Használtruha-piacból csempészáru-lelőhely – Képeken az Ecseri úti piac története
Háromszor telepítették új helyre, mert szúrta a hatalom szemét: az Ecseri úti piac története hemzseg a bűntényektől és botrányoktól. Az eredetileg használt ruhaneműk adás-vételére szolgáló vásártér az 1800-as évek elején a mai Operaház területén állt. Innen 1897-ben a józsefvárosi Teleki térre települt, ahol 1950-ig működött. Ezután a ferencvárosi Mária Valéria telep szomszédságába került, az Ecseri útra. A József Attila lakótelep építése miatt innen is tovább kellett állnia: 1964-ben került mai helyére, a Nagykőrösi útra. Hivatalos neve Nagykősöri úti Használtcikk Piac, de előző helye után a köztudatba Ecseri úti piacként került be.
Nepperek találkozóhelye
Régiségpiacként az Ecseri mindig is tisztátlan ügyletek központi szereplője volt: rengeteg lopott áru cserélt itt gazdát. Az itt kapható termékek sokszínűsége miatt a piac maga is rendezetlen, kesze-kusza képet mutatott. A régi helyén működő vásártérről így írt az Esti Budapest 1956-ban:
“Világjárók útleírásaiból elképzelt perzsavásárok színes forgatagát eleveníti meg az Ecseri úti zsibvásárpiac képe. De csak egy pillanatra, mert a legkisebb nyári szellő is piszkosszürke porfelhőbe burkolja a vásárlókat, az eladókat és az árukat. Kövezetlen, csatornázatlan a piac területe.
A helypénzt fizető alkalmi eladók, akik saját használatra feleslegessé nyilvánított különféle ruhadarabjaiknak keresnek új gazdát, kénytelenek kis motyóikat vagy kézben tartani, vagy a piszokba, porba kirakodni.
Tíz perc alatt bárki saját bőrén érezheti a piszkot.”
A piac emberi oldaláról sem ígér sok jót a cikk:
“Ma is vannak a zsibvásáron foglalkozás nélküliek, úgynevezett nepperek, akiknek orvosi bizonyítványaik a munkanélküliséget tbc-vel, elmebajjal, stb-vel igazolják. Található itt csőnadrágos diák is, aki lepedőket és párnahuzatot árusít, de amikor nevét kérdeztem és az áru eredete iránt érdeklődtem, megszökött. Láttam egy részeg embert is, aki ballonkabátját, zakóját, levéltárcáját, töltőtollát és egyéb, zsebében található tárgyait eladva, a söntésbe vitte „keresetét”. Azért tettem idézőjelbe a keresetet, mert ennél az üzletkötésnél az eladót zárt gyűrűvel körülvevő nepper-társaság „keresett”, hiszen a szerencsétlen ember valamennyi holmija alig használt, s mindössze 60 forintért ingre-nadrágra vetkőzött.”
Az olyannyira leleményes és szemfüles nepperek többször a kezemben lévő jegyzettömbre és ceruzára is alkudni kezdtek. Ceruzámért, amely 70 forintot ér, csak 5—6 forintot ígértek.
Az Ecseri úti piac környezete valóban megágyazott a bűnözésnek. A Népszabadság így számolt be egy 1957-es esetről:
“A főkapitányság nyomozói, rendőrőri egységek és a fővárosi tanács dolgozói április 26-án délelőtt általános razziát tartottak az Ecseri úti zsibárus piacon, hogy a piacot megtisztítsák a bűnözőktől. A razzia befejeztével 118 embert állítottak elő. Közülük 23-at szabadlábra helyeztek, mert bebizonyosodott, hogy nem követtek el bűncselekményt. Az előállítottak egyharmada csavargó, közönséges bűnöző, úgynevezett „nepperek”, akik az Ecseri úti piacon folytatták üzelmeiket. A razzia során fogták el például Sztojka János, XX., Partizán utca 14. szám alatti lakost, aki az ellenforradalom napjaiban megszökött a börtönből.
