A Signal egy üzenetküldő alkalmazás, ami a piacon lévő nagynevű hasonló appokkal (Messenger, Skype, WhatsApp, stb.) szemben egyáltalán nem kíváncsi a felhasználóira, olyannyira nem, hogy egyetlen telefonszám elég az ottani regisztráláshoz. Teljesen ingyenes és nyílt forráskóddal rendelkezik. Lehet vele egy adott felhasználónak üzenetet küldeni, de alkalmas a chatcsoportok létrehozására is, küldhetünk vele fájlokat és hang, illetve videóhívásokra is használhatjuk.
Magyarán azt tudja, mint mondjuk a Messenger egy apró különbséggel, hogy nem egy nyereségérdekelt megacég, hanem egy nonprofit, támogatásokból élő szervezet tulajdonában van, így nem akar minden rólunk megszerezhető információmorzsát pénzzé tenni, sőt, az alkalmazás kezelői eleve nem látnak rá a beszélgetéseinkre, ellenben mondjuk a Facebookkal. Persze a Facebook is szépen megígérte, hogy sosem használnák ezeket az infókat hirdetési célokra, de párszor már bizonyítást nyert, hogy amit a Facebook egyszer megígér, az később csendben megváltozhat.
Miért pont most lett népszerű?
Nem rég volt hír, hogy már Elon Musk is kiírta a Twitterére, hogy használjatok Signalt. Ennek hatására az alkalmazás le is térdelt egy rövid időre, hiszen meglepetésként érte a rendszert a hirtelen megjelenő több százezer új felhasználó. De hogy minek köszönhető a hirtelen jött népszerűség?
A Signalról sokáig nagyjából annyit lehetett tudni, hogy ezt használja Edward Snowden és hogy az FBI nagyon nem szereti, éppen a harmadik fél számára hozzáférhetetlen információkezelése miatt.
Jó ideig az átlagember gondolkodhatott úgy, hogy én csak Józsi vagyok a szomszédból, nem akarok államtitkokat kiszivárogtatni, végképp semmi kedvem drog, vagy neadjisten fegyverbizniszeket leboltolni online, úgyhogy semmi szükségem egy ennyire titkosított kommunikációs csatornára.
Ennek a gondolkodásmódnak vetett véget az Apple iOS 14-hez kiadott egyik frissítése, aminek birtokában az almás termékek tulajdonosai megnézhették, hogy mennyi mindent tartanak nyilván róluk az általuk használt alkalmazások. És ez bizony a Facebook Messenger esetében egy igen hosszú lista volt (a teljesség igénye nélkül olyasmikre kell itt gondolni, mint pl. a tartózkodási helyed, a böngészési és netes vásárlási előzményeid, a személyes adataid, stb.), amiből ki is alakult egy rendesebb adok-kapok a Facebook és az Apple között. Ez persze érthető, hiszen a Facebook teljes bevételének mintegy 98,5%-át a hirdetések hozzák, így értelemszerűen a cég nem örül neki, hogy kiderült, mennyi mindent tekint pénzzé tehető információnak a felhasználói adatai közül, amikből aztán jobb esetben célzott hirdetéseket fabrikálnak, rosszabb esetben meg elhagyják valahol és pont megtalálja a gyanútlanul, fütyörészve arra sétáló Cambridge Analytica.
A nagy robbanás
Ezzel szemben a Signal jóformán semmit sem tud rólunk és azon van, hogy ez így is maradjon. A jelenlegi állás szerint, a Signal, még ha bírósági végzéssel is köteleznék arra, hogy adatokat adjon át a felhasználóiról, nem tehetne mást, mint kiszolgáltatja a regisztrációhoz felhasznált telefonszámot, valamint a regisztrálás és az utolsó bejelentkezés időpontjait és slussz. Ez minden, amit a Signal tud rólunk. Ez annak a fényében különösen jól hangzik, hogy a WhatsApp nemrég jelentette be, hogy rákényszeríti a felhasználóit arra, hogy a személyes adataik közül néhányat megosszanak az alkalmazás anyacégével, ami a Facebook. Ennek hatására a Signal azonnal a Google és az Apple alkalmazásboltjainak legkeresettebb termékévé lépett elő, a letöltöttségi aránya 4 200 százalékkal ugrott meg a bejelentést megelőző héthez képest.
Az alkalmazás használata egyébként pofonegyszerű, letöltjük, telepítjük, megadjuk neki a telefonszámunkat, arra az app küld egy ellenőrző kódot és ha minden stimmel, már kezdhetjük is a dumálást a haverjainkkal.
Persze ne tegyünk úgy, mintha nem lennének ennek az alkalmazásnak is hátulütői. Mivel ez egy nonprofit szervezet kezelésében álló app, ezért ne várjunk tőle olyan extrákat, amiket szeneslapáttal pakolnak ránk a konkurens alkalmazásoknál. Némiképp leegyszerűsítve tehát a Signal esetében a netes inkognitó kontra macskás gifek dilemmájával állunk szemben. Ha képtelenek vagyunk színes szagos emojik nélkül kommunikálni, akkor semmi esetre se nyergeljünk át a Signalra, mert csak bosszankodni fogunk rajta, ha azonban szeretnénk anélkül üzeneteket váltani az ismerőseinkkel, hogy valami algoritmus épp a fogyasztói szokásainkat próbálná kisakkozni közben, akkor érdemes tenni vele egy próbát.