Sokféleképpen magyarázzák, vannak, akik egészen az ókori görögökig visszamennek az ünnep gyökereit kutatva, mások egy 16. századi anglikán egyházi ünnepben vélik felfedezni az Anyák napja eredetét, azonban a valóság az, hogy egy 19. századi amerikai kezdeményezésből nőtte ki magát apránként, lépésről lépésre nemzetközi ünneppé.
A görög eredettel azért nincs nagyon értelme foglalkozni, mert ha az ókorban volt is ilyen tradíció, az egészen biztosan eltűnt a középkorra, mivel semmilyen olyan forrásról nem tudunk, amelyik beszámolna akármilyen anyasággal kapcsolatos ünnepről. Első blikkre a 16. században keletkezett anglikán egyházi ünnep, a Mothering Sunday már ígéretesebbnek tűnhet, azonban ezt is tévedés lenne közvetlenül az életet adó édesanyákhoz kötni, ugyanis a mothering itt a mother church-re utal.
Az anglikánok így hívják ugyanis azt a templomot, ahol a keresztséget elnyerték és ezt illendő volt évente egyszer legalább felkeresniük. Erre a jeles alkalomra találták ki a Mothering Sundayt és időzítették a nagyböjt negyedik vasárnapjára.
A Mothering Sunday akkor kap anyák napi funkciót, amikor az öreg kontinensre átér az amerikai, egyébként eredetileg szekuláris kezdeményezés és annak egyházi alternatívájaként tüntetik fel az anglikánok.
No de mi is volt ez az amerikai vonal?
A 19. század folyamán többen, több alkalommal is megkíséreltek Anyák-napját tartani, a közös ezekben az volt, hogy az anyaság pusztán apropóként szolgált valamilyen ügy propagálása mentén. Így tartottak Anyák-napját a mértékletesség (az alkoholizmus visszaszorítása) és a világbéke jegyében is. Ezen kezdeményezések közül kiemelkedik egy Anna Jarvis nevű nő projektje, aki első körben maga sem úgy általában az anyaságnak, hanem a saját édesanyjának kívánt emléket állítani az Anyák-napja ötletével.
Jarvis anyja, Ann Jarvis egy igen tiszteletreméltó, ám Európában kevéssé ismert karaktere az USA 19. századi történetének. Mint a korszak oly sok anyája, a virginiai Jarvis is több gyermekét elvesztette mindenféle betegségekben (tizenkettőből mindössze négy élte meg a felnőttkort) és elég okos volt ahhoz, hogy felmérje, a nagyarányú gyermekhalandósághoz lehet némi köze a korszak lesújtó szanitációs és közegészségügyi állapotainak.
Egy sikeres üzletember feleségeként lehetősége is volt tenni valamit ezek ellen, így az általa az 1850-es években alapított Anyák Nappali Munka Klubjai elsősorban a közegészségügyi színvonal emelését tűzték ki maguk elé célként.
Ezen változtatott az USA történetének máig legvéresebb konfliktusa, az 1861-ben kirobbanó polgárháború. Virginia különösen megosztott volt a szecesszió kérdésében, baráti és családi kötelékek szakadtak meg a nyomán és váltottak át ádáz ellenségeskedésbe. Amikor Virginia képviselői 1861 áprilisában megszavazták a kilépést az USA-ból, az állam egy része nem tartott velük, hanem megmaradt az Unió hűségén és 1863-ban önálló államként, West Virginia néven lett tagállama az Egyesült Államoknak.
Ebben a közegben Jarvis, pontosabban a klubjai profilt váltottak és a sebesült, illetve a táborozás viszontagságai közepette különféle betegségeket összeszedő katonák ápolásának szentelték magukat, ráadásul mindezt a semlegességük kinyilvánítása mellett tették, tehát a rászoruló uniós (északi) és konföderációs (déli) katonákon is mindenféle megkülönböztetés nélkül segítettek.
A háború után a szétszakadt közösségek összefoldozásában is komoly szerepet játszott Jarvis, 1868-ban például megrendezte az Anyák Barátság Napját, ahol mindkét oldal egykori katonáit szívesen látták családjaikkal együtt.
A zenei felhozatalban épp úgy szerepelt A csillagos-sávos lobogó, mint a levert Konföderáció nem hivatalos himnusza, a Dixie. Akkoriban nem volt egészen veszélytelen ilyen rendezvényt szervezni, Jarvist mindkét oldal szélsőségesei életveszélyes fenyegetésekkel zaklatták, de ennek ellenére tovább folytatta a munkát a polgárháború tépte sebek begyógyításán.
Jarvis 1905-ben halt meg Philadelphiában és lánya, Anna 1908-ban rendezett először metodista istentiszteletet az ő és valamennyi anya tiszteletére, majd hosszas kampányba kezdett az Anyák napjának nemzeti ünneppé nyilvánítása érdekében. Ezt pár év múlva el is érte, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök 1914-ben, május második vasárnapját hivatalosan is Anyák napjaként ismerte el.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Durva drágulást jelentett be az OTP - a számlák, a...
Új módszer terjed a palackok visszaváltása helyett
365 forintos szárzellerrel röhögi ki az Aldi az olasz luxusmárkát
Mérgező anyag lehet benne, nem ajánlják a fekete színű konyhai...
Kvíz: ezek milyen jelek a csomagoláson?