Az igazoltatások után több teherautónyi árut foglaltak le az Ecseri úti piacon. A bódék között sok lopott holmit is találtak. Szeberényi Imre zsibárusnál például nagy mennyiségű, a Vöröskereszttől származó pokrócot, takarót, mintegy százezer forint értékű függönyanyagot, ötvenezer forintnyi honvédségi pokrócot, 100 darab kincstári szalmazsákot, sok ágyneműt és egyéb értékeket foglaltak le.
Szeberényiék az áruk eredetét nem tudták igazolni.”
Nem csak bűnözéssel szerzett és továbbadott, hanem ideológiailag kifogásolható termékek miatt is bajba kerülhettek az árusok. Az Esti Hírlap így írt egy 1961-es esetről, melynek során a kommunista direktíva által fasiszta szellemiségűnek ítélt, illetve pornográf tartalommal rendelkező könyveket találtak egy antikvár árusnál:
“Az Ecseri úti vásárfelügyelőség, a rendőrség, a KISOSZ nagyon ügyel arra, hogy fasiszta könyveket, mérgező ponyvát, pornográf fércműveket ne árusítsanak, sőt, a kereskedőknek utasításuk van, hogy ezeket a munkákat vásárolják fel, és adják át a MÉH-nek. Az árusok szorgalmasan szolgáltatják be az effajta könyveket. Természetesen ellenőrzik is őket. Nemrég az egyiknél Milotay néhány művét és egy hírhedt pornográf író művét találták meg. Szorgosabb kutatás után még néhány ilyen szemét került elő. A kereskedő természetesen azzal próbált védekezni, hogy be akarta szolgáltatni a MÉH-nél, de ezt nem hitték el neki, mert az eladásra szánt könyvek között tartotta. Könyvárusítási jogát bevonták, sőt, bűnvádi eljárás is indult ellene.”
A költözés után: mindörökké Ecseri
Annak ellenére, hogy a piac elköltözött az Ecseri útról, megőrizte régi nevét, és Ecseriként maradt meg a köztudatban. A korabeli sajtó ünnepelte az 1964-es költözést: reményteljes hangon írtak a régiségpiac új arculatáról. A Népszabadság így számolt be a piaci hangulatról 1964-ben, röviddel a nyitást követően:
“[…] maga az új piac sokkal korszerűbb, mint elődje. Kőkerítéssel övezett, a korábbiéval megegyező területen, három sorban 235 modern, sárga vakolatú, lapos tetejű, zöld műanyag napellenzővel ellátott, télen fűthető üzletecskét találunk, arrébb közös, nagy tető alatt még 103 használtcikk-kereskedőt helyeztek el. Nagy üzlete van itt a Bizományi Áruház Vállalatnak és a Használtcikk Hisznek is. Tetszetős vendéglő és KÖZÉRT-üzlet egészíti ki az új Ecseri piac (mert ezt egy ideig még így fogják hívni) „felszerelését”.
Ennyiben feltétlenül különbözik a régitől. És még valamiben: kissé csökkent a zsibvásár jellege, kevesebb kétes alak kötögeti itt tisztázatlan üzleteit. A költözéssel párhuzamosan a tanácsi szervek felülvizsgálták a használtcikk-árusok engedélyeit, s az új piacra csak azokat engedték be, akik a magasabbra állított követelményeknek is megfelelnek. Mindjárt megemlítjük, hogy mintegy 500-an kapták meg az új engedélyt; közéjük kell érteni a házalókat is, akik a városban veszik a használt holmit, s kint a piacon adják el. S mennyiben olyan, mint a régi? Már a bejáratnál ugyanúgy „leszólítják” az embert, hogy nincs-e valami eladó holmija, mint az Ecserin. Megfogják a karját, félrevonják, és órát, öngyújtót, nadrágtartót, zakót akarnak rásózni.”
Itt hangzott el például az alábbi épületes beszélgetés: — Van eladó órája? — Nincs. — A cipőjét nem adja el? — Azt sem! — Zakó, bútor, töltőtoll?
