Itt a Startlap nagy könyvajánlója! - Könyvtippek a szerkesztőségtől
Gáli Orsolya
Rossz versek és 14 el nem beszélt történet
Klameri – mondanám hadováriul, ami azt jelentené, hogy „nagyon élveztem, köszönöm”, ha nem tartanék attól, hogy a nyelvújító ovis Merthner Tamás esetleg félreérti, mint a Rossz versek és 14 el nem beszélt történet 2. novellájában. Ha ismerősen cseng a könyv címe, az nem véletlen. A 14 kortárs szerző változatos stílusban megírt történetei ugyanis Reisz Gábor 2018-as Rossz versek című filmjének cselekményére és karaktereire épülnek. Mivel a filmet szerettem, a szerzők nagy részét pedig még jobban, így gondoltam, nagy rizikót nem vállalok a könyvvel. Ráadásul már az előszóban ígéretet kaptam arra, hogy míg a filmben a felnőtt Tamás szemüvegén keresztül bámészkodhatunk az őt körülvevő világra, addig itt rajta kívül mindenki más jut majd szóhoz.
Aminek kifejezetten örültem, mert a film fel-felvillant ugyan érdekes történeteket, de ezeket sosem bontja ki igazán, így csomó kérdőjel maradt bennem. Miért döntött Csák Anna a szakítás mellett? Mi történt Zitával, miért hagyta abba a tini Tamás a vízilabdázást, és hogyan lett a rockbandájuk neve Plüsskalapács helyett Fél liter mi? A könyv pedig nem hazudik: ezeket a sztorikat egészíti ki, karaktereket gyúrja tovább.
Bár szinte kivétel nélkül mindegyik mű hozzátesz valamit a Tamást körülvevő világhoz, ha mégis ki kellene emelnem néhányat, akkor a már fent említett Hadovári című novellán kívül az Utóhangzavart említeném, amelyben a párizsi reptéri biztonsági alkalmazott története fonódik össze egy pillanatra Tamáséval, vagy a Levél neked címűt, amiben Tamás apukája meséli el a szülők történetét szórakoztatóan egy szonettcsokor-kezdeményen keresztül.
Végső soron a könyv olyan, mint a film: könnyed, de közben elgondolkodtató; megfelelő aránnyal és fanyarsággal boncolgatja a múlt emlékeit, valamint a jelen világ főbb kérdéseit is. A könyvhöz ráadásul DVD is jár, a filmből kimaradt extra jelenetekkel. Az előtte-utána rajongóknak ajánlom, hogy a filmet olvasás előtt és után is nézzék meg, mert a novellák tükrében sokkal színesebbnek fog tűnni a filmben feltáruló világ. A végén pedig annyit üzennék: lilulári. (Megfejtés a könyv 35. oldalán!)
Gulyás Fruzsina
Tóth Krisztina: Orrfújós mese
Kevés kortárs magyar szépirodalmat olvasok, Tóth Krisztina az egyik kedves kivételem, aki ugyanolyan kreatívan mesél a felnőtteknek a hétköznapok iszonyatáról, ahogy a gyerekeknek a takonyról. Ha tudományos ismeretterjesztést vársz, csalódni fogsz, a szerző nem mikrobiológus, ez az Orrfújós mesében elszórt változatos tévedéseiből is világos.
Ugyanakkor ezek egy része a laikus felnőtteknek sem tűnik majd fel, és Tóth Krisztina nem iskolai tanórára vállalkozott, de erre még visszatérek. Ha viszont fogékony vagy a szofisztikált óvodás váladékhumorra, akkor (hét éven felül is) van esély rá, hogy szimpatizálni fogsz az Orrfújós mesével, amely elegánsan él a téma nyújtotta kiapadhatatlan lehetőségekkel. Ezt én, mint az előbbi csoportba tartozó felnőtt, valamint rögtönzött tesztközönségem fiatalabbik fele is megerősíthetjük. A történet főszereplője Fikkelstein úr, a “korosodó, zöld fika”, aki Peti orrlyukába kerülve lángoló szerelemre lobban a “kerekded fikaaszonyság”, Fikula iránt. Háziállata, Baci is vele tart, a romantika pedig fél nap alatt elfajul, délután már az orrszőrök árnyékában összebújva alszanak a fikák és jön a szaporulat.
