A világ minden részén hódít a tajvani italkülönlegesség, a bubble tea, vagyis a buboréktea. Az ázsiai teakultúra örökségét hordozó, de a modern ízlésvilágra szabott desszert-ital jellegzetessége a benne található tápiókagyöngyökben keresendő, írja a CNN.
A hagyomány és az újdonság keveréke
Mi a közös egy hongkongi ikonban, egy csődbe ment vállalkozóban és egy sikertelen katonai védelmi kampányban? Mindannyian hozzájárultak a buboréktea, más néven boba ismertségéhez: az európai ízlés számára furcsán ható ital az elmúlt években világszerte nagy kedvenc lett, Budapesten is kapható több üzletben.
A buboréktea először a ’80-as években jelent meg a köztudatban. Bár mára rengeteg különböző változata létezik, alapvetően teából, tejből és a “buborékokból” áll: ezek apró, édes golyók, amelyek a tápiókától a gyümölcskocsonyáig bármiből készülhetnek. A textúrák izgalmas keveréke első kóstolásra furának tűnhet, mára azonban
az egész világon ismert és kedvelt desszert-italnak számít.
Friss tanulmányok szerint a buboréktea-ipar globális értéke 2024-ben körülbelül 2,4-3,6 milliárd dollárra becsülhető, és a növekedés nem látszik lassítani az elkövetkező években.
A boba tea gyökerei egészen a ’40-es évekig nyúlnak vissza: a tajvani japán uralom idején egy izakayában (hagyományos japán étteremben) dolgozó Chang Fan Shu 1949-ben nyitotta meg üzletét, ahol egy koktélkeverő segítségével kézzel rázott (helyi kifejezéssel élve shou yao) teát árult. Az eredmény egy gazdag, selymes jeges tea volt, amelynek tetején finom légbuborékok ültek – ezt az italt Tajvanon habteának nevezték el.
A shou yao ma már a buboréktea elengedhetetlen eleme. Ha nincs shou yao, nincs buboréktea.
A shou yao akkoriban forradalmi találmány volt – nem csak a hideg italok voltak szokatlanok, de még a pusztán élvezetből történő étel- és italfogyasztás is alig honosodott meg a háború utáni Tajvanon. Az ezt követő években azonban a szigetországban egyre népszerűbbek lettek a hideg italok.
“A teát tartalmazó hideg italok trendje a szabadidős étkezés divatjával együtt virágzott az 1980-as években, mivel Tajvan gyors gazdasági növekedésnek indult” – magyarázza Tseng Pin Tsang, egy tajvani élelmiszertörténész a CNN-nek. “Az ipari méretekben gyártott, előrecsomagolt teák mellett egyre több teázó nyílt a belváros utcáin, a külvárosokba pedig teázó-éttermek telepedtek meg.”
Vita az ötlet eredetéről
1986-ban az egykori művész és vállalkozó, Tu Tsong He úgy döntött, hogy a teázók trendjét meglovagolva új üzleti vállalkozásba kezd. Miután előző vállalkozása – egy csődbe ment hot pot étterem – kudarcot vallott, Tu 124 ezer dolláros adósságban találta magát, és nagy szüksége volt valamire, ami kiemelné teázóját a tömegből.
“A tajnani Yamuliao piacon jártam épp, amikor megláttam egy tál fenyuan-t (tápióka-golyókat), a hagyományos édességet, amit gyerekkoromban nagyon szerettem” – emlékezett vissza Tu a CNN-nek adott interjújában 2020-ban.
Arra gondoltam, hogy miért nem teszek egy kis fenyuan-t a zöld teámba.
“A fehér fenyuan szinte áttetsző lesz, hogyha az aranyszínű zöld teában főzik: hasonlított édesanyám gyöngynyakláncához. Ezért a terméket elneveztem zhen zhu lu cha-nak – gyöngyház zöld teának.”
Tu ezután azzal kísérletezett, hogy nagyobb, fekete tápióka golyókat adott tejes fekete teához, hogy gazdagabb ízt és rágósabb textúrát kapjon: ez lett a klasszikus “buborékos tejes tea”, amit a legtöbb fogyasztó mára ismer és szeret.
“A fekete buboréktea-golyók nagyobbak voltak, mint a piacon akkoriban kapható szívószálak” – mondta Tu. “A vásárlóinknak kanalat kellett használniuk, hogy megehessék a tápióka-golyókat.”
Egy műanyaggyárral kellett együttműködnünk, hogy a szívószálakat a mi teánkhoz szabják.
Az első buboréktea-üzlet, a Hanlin 1986 októberében nyitotta meg kapuit. “A buboréktea hamar a piac egyik legkelendőbb árucikke lett, és a teázó magas bevételei segítettek abban, hogy törlesszem az adósságomat” – magyarázza az üzletember.
A Hanlin teázó-lánc ma már mintegy 80 boltot üzemeltet Tajvan-szerte, és az Egyesült Államoktól Kanadán át Kínáig mindenhol van franchise-üzlete.
Azonban nem Tu volt az egyetlen, aki azt állítja, hogy ő találta fel a buborékteát: Lin Hsiu Hui, a Chun Shui Tang nevű buboréktea-lánc termékmenedzsere szerint
1988-ban egy munkahelyi értekezlet során ő alkotta meg a legelső pohár buborékteát.
Csupán az érdekesség kedvéért a magával hozott tápióka-gyöngyöket beleöntötte Assam-teájába, és megitta. “A találkozón mindenki imádta az italt, és néhány hónapon belül sikerült eladnom az összes többi jegesteánkat” – mondta Lin a CNN Travel-nek egy korábbi interjúban. A Chun Shui Tang munkatársai szintén azt állítják, hogy ez a márka volt az első, aki piacra dobta a koktélkeverővel felrázott habteát.
