Szóval kell egy bogrács, mert szép és jó dolog a kertben sütögetni, de az igazi élmény még is az, amikor a szakértelemtől redős homlokkal, méltóságteljesen és némiképp spiccesen kevergetjük a bográcsban bugyogó paprikás levet. Persze senkit nem akarok életfogytiglan a pörkölt-gulyás-halászlé tengelyen marasztalni, lehet mást is főzni, sőt az igazán menő arcok azt csinálják, hogy utánamennek más népek bográcsos ételeinek és azokat is megpróbálják elkészíteni, már csak a változatosság végett is.
Na, de milyen legyen ez a bogrács? Kicsi, nagy, zománcos, vas, alföldi, bajai? Csupa komoly kérdés, amikre apránként igyekszünk válaszolni is.
A méret témát nem is kell túlbonyolítani, ha nagyobb társaságnak szoktunk főzni, akkor nagyobb, ha szűk családi, baráti körben toljuk, akkor meg kisebb bogrács is elég.
A zománcos vagy vas, esetleg réz kérdés már egy fokkal bonyolultabb. A zománcost azért szeretik sokan, mert könnyű tisztítani, nem kell vele sokat pepecselni, és ha alkalmi szabadban főzők vagyunk (értsd évi három-négy bográcsozás), arra tökéletes megoldás. Az egyetlen hátránya, hogy nem túl időtálló, szóval az ezer danos bográcsnagymesterek számára nem az igazi.
Itt jön a képbe a vas bogrács, ez már jóval kényesebb és drágább is, mint a zománcos tesója, és oda kell figyelni a védőréteg alapos kiégetésére, különben nem lesz finom az, amit készítünk benne. A rézbogrács is drágább, mint a zománcos, viszont a réz jó hővezető képessége miatt hamarabb elkészül benne az étel.
De akkor jöjjön a legfontosabb kérdés, amin barátságok szoktak megszakadni, szóval alföldi, vagy bajai bográcsot vegyünk? Igazából ez csak a halászlé főzése szempontjából lényeges. Ha bajai módra készítjük, akkor a bajai bogrács a célszerű, lévén, hogy itt nagyon fontos, hogy a lé folyamatosan és nagy hő fokon lobogjon, mert így nem fog közben szétesni a fövő hal. Épp ezért a bajai bográcsnak keskeny a szája és széles a teste, hogy a lé minél kisebb felületen tudjon párologni. Ezzel szemben az alföldi bogrács széles szájú, így a bajai technikához nem a legmegfelelőbb eszköz, ha azonban csak a pörkölt-gulyás vonalon akarunk mozogni, akkor tök mindegy, hogy melyiket választjuk, egyéni preferencia kérdése a dolog. Nekem pl. az alföldi bogrács jelenti a klasszikus bográcsformát, de lehet, hogy ezért már készül az engem mintázó vudubaba valahol Baján.
A zománcos alföldi
Nem nagyon van rajta mit magyarázni, ez egy 22 literes alföldi típusú zománcozott bogrács. Ami a kaliberét illeti, tökéletes közepes méretű (15-20 fő) összejöveteleken a jó nép élelmezésére. Annyira nem árt odafigyelni a végén, hogy semmi durvasággal ne essünk neki tisztítás címszóval, sima, egyszerű semleges mosogatószert használjunk hozzá és mindenféle karcosodást okozó szertől, anyagtól tartsuk távol.
A rozsdamentes alföldi
Nagyjából ugyanazok a paraméterek, mint eggyel feljebb, a méret is hasonló,
az egyetlen lényeges különbség a rozsdamentesség, ami azért jó, mert strapabíróbb, mint a zománcos bogrács, ellenben a könnyen tisztíthatóság itt is megmarad.
Apropó, ha arra lennénk kíváncsiak, hogy egy adott bográcsból hány embert tudunk jóllakatni, akkor érdemes a bogrács űrtartalmának a felével számolni (púposra pakolni ugyanis nem igazán van értelme), majd fogni az átlagembereket, akiknek félliter, illetve a nagyétkűeket, akiknek akár egy liter ételt is felszámolhatunk.
A rozsdamentes bajai
Ez a kicsi halfőzőbogrács azoknak ajánlott, akik nem szeretik annyira az embereket, hogy túl nagyszámú vendég siserehaddal vegyék körül magukat, sőt a leginkább csak két-három embert tűrnek meg magukon kívül a közvetlen környezetükben. Ahogy fentebb is írtuk, az ilyen típusú bográcsok könnyen kezelhetők és a bajai technikát alkalmazva relatív hamar elkészül bennük a halászlé.
A vas alföldi
Ha igazán hagyománytisztelő módon akarunk hozzáállni a bográcsozáshoz, akkor mindenképp az öntöttvas bográcsok mellett tegyük le a voksunkat. Ez ugyanis a legkorábbi fajtája ennek az eszköznek az itt felsoroltak közül, bár ezzel van a legtöbb pepecsmunka is, úgyhogy döntsük el, hogy a lustaságunk, vagy a hagyománytiszteletünk-e a nagyobb.
A zománcos bajai
Ebben a kisebb, igen csinos bográcsban úgy 5-6 ember számára főzhetünk egy hamisítatlan bajai halászlevet, vagy igazából akármi mást is, hiszen
a pörkölt mondjuk semmivel se lesz rosszabb egy ilyenben, mint egy alföldi bográcsban, talán annyi a különbség, hogy kevésbé fog ebben összesűrűsödni a lé.
Hogy ez jó, vagy rossz, az megint egyéni ízlés kérdése, van a pörköltszaft legyen olyan, mint a kocsonya iskola, meg létezik a levesnél hangyányit sűrűbb tanítást követők tábora, értelmetlen vállalkozni az igazságtevésre köztük.