A tavasz és az ősz a szezonja a faültetésnek, igazából bármelyiket választhatjuk, sőt, ha konténerben nevelkedett fácskát szeretnénk meggyökeresíteni a kertünkben, azt gyakorlatilag bármikor csinálhatjuk, az egyetlen kikötés, hogy ne legyen fagy. Persze a gatyarohasztó hőség sem ideális, bár ha nagyon nem tudjuk máskor csinálni, akkor bőséges öntözés esetén lehet esélyünk a sikerre.
A legfontosabb, amiről döntenünk kell még így a folyamat legelején, hogy hova és milyen fát akarunk ültetni. Ha ez megvan, akkor nézzünk gyorsan utána, hogy az a bájos kis facsemete – ami pont befér oda, ahova kinéztük – mekkorára is fog megnőni széltében és hosszában.
Igen, arra próbálunk célozni, hogy ne a csemete aktuális méretével, hanem az évekkel későbbi, kifejlett paramétereivel számoljatok, mert előbb utóbb olyan lesz.
Vagy nem, de akkor meg sajnos ki kell vágni és a jó helyválasztás simán tud döntő tényező lenni ebben is.
Mielőtt nekiesnénk az ásásnak, nem árt egyeztetni a felénk illetékes közüzemi cégekkel, ugyanis nagyon kínos tud lenni, ha egy vehemensebb mozdulattal szétcsapjuk a szennyvízelvezető csövet, vagy megöljük az áramot a házban, pláne, hogy utána még meg is büntetnek érte. Szóval mindenképp keressük meg ezeket a cégeket és beszéljük velük át, hogy a telkünkön hol vannak azok a pontok, ahol annyira nem kéne gödröt csinálni. Ez azért is nagyon fontos, mert a faültetés pár fokkal komolyabb játék, mint a hobbikertészkedés, itt ásni kell, sokat és mélyre.
Ha megvan a hely, beszéltünk a közüzemi cégekkel, szerezzük be a hozzávalókat. Alapvetően nem kell nagy dolgokra gondolni, kell egy ásó (keményebb, vagy kavicsosabb talajhoz nem árt egy csákány sem), egy talicska, melós kesztyű és a későbbiekre egy metszőolló.
Miután az eszközöket is kipipáltuk, jöhet a fa. Ki kell találnunk, hogy dísznövényt vagy gyümölcsfát akarunk ültetni és bár ezek mindegyike felnevelhető magról is, de a kevesebb macera érdekében érdemesebb felkeresni egy kiskereskedelmi mennyiségben is utazó faiskolát, ahol remek dísz és gyümölcsfa oltványokat vásárolhatunk.
Fontos, hogy az így beszerzett csemete ültetését záros határidőn belül le kell bonyolítani és addig is tartsuk hűvös, árnyékos helyen és biztosítsuk a gyökerek vízellátását. Ha nem így cselekszünk, akkor a csemeténk maradványainak elültetése kb. annyira lesz értelmes húzás, mintha egy hurkapálcával tennénk ugyanezt.
Nos, ha minden klappol, akkor itt az ideje ásni egy kicsit. Az ideális ültetőgödör úgy egy méter mély és ugyanilyen széles. A kiásott földet forgassuk egy kicsit át, hogy lazább legyen, így könnyebben tud majd növekedni benne a gyökérzet. Fontos, hogy a gyökérlabdáról nagyon óvatosan el kell távolítani minden csomagolást, még akkor is, ha jutazsákból van – ez elvileg komposztálható lenne –, mert az anyatermészettel való összesimulásáig sok idő telik el és addig nem hagyja megfelelően fejlődni a gyökereket. Azt is figyelembe kell venni, hogy a fenti 1×1-es gödör méretarány sokkal inkább csak nagyságrendi becslés, mint rozsdás bökős esküdözés, az irányadó minden esetben a faiskolában látott ültetési magasság legyen, „azaz a gyökérnyakban található szemzés helye néhány centivel a talajszint fölött legyen.”
Az ültetőgödörbe helyezés előtt ne felejtsük el felütni a talajt némi extra tápértékkel, ami segíti a fácskánkat a fejlődésben, ez lehet trágya, tőzeg, bármiféle komposztanyag, amit csak nem szégyellünk. Ugyanígy ajánlatos az ültetés során a fához nem túl közel leverni pár karót (három/fa a jó arány), hogy az esetlegesen előforduló erősebb széllökések ne deformálják a fánk növekedési pályáját. Természetesen az ültetést követő első két évben az átlagnál jóval alaposabban is kell öntözni, pláne ha nagy hőségek köszöntenek be. Továbbá az elhalt ágakat csippentgessük le a metszőollóval, illetve idővel arra sem árt odafigyelnünk, hogy az általunk elképzelt lombkorona formája is kialakuljon, ebben is segíthet nekünk az olló.