Az évek során a buboréktea tulajdonjogáért folytatott harc egyre hevesebbé vált. A 10 évig tartó pereskedés 2009-ben kezdődött, és 2019-ben kiábrándító, de barátságos véget ért:
a bíróság úgy döntött, hogy a bubble tea olyan ital, amelyet bármely személy vagy üzlet elkészíthet.
“Mindannyian régi barátok vagyunk a teaiparban” – kommentálta az esetet Tu 2020-ban. “A Chun Shui Tanggal folytatott per az igazságért folyt, de nem volt személyes. Hagyjuk, hogy azok az emberek hozzák meg a döntést, akik a teánkat isszák.”
Boba, a tajvani kultúra szimbóluma
A buborékteát gyakran bobaként emlegetik: ez a szó eredetileg az italban használt nagyméretű, fekete tápióka-gyöngyökre utalt. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a szót egy tajnani házaló árus alkotta meg: a nagyobb fekete tápióka-gyöngyöket “bobának” nevezte el, hogy megkülönböztesse őket a kisebb fenyuan-októl. A kifejezést a hongkongi filmsztár, Amy Yip beceneve inspirálta. A Boba szabad fordításban annyit tesz: “a mellek bajnoka”.
A tajvaniak buboréktea-imádatát nemcsak a finom, édes íz inspirálja, hanem a kulturális kötődés is, magyarázza Tseng történész. “Ez az ital Tajvan különleges hangulatát is tükrözi abból a korszakból, melyben született:
azt az érzést, hogy a társadalom a régi korból az újba lépett
– mondja az 1980-as évek végéről. “Benne vannak az évszázados tajvani kulturális élmények, egy csipetnyi nosztalgikus érzelemmel, ami ebben a modern társadalomban uralkodik.”
A két hagyományos alapanyag – a fenyuan és a tea – újragondolása során a társadalom a közös gasztronómia és a történelem révén találta meg a kötődést – tette hozzá Tseng. “A buboréktea sikeres példája egy hagyományos étel újrateremtésének. A tajvaniak önbizalmának és identitásának szimbólumává vált.”
Más szóval, nem szabad szórakozni a tajvaniakkal és a buborékteájukkal – ezt a leckét a szigetország védelmi minisztériuma a saját bőrén tanulta meg. 2004-ben a minisztérium, abban a reményben, hogy meggyőzi a közvéleményt arról, hogy egy tervezett fegyvervásárlás valójában nem is olyan költséges, szórólapkampányt indított. A terjesztett poszteren az állt, hogy ha a tajvaniak a következő 15 évben
hetente kihagynának egy pohár buborékteát, akkor elég pénzt tudnának félretenni a katonai kiadások fizetésére.
A kampány – nem meglepő módon – katasztrofálisan sült el, és heves ellenállást váltott ki, összekovácsolva a boba-fogyasztók és készítők társaságát. Az Easy Way buboréktea-lánc egy sajtótájékoztatón így érvelt: “Miért nem arra kérik inkább a lakosságot, hogy a kóla ivását hagyják abba?” A helyi média “buborékteát a fegyverekért”-incidensnek nevezte el a történteket. Egyes társadalomkutatók szerint ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a boba nemzetközi színtérre lépett.
Egyre több ízben kapható
Napjainkban a buboréktea folyamatosan fejlődik mind ízében és állagában. Világszerte új üzletek nyílnak, amelyek saját italváltozatokkal rukkolnak elő. A tajvani Tiger Sugar márka a természetes barna cukorral bevont buborékokkal és friss tej felhasználásával készült, tea nélküli italokkal tűnik ki a tömegből. A fiatal márkák azzal kísérleteznek, hogy különböző összetevőket, például Oreót, epret vagy piskótát adnak az italokhoz.
Ázsián kívül is születtek sikeres márkák: a Bubbleology például az egyik legidősebb buboréktea-lánc az Egyesült Királyságban, amelyet egy néhai brit befektetési bankár hozott létre. Az alapító, Assad Khan elmondta, hogy 2009-ben, a New York-i kínai negyedben szeretett bele az italba, és 2011-ben nyitotta meg első üzletét. “Először egy taró-ízű teát kóstoltam, és semmihez sem hasonlított, amit valaha is ittam. A tea-alapú ital és a tápióka-gyöngyök textúrájának változatossága igazi hibrid desszertet hozott létre” –mesélte Khan a CNN Travel-nek egy 2020-as interjúban.
A legjobb dolog a buborékteában, hogy teljesen testre szabható – az ital minden összetevőjét megválaszthatod.
Azonban nem számít, mennyire fantáziadús a recept: a jó boba lelke mindig is a tea marad. “Csak kiváló minőségű, Tajvanon termesztett srí lankai fekete teát használunk. Finom illata és remek utóíze van” –mondta a néhai Tu, aki 2022-ben, 73 évesen hunyt el. Ahogy halálának híre elterjedt, a teaiparban dolgozó számos barát és kolléga fejezte ki együttérzését az interneten, és mondott köszönetet, amiért a teakészítő élete során fáradhatatlanul népszerűsítette a tajvani teakultúrát.
A CNN-nek adott utolsó interjújában Tu azt mondta, hogy munkája legélvezetesebb része volt a szigetország hegyei között utazni a lehető legjobb tea után kutatva. “A buboréktea nemcsak a Hanlin gyökere és büszkesége, hanem Tajvan italkultúrájának fénypontja is” – mondta. “Ez mutatja be Tajvant a világnak. Tehát nemcsak a Hanlin, hanem Tajvan számára is fontos.”