A két nagy fika, a három kis fika, a két orrlyuk meg a melléküregek nagycsaládos középosztályi idillje idővel aztán persze felborul, ami Peti szempontjából jó hír, mert a főfikák már egy tüdőgyulladásról szövik fertőző ábrándjukat. Azon túl, hogy a testnedvek igenis viccesek, főleg, ha Tóth Krisztina írja meg, és a rajzok véglegesen életre keltik a figurákat, a rövid kötet két praktikus célra tör. Egyrészt rávilágít, hogy kezet mosni meg orrot fújni nem is olyan hülyeség (ki szeretne fikagenerációkat nevelgetni odabent), másrészt megkísérli feloldani a betegségeket övező félelmeket. Nem akarnám én megmondani, mire gondolhatott a költő, hogy éppen fikákról írt, inkább idéznék egy októberi interjúból, ahol rendhagyó tartalmi választásairól kérdezték: “Sokféle gyerekkönyvet írok, kicsiknek és nagyobbaknak is. Valóban van közöttük olyan, amelynek talán szokatlan a témája, de nem az volt a cél, hogy valami szokatlanról írjak, hanem az, hogy minden, ami szóba kerül a hétköznapokban és foglalkoztatja az adott korosztályt, az megjelenjen a történetekben. Mindenről kell és fontos is beszélni, mert ez vezet el a megértéshez és a megnyugváshoz. Amit nem ért a gyerek, attól szorong. […] A mesék történeteken keresztül segítenek megérteni a világot, elűzni a szorongást, a magányt, a gomolygó félelmeket.”
Kánya Andrea
Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten
Hans Rath könyvének címére is nyilvánvalóan felkapja a fejét sok könyvszerető polgár, hiszen micsoda mélyfilozófiai kérdést feszeget a felvetés, hogy Isten – már ha létezik – hogyan is birkózik meg ezzel a nagy, kusza sokasággal, amit a nyakába vett? Hogy bírja ezt a sok teendőt, intéznivalót, hogyan képes feldolgozni az imákat, és egyáltalán, hogyan néz szembe az emberi gyarlósággal? De még mielőtt nagyon belemennénk ezekbe a fontos, komoly kérdésekbe, le kell szögeznem, Hans Rath könyve inkább meg fogja nevettetni, mintsem komorrá teszi az olvasót a fenti kérdésekkel.
A történet szerint Dr. Jakob Jakobi pszichoterapeutától elpártolt a szerencse. Elvált, szakmájában csődöt mondott, és egy fillérje sincs már – ekkor azonban találkozik Abel Baumann-nal, egy igencsak szerencsétlen cirkuszi bohóccal, aki különös személyiségzavarban szenved: azt állítja, ő Isten, és jelenleg terapeutát keres. Jakob fantáziáját nem hagyja nyugodni a különös teremtmény, ezért vállalja a terápiát. Hamarosan egy közös utazáson találják magukat, és dr. Jakobi meginog abbéli hitében, hogy a férfi bizony csak képzeli, hogy ő maga Isten. Isten ráadásul nagyon nagy arc: kockázik, rulettezni is szeret és Black Jackezni, pókerezni is.
Azt hiszi, hogy aki nem szerencsejátékos, az tudna olyasmit teremteni, mint az ember?
