Több, mint negyven éve vásárol itt Kelenföld – A fehérvári úti piac története fotókon
Előregyártott elemekből készült, mint egy panel, mégis tele van kreativitással: a fehérvári úti vásárcsarnok a maga korában építészeti remekműnek számított. Egy felújítást követően azóta is népszerű bevásárlóközpontnak számít. A Fortepan fotói a múltba kalauzolnak minket: először a bódéból árusító kereskedők közé, majd a régi vásárcsarnok nosztalgikus folyosóira.
A sport előbbre való a piacnál
A fehérvári úti piac mai területéhez közel már a századfordulón összegyűltek az árusok és vásárlók. A vásártér Kelenföld első piaca volt, azonban a környékbeli lakók jó pénzügyi helyzete ellenére a fehérvári úti piacnak nem volt jó híre a múlt század első évtizedeiben. Az első nagy kihívást a piac életében az 1935-ös kényszerű költözés jelentette: a BME sporttelep építése miatt a piacot a BEAC-pálya (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club) mellől a Fehérvári út és a Schönherz Zoltán utca (ma Október 23. utca) közötti területre helyezték. A Fővárosi Közlöny így írt 1935 áprilisában a helyzetet övező vitáról:
“Meg kell említenem még egyszer a Fehérvári-úti piac problémáját. A Fehérvári-úton régen kialakult egy kis piac, amely ennek a kerületnek egyetlen piaca. Most arról értesülünk, hogy a sporttelep kedvéért meg akarják szüntetni a piacot, és át akarják helyezni egy jövőben építendő út területére, ahol csak ideiglenes elhelyezéséről lehet szó, ami azt jelenti, hogy a piacot meg fogják szüntetni. Ez az intézkedés ellentétben áll a kerület lakosságának érdekeivel, tönkretesz existenciákat, olyanokat, akik itt meg tudták alapozni a maguk kis üzletét. Megnyugtató választ kérünk itt a közgyűlésen, hogy ez nem fog megtörténni.”
Véleményem szerint, ha a sportoló fiatalemberek száz lépéssel beljebb fognak menni, ez nem lesz olyan nagy baj, de nagyobb baj az, ha a háziasszonyoknak jóval távolabbra kell bevásárolni menniök, legfőképen azoknak, akik bezárják otthon gyermekeiket, ha piacra mennek, mivel nincs, aki felügyeljen reájuk. Ezeknek a családanyáknak nem mindegy az, hogy egy negyedórával tovább kell-e a lakásuktól távol lenniök, vagy sem.
A költözés a széleskörű tiltakozás ellenére végül megtörtént. Az új állapotokról borús képet festett a Friss Ujság 1935 szeptemberében:
“Sorra tönkremennek a rosszul rendezett fehérvári úti piac árusai. Ott állt a fehérvári úti piacévek hosszú sora óta a BEAC pálya oldalánál. Bőven jutott itt hely minden piaci árusnak, a vevők könnyen megközelíthették a standokat és nem volt akadály, ha valamelyik árus nagyobbítani akarta helyét a lendülő forgalom reményében, mert a környék egyre épül és mind tömegesebben keresi fel a lakosság a piacot. Három hónappal ezelőtt a sportpálya átépítése miatt a piacot áthelyezték a Lenke út és Fehérvári út sarkára. A piac területe itt kisebb és az egyetlen oldalon, ahol terjeszkedésre lenne alkalom, építkezni fognak, így azután néhány szerencsés áruson kívül a többiek csak kis bódék építésére kaptak engedélyt, mert különben az árusok nagy részét nem is lehetett volna elhelyezni. De nemcsak a szűkre szabott standok miatt nagy az elkeseredés a fehérvári úti piacon, hanem hogy rossz az elrendezése.”
A közönség alig juthat ide. A főbejárat a Fehérváriút felől van, és a kis standok nagy részét a piac végére, a lenke úti részre helyezték, ahol üres telkek vannak, ahonnét csak elvétve érkezik vásárló. Beszéltünk több árussal, akiknek szűkre szabott standja úgy el van dugva, hogy a szerencsétlenek keresete egyre csökken és ha nem oldják meg a helyzetüket, akkor tönkremennek. A fehérvári úti piac több árusa, a napokban küldöttségileg keresi fel a polgármestert és élet-halált jelentő nagy bajukra sürgős orvoslást kérnek.
Panelszerű elemekből épült az új piac
Tartós megoldás az árusok aggályaira csupán a ’70-es években született, a vásárcsarnok felépülésével. A mai Allee helyén álló Skála Nagyáruházzal egyszerre kezdődött a fehérvári úti vásárcsarnok építése. A háromszintes struktúra a kor panelházaihoz hasonlóan előregyártott betonelemekből készült Halmos György tervei alapján. Az épület teraszos szintjei piramis-szerűen épültek egymásra. A három szint szerepéről így írt a Magyar Építőipar 1978-ban:
“Az utcaszintnél fél szinttel mélyebben fekvő süllyesztett szint az áruellátási és gépészeti területeken kívül a nagy tömegű zöldség-gyümölcs árusítást szolgálja (így felvonót nem igényel). Az utcaszintnél fél szinttel magasabban fekvő közbenső szint a hús, hentesáru, baromfi, hal, vad, gomba, pékáru, tejtermék árusításának területe. A felső szinten találhatók az öltöző és mosdóhelyiségek, felügyelőségi irodák, közönségforgalmi része elsősorban a nagy hétvégi és ünnep előtti őstermelői felhozatalnak nyújt teret, hétköznapokon a palántás virágárusítás folyik itt.”
