Majd’ száz évig szolgálta a vevőket: emlékezés a régi Garay téri vásárcsarnokra
A Garay téri vásárcsarnok 1931-ben épült, de a területen már korábban szabadtéri piac működött. A régi épület kisebb-nagyobb felújításokkal 70 éven át szolgálta ki a vevők igényeit. 2003-ra azonban olyan rossz állapotba került, hogy a VII. kerületi önkormányzat a lebontása mellett döntött. Helyére új, modern vásárcsarnok épült. A Fortepan képei visszakalauzolnak a múltba, amikor még a régi, félig-meddig szabadtéri piacon vásárolhattunk a Garay téren.
Eredetileg park épült volna a helyén
A Keleti pályaudvarhoz közeli tér már a 20. század elejétől kezdve funkcionált piacként: ekkor még a földre leterített takarókról, a szabad ég alatt adták-vették az árut. Higiéniai szempontból azonban tarthatatlanná vált az állapot, ezért 1928-ban az ütött-kopott bódék elbontása mellett döntöttek. A korabeli szlengben „Csikágónak” nevezett, lepukkant városrészhez tartozó téren piac helyett eredetileg parkot akartak építeni. Így írt erről a Magyar Hirlap 1928-ban:
“A Garay-piacot halálra ítélték. Lebontják a bódékat, eltűnnek a szűk sikátorok. Parkot csinálnak majd a piac helyén a csikágói gyerekeknek, akik sápadtak, vérszegények és akiknek ezentúl nem kell majd a ligetbe gyalogolniok, hogy napfényt és levegőt találjanak. A piacból park lesz.
Meglátogattuk a Garay téri piacot. Soha jobbkedvű halálraítéltet még nem láttunk.
Zsibong az élet. A bódék színültig teli áruval. Az egyik kis faházban kerek cipók mosolyognak a járókelőre. A másikban a friss hurka, kolbász serceg forró zsírban, hatalmas vastepsiben. A pult mögül termetes asszonyságok invitálnak barátságosan. A legbarátságosabban azonban egy fehérhajú nénike mosolyog, akiről megtudjuk, hogy már harminc esztendeje árul a Garay téri piacon. Azóta, amióta a piac fennáll. Megtudjuk azt is, hogy ő az egyetlen női “hentesmester”. A legények sem asszonyságnak, hanem “mester”-nek szólítják. Ez pedig nagy tisztesség, mert nőt még nem szólítottak mesternek egy piacon sem. Érti a mesterségét, ezért érte ez a nagy megtiszteltetés.”
Végül a piaci árusok kitartó lobbizására változtattak a terveken, és korszerű vásárcsarnokot húztak fel a téren, amit 1931 márciusában adtak át. Az új piactér birtokba vétele azonban nem volt zökkenőmentes, ugyanis a munkálatok ekkor még nem lettek teljesen befejezve. Az árusok kálváriájáról így írt 1931-ben az Ujság:
“A Garay-térről az építkezés tartamára (amely ki tudja meddig fog tartani?) kiűzött piacú árusok péntek reggelre úgy, ahogy rendbejöttek. Mindegyik elfoglalta a maga bódéját, elhelyezte a mesterségéhez megfelelő berendezést és reggelre, amikor a vevőközönség a piac körüli utcákon megjelent, hogy napi szükségletét bevásárolja, már ott állottak és a csípős hidegben kínálva kínálták áruikat.
Ez a hurcolkodás, és ezt most mindjárt meg kell állapítani, igen sok pénzébe került a Garay-téri árusoknak.
A bódék szellősek, mert a deszkák között rést hagyott a főváros és ezért ezeket vastag kartonpapírral kellett bevonniok, ami 6-10 pengős kiadást jelentett. Sok pénzbe került az állványok, mészárostőkék és mérlegek felállítása, jégszekrények elhelyezése és az egyéb berendezési tárgyaknak a bódék nagyságához mért beillesztése, úgyhogy átlagban ez a kiadás is 10—100 pengőt tett ki aszerint, hogy zöldséges- vagy mészáros-bódéról van szó. Mindezek az összegek így nem mutatnak nagy tételt, de ha tekintetbe vesszük, hogy például volt olyan zöldségesárus is, aki a pénteki napon összesen 4, azaz négy fillért árult, könnyen megállapíthatjuk, hogy ezek a pengős kiadások igen tetemes összegre rúgnak.
Mindamellett a sok kiadás mellett, amelyről természetesen nem ok nélkül panaszkodnak a Garay tér száműzött árusai, más bajuk is van. A legfőbb az, hogy a bódékba elfelejtett a főváros vizet bevezetni, úgyhogy az árusok nemcsak üzlethelyiségük tisztántartására, de akár egy pohár vízért is fél utcahosszat kénytelenek elmenni.”