Egy rendkívül szórakoztató, alapvetően könnyed, de mégis elgondolkodtató kötet ez. Semmiképpen sem vallásos töltetű könyvről van szó, mégis együtt keresi az olvasóval az élet értelmét, a létezés kérdéseinek válaszait. A regény eredetije (Und Gott sprach: Wir müssen reden!) címmel jelent meg 2012-ben, alcíme: Die Jakob Jakobi Bücher, Band 1, tehát már az íráskor tervben volt a folytatás. Így akit egyszer elkap Hans Rath humora a Kell egy pszichológus, mondta Isten-nel, annak Az Ördög is csak ember című 2019-es, Dr. Jakob Jakobi kalandjainak folytatása is nagyon tetszeni fog.
Kovács Barna
Erős Zoltán: Magyar történelmi helynevek A-tól Z-ig
Ha létezik olyan könyvcím, ami a clickreadbait-kritériumok egyikét sem teljesíti, minden kétely nélkül kijelenthetem, megtaláltam. Ez az a könyvgerinc, amelyen általában a legkisebb ellenállás nélkül siklik át a boltok, bibliotékák polcait fürkésző szemek többsége. És már-már így jártam én is, amikor elkezdett motoszkálni bennem a kíváncsiság: milyen tartalmat rejthet egy ennyire szikár, instafiltermentes cím? Nem hagyhattam megválaszolatlanul a kérdést, kézbe vettem, fellapoztam a könyvet. Nem kellett sokat időznöm felette, hogy megállapíthassam, egy lexikonnal, egész pontosan egy történelmi topográfiával akadt dolgom. Ráadásul az előszóból az is kiderült, hogy a kiadvány közel ezer címszavával és képanyagával az eddigi legterjedelmesebb ilyen jellegű hazai kézikönyv.
Elolvastam az első, találomra kiválasztott rövid szócikket, amelyből megtudtam, hogy melyik királyunk feleségének szívét helyezték el Lelesz templomában, és hogy egyáltalán hol található Lelesz. Egy újabb oldalon arra derült fény, hogy a Joroszlón elhunyt Jávorka Ádámnak igencsak hálás lehet a nemzet egy felbecsülhetetlen értékű kultúrkincs megmentéséért. Tovább lapozva kiderült, hogy egy svájci városban három 13. századi, magyarországi eredetű vecsernyeköpenyt is megtekinthetek, ha arra visz az utam. Ekkor már tudtam, hogy egy olyan különleges lexikont tartok a kezemben, ami képes folyamatosan fenntartani olvasója érdeklődését. Ami tudományos igényességgel, ugyanakkor közérthetően, olvasmányosan, szórakoztatóan válaszol azokra a kérdésekre, hogy hol találhatók a magyar történelmi eseményekhez, személyekhez köthető fontosabb helységek, és ezek milyen – még a bennfentesek körében sem feltétlenül ismert – történelmi érdekességek helyszínei voltak a múltban.
A szócikkek olvasása közben, filmes párhuzammal élve, egy olyan kivételes road movie „nézőjének” éreztem magam, amiben a jelenlegi és a történelmi Magyarország több száz települését, de akár Amerika, Ázsia egy-egy magyar vonatkozású helységét, valamint az elmúlt ezer év valamennyi korszakát bejárhattam. A képzeletbeli utazást nem csak az ABC-rendbe szedett helynevek alapján tervezhettem meg, a kiadvány végén megtalálható Névmutatóból egy-egy történelmi személyiséget is kinevezhettem a road movie főhősévé, és az ő életük fontosabb helyszíneit, kalandos fordulópontjait is megismerhettem. A szócikkek rövidsége arra is lehetőséget adott, hogy – kis túlzással – bárhol, bármikor: főzés, utazás vagy éppen bolti sorban állás közben véletlenszerűen felüssem a könyvet és tartalommal töltsem meg az üresjárataimat. Bosszantó üresjáratai mindenkinek vannak, de a bosszúság egycsapásra megszüntethető, ha te is beszerzel egy jó könyvet. Ne valami hivalkodó címűre gondolj. A célnak tökéletesen megfelel Erős Zoltán Magyar történelmi helynevek A-tól Z-ig lexikona. Szerintem neked sem fog csalódást okozni.