A piaci hagyományoknak megfelelően mindhárom szinten egymás mellett kínálják áruikat az állami, szövetkezeti, kiskereskedői árudák és az őstermelők.
A csarnokot 1977. augusztus 18-án adták át a vásárlóközönség részére, erről így írt az aznapi Esti Hírlap:
“Ma délelőtt ünnepélyes keretek közt átadták a XI. kerület, Fehérvári út és Schönherz Zoltán utca sarkán épült korszerű vásárcsarnokot. Az eseményen részt vett Katona Imre, az MSZMP Budapesti Bizottságának első titkára. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága nevében Csehik Ferencné, Budapest Főváros Tanácsának elnökhelyettese mondott beszédet.”
A piaci élet
A fehérvári úti piac nyüzsgő életet élt az első évtizedekben: az itt kapható választék folyamatosan bővült. Ugyan többen panaszkodtak a vásárcsarnok magas áraira, mégis sokan látogatták az intézményt bevásárlás céljából. A forgatagról így írt a Magyar Rendőr 1982-ben:
“A választék, a bőség zavara, dinnye-, paprika- és uborkahegyek sora, színekből, illatokból szőtt sajátos nyár végi kavalkád fogadja ezúttal is a Fehérvári úti piac látogatóját. Dél- Buda legnagyobb bevásárlóközpontja ez, ahol naponta száz-százötven vagon áru cserél gazdát. Évente több mint kétszázmillió forint értékű a forgalom.
A nyüzsgés, az emberáradat — úgy tűnik — egyetlen pillanatra sem lankad. Az itt dolgozók szerint egy-egy ünnep előtti csúcsidőszakban tíz-tizenötezer ember is megfordul a 7800 négyzetméternyi területen.
Ám a piac nem csupán a hangyaszorgalmú háziasszonyok meg a békés, segítőkész férjek, családapák világa. Itt kísértik szerencséjüket a tömegbe olvadva a zsebesek, a munkakerülők, a devizaüzérek és a tiltott kereskedelmet folytatók.”
A piac választékáról és árairól pedig így számolt be a Népszava 1983-ban:
“– Zöldségből, gyümölcsből, baromfiból és füstöltáruból egyaránt jó az ellátás, ami a hét végére még gazdagabb lesz – tájékoztat Pál Miklós, a Fehérvári útivásárcsarnok vezető felügyelője. – A Zöldértnél a burgonya ára 5,70, a termelőknél viszont 8,80-10 forintért adják, igaz, utóbbiak minősége lényegesen jobb. […] Néhány szót a húsról: már csütörtökön megérkezett a sódar, vagyis a parasztsonka, s töltelékáruból is igen széles a választék. Újdonság piacunkon a körösi kolbászrúd, amely a Békés megyei ízeket idézi. A vágott csirke kilója 44 forint, a hét végére lesz malac- és birkahús is, sőt, vesét és velőt is hoznak. Bőrös virsli már napok óta kapható.
Egyébként csütörtökön a Kelenföldi Közért Vállalat új szerződéses üzlete nyílt meg, ahol belga sütemény különlegességeket és üdítőket kínálnak. A gofr nevű máris igen népszerű.
A piacon egytálételt is főznek, pacal állandóan kapható.”
Megújulás és további működés
Az épület 2003-ban esett át felújításon: a folyamat során modernizálták az ekkorra elavult műszaki infrastruktúrát. A műemlék-jellegű épület eredeti betonstruktúrája érintetlenül maradt, és a felújítás irányítói igyekezték a lehető legeredetibb módon átdolgozni az öregedő épület belső tereit is. A folyamat egy funkcionális, ámde többek szerint fantáziátlan és lélektelen struktúrában végződött, erről így írt Vargha Mihály építész az Élet és Irodalomban 2003-ban:
“Az új csarnok korrekt, vannak ihlettel megoldott, érdekes részletei, de ennél sokkal többet nem nyújt, főleg a külsejét nézve. Belül még csak-csak segít a térstruktúra: a szűkös lépcsők helyett van mozgólépcső s az új galériákról enyhén lejtős hidak vezetnek a régi szintekre. De ennél tényleg nem több, mondhatni konzervatív modern épület. Pedig lehetett volna csupán annyit, hogy az új galéria a sarok közelében fölmagasodik, kis kilátó lesz belőle, esetleg presszóval, a hatalmas légtérbe ez bőven belefért volna. Így hiányzik belőle egy csipet játék.”
Annak ellenére, hogy a felújítás nem tudta teljesen visszaadni az eredeti struktúra innovatív szemléletét, a piac egészen mostanáig zavartalanul működik. A vásárcsarnok vonzásáról így írt idén a We Love Budapest:
“A vásárcsarnok egyik legnagyobb előnye egyértelműen a széles kínálat: az egzotikus alapanyagokon és fűszereken kívül szinte minden beszerezhető, könnyen megközelíthető, sokféle kis- és őstermelői terméket szerezhetünk itt be. Ideális a hétvégi és az egész hetes bevásárlásra is. Hátránya, hogy a modernebb alapanyagokért – kistermelői, de nem a hagyományos magyar konyhába illeszthető zöldségekért-gyümölcsökért, ázsiai fűszernövényekért, izgalmas salátákért – messzebb kell mennünk.”
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Újabb pofon az Ügyfélkapu felhasználóinak: még a nagy...
Ez sokaknál kicsapja a biztosítékot: nagy bejelentést tett a...
Megszűnt az imádott csoki, de az Aldiban most ott áll a polcokon -...
Januártól nagy változás élesedik a Magyar Postánál –...
Megszűnik az egyik magyar bank