Ahogyan a korábbi, inkább a Netflixszel foglalkozó írásunkban is megjegyeztük, az HBO Go akkor mindenképpen jobb megoldás, ha megbízható szinkronizált tartalmakat szeretnénk fogyasztani, illetve nem utolsó sorban, még olcsóbb is, mint előbbi kollégája. Emellett az anyavállalata révén jóval öregebb motorosnak is minősül a szakmában, elvégre az HBO a kilencvenes évek elejétől már Magyarországon is fogalomszámba ment.
Ennek következtében számos időtálló klasszikus is megtalálható a repertoárjában, ráadásul ezek többsége saját gyártmány, így nem fenyegeti az a veszély, hogy egyszer csak megszűnik a gyártóval kötött szerződés és a film, vagy sorozat egyik pillanatról a másikra eltűnik a repertoárból, ahogyan ez történt a Disney-tartalmakkal a Netflix esetében. Persze igazságtalan volna a Netflixet azzal vádolni, hogy nem lennének meg a maga hibátlan saját gyártású filmjei, vagy sorozatai, de jelenleg most az HBO Go van porondon, így inkább foglalkozzunk velük. Már csak azért is, mert az HBO volt az egyik első csatorna, amelyik felismerte, hogy mekkora potenciál rejlik a sorozatokban és ennek hatására elkezdtek egyre minőségibb tartalmakat előállítani.
Olyan, mára már legendássá vált sorozatok gördültek le az HBO gyártósoráról, mint a minden ízében feszültséget keltő börtönsorozat az Oz, vagy az örökkévalóság egyik legzseniálisabb bűnügyi szériája a Drót, a szuperdrága kardozós, kosztümös, meztelenkedős, hátba bökős sorozatok ősapjának tekinthető Róma, a nálunk is nagy sikert arató gengszter szappanopera, a Maffiózók, vagy a kicsit lassú, de elképesztően hangulatos westernszéria, a Deadwood.
Ezeket követték aztán sorban azok a darabok, amelyeket már a szélesebb, időközben a sorozatnézésre rákapó tömegek is ismernek és szeretnek. Ilyen persze a Trónok harca, a Gengszterkorzó, vagy a Westworld.
De mi a helyzet most az HBO Go kínálatával? Milyen újdonságokra számíthatunk, ha már ezeken itt fentebb mind láttuk? Essünk is neki!
A kívülálló (The Outsider)
Újra hatalmas divatja van a Stephen King-adaptációknak, így most hirtelenjében gondoljunk csak a mozikban újra nagy kört futó, némiképp leporolt és korszerűsített Az-filmekre, vagy a Magyarországon szintén az HBO Go-n debütált Castle Rock sorozatra, de ha nem az HBO Go-ról lenne szó, nyugodtan bedobhatnánk ide a Netflixes Stranger Things-t is (ezt most csak gondoltam, vagy le is írtam?).
Lényeg a lényeg, hogy a main-i sztorimágusnak ezúttal nem egy régi történetét, hanem egy relatív új regényét, a tavaly előtt kijött A kívülállót adaptálták képernyőre és már nagy erőkkel pörögnek is az epizódok az HBO Go felületén.
Mindenféle spoiler nélkül annyit mondhatok róla, hogy van benne minden, ami egy jó Stephen King-sztorihoz kell, gyilkosság, nyomozás, összekuszálódó rejtélyes szálak, aki szereti a mester műveit, az mindenképp adjon a Kívülállónak egy esélyt.
Az új pápa (The New Pope)
Az elmúlt évek egyik a trendektől legbátrabban eltérő, némiképp különc sorozata mindenképp Az ifjú pápa volt, ami néhol tenyeres talpas módon, néhol meg lenyűgöző kifinomultsággal feszegetett olyan kérdéseket és tabukat, amelyek meghatározzák a 21. századi katolicizmus lényegét.
Néhány év elteltével itt a folytatása, melyben Jude Law és John Malkovich kettősét nézhetjük végig, hasonlóképpen izgalmas sztorivezetéssel.
Ha érdekel, hogy mekkora hatalma van ma a pápának és mihez kezdhet vele, illetve hogyan képes elérni, hogy ne kelljen neki az előtte lefektetett szabályok szerint játszania, akkor érdemes belenézni, bár ebben az esetben mindenképp Az ifjú pápával kell kezdeni a dolgot.
Avenue 5
Ahogyan előretörtek a szuperhősös, illetve a Stephen King adaptációkon vagy csak hangulaton nyugvó filmek/ sorozatok, úgy szorultak háttérbe a magukra valamit is adó, űrben játszódó sci-fi történetek, már ha az önnön súlya alatt szánalmasan roskadozó, Disney-köldökzsinóron vegetáló Star Wars sagaról (mínusz A mandalóriai) nem beszélünk.
Főleg, hogy az Avenue 5 legnagyobb előnyének az ígérkezik, hogy egyszerre próbál baromira vicces lenni és valami megfontolandót mondani a mai fogyasztói társadalom kritikájaként.
Az alapállás egyszerű, adott egy luxus űrjáró, egy jól helyezkedő ám tehetségtelen kapitánnyal (Hugh Laurie) és utasaival, ami természetesen slamasztikába kerül, és innen indul a néhol vicces, néhol kínosan ismerős jelenetekkel megspékelt történet.
Watchmen
Ha már szuperhősök, akkor itt egy igazán erős darab, ami pár évtizeddel a klasszikus, Alan Moore képregény története után játszódik. A kérdések ugyanolyan mélyek, a problémák ugyanannyira áthidalhatatlanoknak tűnnek, a feszültség, pedig feszültség maradt.
A Watchmennek, mint világnak és mint szériának is az a kimondottan jó tulajdonsága, hogy árnyaltan kezeli a köpenyes igazságosztó és a szupergonosz párharcát, például attól, hogy köpenyben vagy még nem biztos, hogy te fogod az igazságot osztani, illetve attól, hogy a másik oldalra kerültél, még nem biztos, hogy gonosz vagy.
Bár tény, hogy a sorozatban a képregényhez képest pár fokkal egyértelműbbnek tűnnek a frontvonalak. Az egyetlen fájó pontja a szériának, hogy egyelőre beláthatatlan időn belül fog érkezni (már ha érkezik) a folytatása.
Barry
Ez az abszurd helyzetekben bővelkedő sorozat az egyik személyes kedvencünk. A sztori nem túl bonyolult, adott egy véresen profi bérgyilkos, ő Barry, aki ráun a véresen profi bérgyilkolásra és elhatározza, hogy inkább színésznek áll, igen ám, de annyi tehetsége van a színészkedéshez, mint bármelyik színésznek a bérgyilkossághoz.
Fogalmazzunk úgy, hogy nem sok. Sőt, inkább mondjuk ki nyíltan: semennyi.
Innentől kezdve pedig Barry egzisztenciális válságban találja magát, hiszen pénzt keresni csak egyféleképpen tud, míg a színészetből egy büdös buznyákot nem fog látni soha, közben meg természetesen a múltja is üldözőbe veszi, csak hogy érezze a törődést, elvégre a bérgyilkoskodásból nem lehet csak úgy kiszállni.