Nagyjából i. e. 8000 környékén kezdték el a banánt háziasítani Új-Guinea területén, majd hamar elterjedt szinte az egész világban. Európába először Nagy Sándor hozta be i.e. 320-330 között – persze idővel itt is nagy kedvenc lett. Különleges íze mellett vitamingazdagságába szerettünk bele: A-, C-, E-, K-vitaminok mellett megtalálható majdnem az összes B-vitamin is. Most azonban veszély leselkedik sokak kedvenc gyümölcsére…
Folyamatosan terjed a banánjárvány
A Tropical Race 4 (TR4) nevű betegségről van szó, sokan Panama-kórként emlegetik. Lényegében egy gomba, amely a növényt támadja meg; az elmúlt 30 évben banángazdaságokban bukkant fel, majd a járvány hirtelen felgyorsult: Ázsiából Ausztráliába, a Közel-Keletre, Afrikába és az utóbbi időben Latin-Amerikába “vándorolt” és terjedt. A tudósok szerte a világon a járvány ellen dolgoznak, igyekeznek megoldást találni, ideértve a géntechnológiával módosított banán és az oltás létrehozását is. De ugyanúgy, ahogy a COVID-19 esetében, úgy itt sem a gyógymód megtalálása az egyetlen kérdés, hanem az is, hogyan éljünk az új normákkal, melyek örökre megváltoztathatják a banánt?!
Nem ez az első eset
Fernando García-Bastidas, növényegészségügyi kutató a hollandiai Wageningeni Egyetemen tanulmányozta a TR4-et, aki szerint nem a mostani az első alkalom, hogy a banán veszélybe került. Az 1950-es években az iparágat megsemmisítette az, amit a történelem egyik legrosszabb botanikai járványának neveznek: amikor a Panama-kór először csapott le. A gombás betegség Ázsiából származik, ahol a banánnal együtt fejlődött ki, mielőtt Közép-Amerika hatalmas ültetvényeire terjedt volna – írja a BBC.
Kezdetben a Big Mike fajtát választotta a banánipar tömeges termelésre, ugyanis nagy, ízletes gyümölcsök teremnek, melyeket éretlen formában le lehet vágni a fáról, ez lehetővé tette a hosszú távolságra történő szállítást is, mialatt a gyümölcs tovább érlelődött. Mindegyik növény nagyjából azonos méretű és alakú klón, genetikailag azonosak voltak.
Ezzel azonban érzékennyé váltak a betegségekre – és itt lépett be a képbe először a TR4.
Megkezdődött a fajtakeresés a Gros Michel (Big Mike) pótlására, egy olyan típust akartak, amely ellenáll a Panama-kórnak. Az 1960-as évekre az egyik, a Cavendish jeleket mutatott az ellenállásra, amelyekből arra következtettek, hogy ez mentheti meg a banánipart. Devonshire hetedik hercege, William Cavendish után elnevezett fajtát – aki a Chatsworth House üvegházában maga is termesztette a növényt -, ugyancsak még zöld, éretlen formájában szállították és sokkal ízletesebb volt, mint a Gros Michael. A banánipar új genetikai klónjává vált, a tudósok árgus szemekkel figyelték a hatalmas, bővülő ültetvényeket, és várták, mikor csap le a TR4 következő hulláma. A Cavendish “egészsége” is csak néhány évtizedig tartott, hiszen az 1990-es években új, a TR4 néven ismert Panama-betegség alakult ki Ázsiában, amely halálos volt a Cavendish típusú banánokra és szinte megállíthatatlanul terjedt.
“A banán vitathatatlanul a világ egyik legfontosabb gyümölcse és a fogyasztók milliói számára fontos alapanyag. Nem szabad alábecsülni azt azt a hatást, amelyet a jelenlegi TR4-járvány az élelmezésbiztonságra gyakorolhat” – mondta García-Bastidas.
A többi országgal egyetemben Kolumbia igyekszik lelassítani a terjedést – mivel nincs gyógymód, a fertőzött gazdaságok karanténba helyezésével és a bio-biztonsági intézkedések végrehajtásával védekezhetnek, mint például a csizma fertőtlenítése vagy a növények farmok közötti mozgásának megakadályozása.
Zajlanak a kutatások
A banánjárvány tombolása közben tudósok igyekeznek a TR4-gyel szemben ellenállóvá tenni a gyümölcsöt, például Ausztráliában kifejlesztettek egy géntechnológiával módosított Cavendish banánt, amely ellenáll a Panama-betegségnek. A Bill és Melinda Gates alapítvány szintén támogatja a folyamatban lévő transzgenikus kutatásokat.
A már említett García-Bastidas szerint – aki a Wagengingeni Egyetemmel szoros együttműködésben dolgozik a KeyGene kutatóvállalatban -, a génmódosítás egy könnyű megoldás, azonban csak öt-tíz évre oldja meg a problémát. Állítja: nem foglalkoznak a baj gócpontjával, szívével: hogy egy egész iparág egyetlen klónozott növényfajtán alapul. Ő inkább azt szorgalmazza, hogy vezessék be a sokféleséget a banántermesztésbe, hogy ezzel is ellenállóbb legyen a gyümölcs a betegségekre – a világon ugyanis több száz banánfajta létezik termesztési potenciállal.
Az olyan országokban, mint India, Indonézia és a Fülöp-szigetek, az emberek tíz különböző banánfajtát esznek, amelyek mindegyike különböző ízű, illatú és méretű.
Változások kellenek
Nemcsak García-Bastidas mutatott rá a banántermesztésben szükséges változtatásokra, hanem Dan Bebber, az Exeteri Egyetem ökológiai docense is, aki az elmúlt három évben a banánellátó rendszer kihívásait tanulmányozta egy brit kormány által finanszírozott BananEx projekt részeként. Szerinte a banánipar számára a TR4 túlélésének a legjobb módja a banántermesztés módjának megváltoztatása.
Jelenleg a Cavendish banánt egy hatalmas monokultúrán termesztik, tehát nem csupán a TR4, hanem az összes betegség gyorsan terjed, emellett azt is megjegyezte, hogy egy növekedési időszak alatt a banánt 40–80-szor lehet fungiciddel permetezni.
“Ennek jelentős hatása lehet a talaj mikrobiótájára. A banán gondozása érdekében a talajt kell gondozni” – mondja Bebber, hozzátéve: szerinte a banángazdaságoknak fontolóra kell venniük a szerves anyag hozzáadását, esetleg szezonális növények ültetését, hogy növeljék a biztonságot és a termékenységet, mikrobákat és rovarokat használva, nem pedig vegyi anyagokat, mint „biokontrolleket”. Ez azzal jár együtt, hogy drágább lesz a banán, de hosszabb távon fenntarthatóbb is. Nem utolsó sorban Bebber állítja: a munkavállalók egészségére és fizetésére is oda kell figyelni, akik a banánültetvényeken dolgoznak.