Lenthár Balázs
Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra
Egy nagyon okos ember szerint ilyen a világ; Yuval Noah Harari egy izraeli történész és a baloldal felé kacsingató, liberális értelmiség amolyan guruféléje. Merthogy, ha szétnézünk a világban arra kell ráébrednünk, hogy a kiüresedett értékeink hűlt helyét alig tudjuk valamivel pótolni. A 21. század embere szakított civilizációja mítoszaival, legendáival, isteneivel, ám nem talált ki új történeteket a régiek helyettesítésére, illetve amiket kitalált, azok erre nem alkalmasak. Ez pedig elhozta az értelmiségi guruk korát, akik félelmetesen okos emberek, egy vagy akár több szakterület kiválóságai és ők próbálják nekünk megfejteni az életre a világmindenségre és mindenre adandó választ.
Ilyen figura Yuval Noah Harari, de a nagyon sok szempontból rá hasonlító, illetve ellentétpárjaként is bemutatható Jordan Peterson is ebbe a klubba tartozik. Harari 21 lecke a 21. századra című könyve tökéletesen bemutatja, hogy miért elképesztően élvezetes dolog nagyon okos emberek véleményét olvasni a világról, ahogyan azt is, hogy miért csak korlátozottan tudjuk hasznát venni ezeknek. Harari eredeti szakmáját tekintve történész, így a történeti fejtegetései nagyon pengék is, amellett, hogy kiváló stílusban írta meg őket. Azonban, amint más területre téved és Istenről, oktatásról, terrorizmusról vagy különféle popkulturális jelenségekről kezd el beszélni, a stílusa továbbra is kitűnő marad, ám az olvasóban gyorsan felhorgadhat az a felismerés, hogy a szerző a nagy svunggal előadott gondolatmeneteiben nem tesz mást, mint ezeréves kliséket puffogtat.
Harari könyve arra tehát több mint kitűnő, hogy megtudjuk, mit gondol ő a 21. századról, arra azonban már kevésbé alkalmas, hogy egyfajta kézikönyvként használva kiolvassuk belőle a 21. század támasztotta kihívásokra adandó megoldásokat.
Száler György
J. K. Rowling: Az Ickabog
Vannak mesebeli szörnyek távoli vidékeken, akik lápokban bujkálva ugrásra készen várják, hogy a szőke királyfin rajta üthessenek. A szőke királyfi pedig rendszerint halált megvető bátorsággal győzi le a szörnyet, hogy aztán üdvrivalgás közepette térjen haza az őt ünneplő vármegyébe. Dúskáldiában is épp ez történt… vagy talán mégsem egészen.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy varrónő meghalt. Aztán jöttek a rémtörténetek a messzi északi lápi szörnyről, az Ickabogról, akit a király gyémántos kardjával ugyan leszúrt, de az is lehet, hogy… nem. Lehet, hogy kardját eldobva, a hiú király elmenekült a szörny elől. A szörny pedig valójában nem is létezett, csak a király agyafúrt tanácsadója, Swindler báró próbálja elhitetni mindenkivel, hogy igazi és hatalmas veszély leselkedik a népre.
Hiszen könnyebb úgy egy országot irányítani, ha mindenkit félelemben tart egy rettenetes, de távoli szörny. Mi felnőttek persze egy-két oldal elolvasása után felismerjük J. K. Rowling legújabb könyvének aktualitását, a mesebeli világ mögött meghúzódó, ismerős és nagyon valóságos társadalomkritikát. Az Ickabog furcsa ötvözete tehát a klasszikus tündérmeséknek és a nagyon aktuális témáknak. Ezzel pedig visszakanyarodik a mesék legeredetibb funkciójához: nevezetesen, hogy egyszerre rémisztő és csodálatos, legfőképpen pedig izgalmas történeteken keresztül szórakoztatha és inspirálja a gyerekeket. Szívből ajánlom e könyvet tehát az olyan iskolás korú gyerekeknek és szüleiknek, akik nem riadnak vissza a – Harry Potter könyvekből is ismert – olykor hátborzongató, olykor pedig felemelő, de mindenesetre fordulatos és tanulságos történetektől.