Olcsó és népszerű piaccá vált
A kezdeti nehézségeket kiküszöbölve a Garay téri piac népszerű vásárhellyé vált, tekintve előnyös elhelyezkedését és alacsony árait. A Keleti pályaudvar közelsége miatt rengeteg vidéki településről érkeztek ide őstermelők, hogy árusítsák termékeiket. A nyüzsgő piacról így írt 1950-ben a Kis Ujság:
“Ma reggel is zsúfolásig megtelt a Garay-piac őstermelői karzata. A később érkező batyuzókat a felügyelőség a piacközepén lévő szabad térségre irányította. Ma három tömegcikk volt a piacon: a vágott baromfi, juhgomolya és a leveszöldség.
Amikor kora reggel kiértünk a piacra, az ügyeletes állatorvost nagy munkában találtuk. Hosszú sorban álltak fülkéje előtt az őstermelők és bélyegeztették le a vágott baromfit, az úgynevezett “meleg”-árut, amit a közeli falvak lakossága az esti órákban kopasztott meg. Az ügyeletes állatorvos alapos vizsgálat alá veszi az eléje rakott árut. Ha a kopasztás nem tökéletes, azt is kifogásolja.
Több mint 80 fülkében árusítják a baromfikiskereskedők a baromfielosztótól kapott árut. A pultok zsúfolva vannak bontott baromfival.
Nagy tálakban tornyosodik a szép zsírnakvaló libaháj és bőr. A tisztára súrolt pultokon sorakozik: a libamell, a hát, a comb, máj és az aprólék.
Az árak így alakulnak: vágott liba egészben 12.40 – 14.40, vágott kacsa egészben 13 – 15, vágott csirke egészben 12 – 14, vágott tyúk egészben 10.50 – 12.50, libaaprólék 6 – 7, kacsaaprólék 6, pulykaaprólék 5 – 6, hát és bőr 18, csontos libamell bőr nélkül 16.30, bőrrel 17.50, libahát bőr nélkül 13, bőrös 16 forint kilónként.”
Mára már elképzelhetetlen jelenetek is lejátszódtak a régi piacon: “Varga Istvánné zöldségárus standján egy jókora kosár krumpli van. Négy vevő áll a fülke előtt, mindegyik krumplit kér. A négy vevő teljesen eltakarja a kosár mellett ülő Vargánét, aki nem veszi észre az ellenőrzőbrigád megjelenését. Most az egyik vevő 5 kilót kér a szép, darabos Ella krumpliból, mire Vargáné udvariasan mondja:
Talán elég lesz 2 kiló, hogy a többi vevőnek is jusson. Holnap is lesz krumpli.
A társadalmi ellenőrző brigád egyik tagja megdicséri Vargánét, majd hozzánk fordul: – Látja, milyen fontos a felvilágosító munka! Ez a Vargáné minden héten megjelenik a piaci árusok szervezeti értekezletén, ahol mi tartjuk a felvilágosító előadásokat…”
Hanyatlás és megújulás
A régi épületet 1970-ben részlegesen korszerűsítették, és az akkori méretekhez képest nagy ABC-üzleteket alakítottak ki a földszinten.
A régi piac hangulata azonban nem veszett oda: az Új Tükör 1977-es cikkéből kiderül, hogy a Garay egyike volt annak a kevés élelmiszerpiacnak, ahol még ekkor is lehetett alkudozni.
“– Itt tetszik lakni a környéken?
– Zuglóból jöttem.
– Olyan messziről ezért a zsibvásárért?
– Egy fenét. Vetőmagért, slagért kellett bejönni, de ha már itt vagyok, gondoltam, ide is benézek. Elég sokat járok erre.
– Mi a jó ebben a piacban?
– Hogy alkudni lehet. A boltban elém raknak egyet, ha tetszik, vigyem, ha nem, nem, alászolgája.
– De hát mennyit tud itt lealkudni?
– Pár forintot. Én csak azt nézegetem otthon is örömmel, amiből lealkudtam.”
– Számít az a pár forint?
– Hát persze! Olcsóbban vettem, mint ahogy kínálták!
A csarnokot 1990-ben még egyszer, utoljára felújították: a korábban szabadtéri belső rész is kapott tetőt. Az épület állaga egy évtized alatt mégis annyira leromlott, hogy 2003-ban a kerületi önkormányzat a lebontása mellett döntött. A helyére épült Garay Center a felszín alatt négy, fölötte pedig kettő emelettel rendelkezik. A piac egy szinten működik tovább, a többiben szolgáltatók, vendéglátók, lakások, mélygarázs kaptak helyet. Az épületkomplexum 2008-ban épült meg: ugyan papíron a piac is tovább működik, a hangulata már korántsem olyan, mint ahogy azt a Fortepan képein láthattuk.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Amióta megláttuk a Lidl reklámújságjában, nem tudjuk kiverni a...
Ügyfélkapu: mindenkinek új felületre kell váltania, közeleg a...
Azonnal ki kellett vonni egy zabszeletet a forgalomból
Fotókon a november 20-án érkező legújabb forintérmék
Üzent a Magyar Posta: eddig kell feladni a karácsonyi ajándékokat