1974-ben azonban már borúsabb képet fest a régiségpiacról a Szabad Föld. Az újság beszámolója szerint temérdek kacat kapható az Ecserin, ugyanakkor vevő ritkán akad:
“Hát, elvegyülésről szó sincs. Úgy kapnak utánam az árusok, mint a fuldokló a mentőöv után. Mindjárt kezdetnek egy foszladozó 46-os tornacipőre kapok csábító ajánlatot. Az ár ugyan kétségtelenül méltányos, de azért megérdeklődöm, mégis mire használjam a rongyos csukát. A válasz elgondolkodtató: sohasem lehet tudni, mikor lép 46-os lábaival egyférfi az életembe, akinek vágya egy tornacipő, és öröm lesz, amikor csak előveszem a szekrényből a boldogító ajándékot. […] A ruhapultoknál fokozódó izgalommal nézelődöm, mert a választék igazi neorealista filmekre emlékeztet. A nagypapa pizsamakabátjától kezdve a nylon ruháig minden megtalálható, amire csak vágyhat az ember. A bébirózsaszín tűsarkúcipő és a pálmafás nyakkendő mögül fásult hang szólal meg, elég kevés meggyőződéssel: tessék, a legújabb divat…”
A rendszerváltás után: visszatekintés a régi világra
Az Ecseri túlélte a rendszerváltás változó igényeit és kínálatát is. A köztudatba azonban a szocializmus hiánygazdaságának ikonikus kiskapujaként vonult be. Erről így írt 1990-ben a Pesti Hírlap:
“Emlékszem, a hetvenes évek végén, mint afféle Pestre került falusi gyerek, megvesztem a farmerért. És ugye igazi Levi’st — mert azt már akkor is tudtam — csak az Ecserin lehet kapni. Piros címkést, ilyen-olyan varrásút. Sehol másutt. A feketepiacon. Arra is tisztán emlékszem, miféle mendemondák keringtek a piacról. Hogy ott micsoda seft folyik, hogy ott mindent meg lehet venni, amit máshol nem. Persze feketén.”
Nyugatról hozzák. Meg az adidas. Azt hiszem belehaltam volna, ha nem vehettem volna egy hasított bőr adidas cipőt. Kapitalistát. Az Ecserin. Mert az az igazi. Ott nem vágnak át. Kintről van, valódi. A feketepiacon…
Az Ecseri káosza máig megőrizte vonzerejét: a régiségpiacra nem csak helyi lakosok, hanem még a külföldi turisták is ellátogatnak. Ha nem is vásárlási szándékkal érkeznek, az Ecseri akkor is izgalmas képet nyújt a magyar történelem tárgyi örökségéről. 2023-ban így írt a piac mindennapjairól a 24.hu:
“Jelenleg közel 300 bérlemény található a 16 ezer négyzetméteren, ezek fele üzlet, fele pedig raktár. A kereskedők közül sokan beszélnek több nyelven, mivel külföldiek is előszeretettel látogatják az Ecserit, főleg amikor nagyobb sporteseményt, egyéb rendezvényt bonyolít le a főváros. Szabadpiaci részeket is kínál a hely az alkalmi eladóknak, ezek díját kora reggel, asztalról asztalra járva szedik be. Hétköznap leginkább az árufeltöltés folyik, igazán szombat hajnalban indul be az élet, amikor előbb a korán kelő kereskedők, antikosok jelennek meg, akiket 10 óra tájékán a privát nézelődők váltanak fel.”
Ugyan ma már külföldről importált Levi’s farmerért és hasított bőr Adidas-cipőért aligha az Ecserire mennénk, érdemes tenni egy látogatást a régiségpiac kavalkádján. A sokszínű portéka között ugyanis szokatlan kincsek kerülhetnek a markunkba: akkor is, ha nem gazdagszunk meg egy rejtőzködő műtárgy nyomán, a múlt kedves emlékeit is megtaláljuk az Ecseri árui között.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Amióta megláttuk a Lidl reklámújságjában, nem tudjuk kiverni a...
Ügyfélkapu: mindenkinek új felületre kell váltania, közeleg a...
Azonnal ki kellett vonni egy zabszeletet a forgalomból
Fotókon a november 20-án érkező legújabb forintérmék
Üzent a Magyar Posta: eddig kell feladni a karácsonyi ajándékokat