Szükösdi Judit
Philippe Pozzo Di Borgo: Életrevalók
A François Cluzet és Omar Sy főszereplésével készült filmet évente újranézem, így legalább tízszer láttam már teljes egészében. Közben gyakran van olyan is, hogy csak egy-egy jelenetet hívok elő, ha nagyon nevetni akarok, akkor például a szülinaposat. A művet inspiráló Philippe Pozzo Di Borgo könyve viszont csak nemrégiben talált rám – egy jó ideig a polcomon őriztem, féltem belekezdeni, attól tartottam, hogy nagy lesz a csalódás a látottakhoz képest. Aggodalmam alaptalannak bizonyult. A 42 évesen siklóernyős balesetet szenvedett, és nyaktól lefelé lebénult Philippe írása közelebb hozza a valóságot. Az érem másik oldalát mutatja meg, kiegészíti a filmben látottakat. Az Életrevalók két könyvből áll, az első a Második nekifutás címet kapta, míg a második az Ördögi őrizőm. De senki ne számítson egybefüggő történetmesélésre, ez nem regény, hanem önéletrajz, pontosabban visszaemlékezések és víziók, vallomások sorozata. Ahogy a szerző fogalmaz: elképesztő kihívással áll szembe, ha a múltba akar visszamenni, mert egész egyszerűen nem emlékszik. Mégis, rengeteget megtudunk a gazdag arisztokrata életéről, gyerekkoráról, felmenőiről. A legszebb és talán legfájdalmasabb rész a Béatrice-fejezet, ahogy Philippe betekintést enged élete szerelmével, első feleségével való kapcsolatába. Gyönyörűen ír a szeretett nőről, majd kendőzetlenül őszintén a gyermekért való küzdelemről, a vetélésekről, hogy Béatrice többször is tüdőembóliát kapott, majd csontvelő rákot diagnosztizáltak nála, és együtt harcoltak ellene. Aztán jött a szörnyű baleset, és Béa lett Philippe támasza, ameddig csak bírta.
Abdel, az arab származású bevándorló, Philippe ápolója és „ördögi őrizője” lesz, aki utána védelmezi a férfit, ott van minden ájulásánál, és megnevetteti, ha összeomlik. Merthogy a testi-lelki fájdalmak szüntelenek. Mégis, Abdelnek hála visszakapja a humorérzékét is, ami a tragédiák előtt jellemző volt rá. Philippe bevallottan nem tud úgy írni Abdelről, mint amennyire könnyedén közelít a karakterhez Omar Sy – aki a filmben az ápolót játssza -, talán ennek tudható be, hogy néha egy kicsit unszimpatikussá válik, vagy nagyon negatívnak hat egy-egy kijelentése. Ugyanakkor, a könyv második részében olvasható köszönetnyilvánítás mindent a helyére tesz. Abdel, az élete segítője vitte el Philippe-t Marokkóba, ahol megismerte Khadiját, és újra megtalálta a boldogság ízét. Idén karácsonykor mindennek tudatában nézem meg újra a filmet, és lapozok fel időnként egy-egy részt a könyvben.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Újabb pofon az Ügyfélkapu felhasználóinak: még a nagy...
Megszűnik az egyik magyar bank
Megszűnt az imádott csoki, de az Aldiban most ott áll a polcokon -...
Leállt az MVM országosan, rengeteg fogyasztót érint
Ez sokaknál kicsapja a biztosítékot: nagy bejelentést tett a...
