Hogyan jött az ötlet, hogy pálinkafőzéssel akartok családilag foglalkozni?
A nagypapám 1990-ben kórházba került, és nyáron gyűjtögettük a cefrét – karácsonyra készen kellett volna lennie a pálinkának. Nagymamám pedig mondta édesapámnak, hogy fiam, vidd el a cefrét egy főzdébe nagyapád helyett, mert máshogy nem lesz karácsonyra pálinka. A nagyszüleim Csopakon laktak, a környéken édesapám csak olyan főzdéket talált, akik februárnál előbbre nem tudták megígérni, hogy elkészülnek a munkával. Édesapám pedig ennek hatására úgy gondolta, ha már úgyis rendszerváltás van és mindenhonnan azt hallani, hogy a vállalkozásban van a jövő, hátha van ráció egy szeszfőzde beindításában a környéken. Ekkoriban még nem volt sem Google, sem internet, így a könyvtár lett a megoldás: munka után édesapám rendszeresen járt oda, hogy megtudja, hogy milyen szakhatóság milyen engedélyére van szükség az üzlet beindításához. Először Csopakon szerettük volna megcsinálni a főzdét, de ellenállásba ütköztünk, így Balatonalmádiban, egy zöldmezős beruházás keretében építettük meg a főzdét Vödörvölgyben, ami 1999 januárjában nyitott meg végül.
Akkor volt itt egy kilenc éves átfutás a felismerés és a gyakorlatba való átültetés között?
Építettünk egy házat hozzá, be kellett szerezni a megfelelő engedélyeket, megvásárolni a főzőüstöket, a finomítóüstöt, rá kellett jönnünk, hogy milyen a jogi háttere ennek a dolognak, mit írnak elő ezzel kapcsolatosan a hatályos törvények, stb. Emellett meg édesapámnak volt munkája, így nála sem úgy nézett ez ki, hogy pénteken szögre akasztotta a vegyészkesztyűjét és hétfőtől pálinkafőzdés lett. Ő nagyon sok éven át munka mellett gyűjtötte a pénzt, a tapasztalatot és az információt ahhoz, hogy a vállalkozása később sikeres legyen.
Azt írjátok a honlapotokon, hogy a több száz éves hagyományra visszatekintő kisüsti technológiával főztök. Miben tér el ez a „Lajos bátyám törkölyt hegeszt a garázsban” típusú, pálinkát mindenki tud főzni felütésű nekibuzdulásoktól?
Igazságtalan vagy a magánfőzőkkel szemben, köztük is vannak nagyon nagyon jók, akik méltán lehetnek büszkék a tudományukra és a pálinkájukra. A mi rendszerünk, bár hagyományában a kisüsti technológiát követi, valójában egy megújított szisztéma szerint működik. Hiszen a kisüsti technológiának és a tornyos rendszerű lepárlásnak is megvannak az előnyei és egyben a hátrányai is. A kisüsti párlatok rendszerint igen ízesek, viszont az illatuk szegényesebb a tornyos módszer párlataihoz viszonyítva, ellenben utóbbi esetében pedig egy friss, üde, illatos, de kevésbé ízes, rövidebb ideig íztartó pálinkát kapunk. Nekünk sikerült ötvöznünk ezt a két technológiát úgy, hogy mindkét rendszer előnye érvényesülni képes, a végeredmény pedig egy ízes, íztartós és illatos pálinka.
Hozzá kell tenni, hogy a pálinkafőzés nálunk nem csak hagyomány, de tudomány is, hiszen édesapám, Csalló Jenő negyven évnyi vegyészmérnöki tapasztalattal fogott neki és alapvetően egy desztillációs eljárásként kezeli a pálinkafőzést és nem az alapján dolgozik, hogy már a nagyapáink is így csinálták.
Ez volt az irányelve a Pálinkafőzés kézikönyvét jegyző dr. Sólyom Lajosnak is, aki mind a mai napig nálunk főzet.
Hogyan folytál bele a családi bizniszbe?
Diákkoromban nekem egyetlen munkám volt.
Hiába voltam balatoni gyerek, tizenéves koromban nem a strandra jártam lángost sütni, vagy hamburgert forgatni, hanem betont kevertem, vizesárkot ástam, téglákat pakoltam és a nyári szünetek idején felépítettem édesapámmal azt az épületet, amiben jelenleg a szeszfőzde üzemel.
A nyitás után elvégeztem a szükséges tanfolyamokat, megszereztem a papírokat és több műszakban dolgoztam is a főzdében. Aztán külföldre mentem nyolc évre és utána kezdtem el átvenni a céget édesapámtól.
Mit csináltál külföldön?
Vendéglátásban dolgoztam, pultosnak mentem ki Angliába és egy négycsillagos hotel étterem és bárfőnökeként végeztem, vagy, ahogy manapság magyarul mondják, food and beverage manager voltam. A vendéglátós kitérő után recepción dolgoztam, majd egy tanfolyam elvégzését követően a hajózás felé fordultam és előbb Görögországban voltam flotillakapitány vitorláshajókon, majd különböző magánjachtokon dolgoztam matrózként.
Amikor a pálinkátokat áruljátok, milyen vevőkörrel dolgoztok, kik veszik a termékeiteket, milyen korcsoport, miféle emberek?
