarabb észrevehetjük. Ha nem annyira termékeny a talaj, akkor is lehetőséget nyújt a zöldségek, gyümölcsök termelésére, vagy ha egyáltalán nincs lehetőség erre – mert például nincs kert, csak betonozott terasz -, akkor is alakíthatunk egy kis kertecskét.
Miért jó még?
Mert az emelt ágyásra kiszórt komposzt, növényi hulladék és zöldtrágya megfelelően lazítja és tápanyaggal látja el a talajt, ennek következtében nem kell műtrágyázni, rajta lépkedés hiányában a talajtömörödés is elkerülhető, ráadásul az ásót is elfelejthetjük. De nem csak az ásás kerül ki a fárasztó kerti munkák hosszú listájáról: attól függően, mekkora területet szánunk a magaságyásoknak, annál kevesebb időt kell rotálással, gereblyézéssel vagy gyomlálással tölteni. Mindössze annyira kell figyelni, hogy a komposzt, a talajtakaró, a trágya és egyéb talajjavító anyagok közvetlenül a talaj felső néhány centiméterére kerüljenek, ám ez még mindig nem annyi munka, mint amennyivel a teljes kert gondozása jár.
Az árvizekre hajlamos területeken vagy a mocsaras udvarokban a megemelt kerti ágy lehet az egyetlen módja a termelésnek.
Kétségkívül az egyik legnagyobb előnye a kiterjesztett növekedési időszak: mivel a kerti ágy magasabb, tavasszal a talaj hajlamos gyorsabban felmelegedni. Érdemes korábban elültetni a magokat, így hosszabb ideig élvezhetjük a kiskertet – írja a Better Homes & Gardens. Nem elhanyagolható az sem, hogy például a “nagyvárosi kertészeknek” nagyobb kockázatot jelentenek a szennyező anyagok, amiket a sok különböző zöldség (különösen a gyökérzöldség) felszív a szennyezett talajból – a megemelt ágyakkal viszont ez elkerülhető.
(Mindezek nyomán totál kezdő és/vagy kevés idővel rendelkező kertészeknek is meleg szívvel ajánljuk a módszert, hiszen nem kell szembesülniük a kertészkedés “árnyoldalaival”.)
Mi kerüljön bele?
A magaságyást érdemes napos helyre tenni, ideális tavasszal vagy ősszel telepíteni – ez utóbbi esetében tartalma leülepszik, tavasszal elég egy kis friss földdel feltölteni. Van, aki vakondhálót vagy fóliát tesz a legaljára, hogy egyes kártevőket távol tartsák, sokan pedig köveket, kavicsokat is tesznek alulra.
A valódi rétegezés első lépéseként vastagabb ágak, gallyak kerüljenek alulra, 20 centiméter vastagságú, lassan lebomló, cellulózban gazdag réteg legyen. A második réteg szintén 20 centis legyen lassan lebomló anyagokból, például nyári szerves hulladékok, bab, borsó, burgonya, napraforgó, kukorica szára és a többi – arra kiemelten figyelni kell, hogy ez a réteg ne legyen százar, ha mégis az, öntözzük meg egy picit. A hamrmadi már valamivel vastagabb, 25-30 centis legyen, könnyebben korhadtó, részben már elbomlott anyagokból álljon, esetleg gyeptégla is lehet. Kerülhet bele lekaszált fű, fenyők tűlevele, fák lombkoronája és sok más. Erre kerül a 20 centis trágyaréteg vagy komposzt, ennek a tetejére, utolsó rétegként pedig a vegyszer- és műtrágya mentes, morzsás virágföld vagy bármilyen egyéb mulcs kerülhet ugyancsak 20 centi vastagon.
És akkor a következő kérdés, hogy mit ültessünk bele?
Augusztus végén leginkább őszi salátákat (vörös cikória, endívia), szeptemberben a fagyra nem érzékeny zöldségeket, rukkolát, zellert, petrezselymet, esetleg kifejtőborsót, gyökérzöldségeket, hagymát, retket.
A Kreatívfarmer azt javasolja, októberben vessük ágyásunkba porcsint, spenótot, amelyeket – ha enyhe a tél vagy fóliával takarjuk – januártól már szüretelhetjük is. Ezek mellé, márciusban vethető egy sor cukorborsó vagy lóbab. Április elején, ahogy a borsó növekszik, karózzuk fel, vagy feszítsünk ki egy hálót, ahova kapaszkodhat.
A palánták közé például retket vagy gyorsan növő bébicéklát vethetünk, ezek egy-másfél hónap alatt megnőnek. Május közepétől, amikor a borsó terem, ültessük ki a nevelt paradicsompalántákat a növények közé, egy nagy adag komposzttal megtöltött mély gödörbe. Július-augusztus-szeptemberben a folytonnövő paradicsomokról hetente szüretelhetünk. Júniusban egy-egy sor káposzta, karfiol, karalábé vagy leveleskel magot vethetünk a tövek közé, némi komposzt társaságában.
Ezeket fajtától függően ősszel vagy télen, illetve jövő tavasszal lehet majd szüretelni. Októberben gyökerestől távolítsuk el a paradicsomokat, és újra vethetjük a téli zöldségeket: pl. gyorsan érő bébicéklát, hónapos retket, spenótot, tépősalátákat, rukkolát, madársalátát stb.