Teljesen vegyes, hál’istennek mára már a pálinka nem számít szitokszónak, hanem ténylegesen az első és második számú hungarikumunk, hiszen ugye mindenki csak az elsőt ismeri, de a pálinka és a törkölypálinka az első két hungarikumunk. Szerencsére ma már olyan a magyar ember, hogy bár nagyon sokan főznek otthon, de sokan vannak azok is akik rendezvényeken, üzletekben, webshopokban vásárolják a pálinkát, fiatalok, középkorúak, szépkorúak, fiúk, lányok vegyesen. A vendéglátószektornak elég sokat szállítunk. Akik nálunk isznak, azokról el lehet mondani, hogy a minőségi italok kedvelői, sokan közülük a különlegességekre kíváncsiak, mivel rólunk viszonylag közismert, hogy sok fahordós érlelésű és nagyon sok vad, erdei és bogyósgyümölcsből készült pálinkánk van és nem csak a hagyományos kerti gyümölcsökből készítünk italokat.
Mennyire tudatos ma a pálinkafogyasztás Magyarországon?
Maga a fogyasztás szerintem rendkívül tudatos. A röviditalok kedvelői közül többen már átszoktak a pálinkára, vagy megtalálják az egyensúlyt a többi égetett szesz, valamint a pálinka szeretete között. Nálunk a fahordós érlelés miatt ez a fajta balanszírozás egyébként is könnyebb lehet, mivel gyakran a hordós, fás ízeket keresik azok, akik korábban egy jobb fajta whisky, vagy rum mellett kötelezték el magukat. Jellemző, hogy konkrét ízeket keresnek, szóval már nem szőlőpálinkát kérnek, hanem Irsai Olivér szőlőpálinkát, nem mindegy, hogy a meggy az mondjuk cigánymeggy, vagy nem, vagy hogy a körte az vilmoskörte, vagy nem.
Mennyire éreztétek meg a pandémiát?
Fél év teljes leállás. A viszonteladói körünk bezárt, a bevételünk egy jelentős részét kitevő rendezvények is elmaradtak, gyakorlatilag a magánrendelések maradtak csak meg, illetve egy speciális viszonteladói szektorból volt pár rendelésünk. A féléves üresjáratban olyan munkákkal foglalkoztunk, amelyeket kötelező, de nem produktív munkáknak nevezünk, mivel nem jön utánuk pénz, ilyen például a palackozás, vagy a készletek feltöltése.
Mondtad, hogy nem csak a kerti gyümölcsökből készítetek pálinkát, mik a legegzotikusabb párlataitok?
Itt gyorsan el kell mondjak egy különbséget a pálinka és a párlat között, mert hogy van. Pálinka csak az az ital lehet, ami magyarországi alapanyagból készül és az előállításának minden egyes szakasza Magyarországon zajlik. Minden más párlat. A legegzotikusabb párlatunk pedig mandarinból készült, illetve kivezetőfélben van a Hárem sorozatunk, amely mindenféle egzotikus gyümölcságyon érlelt pálinkákat takart (olyasmikre kell itt gondolni, mint az ananász ágyon érlelt kajszibarack, vagy a papaján érlelt alma), ezeket a jövedéki és a pálinkatörvény változásai miatt vezetjük ki, illetve azért, mert 2007 óta foglalkozunk velük és esetükben némileg már megcsappant az újdonság varázsa.
Persze nem maradunk egzotikus gyümölcsök nélkül, a klímaváltozás hatására Magyarországon már megterem a füge és a kivi is, ezekkel pedig mi is dolgozunk, illetve dolgozni is fogunk.
Amit még különlegességként említhetek, az a berkenye családunk, hiszen négyféle berkenyéből készítünk pálinkát. Barkócaberkenéyből, feketeberkenyéből, madárberkenyéből és háziberkenyéből.
Melyik a te kedvenc pálinkád, vagy párlatod?
Hála az égnek én egy elkényeztetett pálinkasznob vagyok, így megadatott az a lehetőség, hogy gyakran váltogassam a kedvenceimet. Örök kedvencnek megmarad a háziberkenye és a csipkebogyó, de ezeken kívül mindig van időszakos kedvenc, ilyenek a mindenféle meggyek például. Tavaly az országos pálinkaversenyen pedig végre nem valami különlegesség, hanem egy törkölypálinka hozta el az első díjat és ennek hatására elkezdtem törkölyökkel foglalkozni és hatalmas megtiszteltetésként ért, hogy
a Csopaki Pálinkaversenyen az általam készített törkölyök nem csak aranyérmet kaptak, hanem az egyikük a Champion-díjat is elnyerte, ami a legjobbnak ítélt törkölyök közül jár a legjobbnak.
Ezeken felül még a szederpálinkát is nagyon szeretem.
Vannak gyógynövényes párlataitok is?
A herbinka egy régi családi recept alapján készül, még nagymamám találta ki, ha jól emlékszem, de amit ma főzünk, az nem teljesen fedi az eredeti receptúrát, mivel édesapám hosszú évek alatt kísérletezte ki a herbinka mai változatát, ami egy mézzel ízesített, zölddió-likőr alapú szeszesital, amibe harmincféle gyógy-és fűszernövény kerül.