Ez az időszak azért is remek a játékra, mert ekkorra időzíti egy csomó kiadó a fajsúlyos húzóneveinek a megjelentetését, így választékunk is van bőven. Innentől kezdve az, hogy FPS, point & click, szerepjátékos játékkal verjük agyon az időt, az már csak rajtunk múlik, mindegyikből van friss a palettán. Lássuk is, mik ezek.
Red Dead Redemption 2
Ugyan erről a játékról már írtunk korábban, azonban a hatalmas szenzáció, hogy november 5-én jön PC-re is, mivel eddig csak konzol exkluzív volt. Azért is érdemes újfent megemlíteni, mert az eddigi beszámolók és szerencsés, konzoltulajdonosi lelkendezések nyomán már a PC-sek is tudják, hogy a Red Dead Redemption 2 az elmúlt évek egyik legjobb játéka, így nem csoda, ha a megjelenésig visszamaradó pár napot már mindenki tűkön ülve tölti.
A sztori annyiról szól, hogy a vadnyugat hőskorának utolsó szakaszában, annak is a legvégén, 1899-ben kezdünk és egy Arthur Morgan nevű törvényen kívülit kell irányítanunk. A fő történetszálat kibogozó nagy küldetéseken túl számos olyan elfoglaltságot űzhetünk Arthurral, ami jellemző volt a korszakra.
Beállhatunk fejvadásznak, elmerülhetünk a tipikusabb, korabeli szerencsejátékokban, kutathatunk arany után, vadászgathatunk, vagy akár némi kockázatot vállalva útonállóként, illetve bankrablóként próbálhatjuk megkeresni a babkonzervre valót, bár ebben az esetben fel kell készülnünk rá, hogy előbb utóbb vérdíjat tűznek ki a fejünkre, aminek komoly egészségromboló következményei lesznek. Mindent összevetve a RDR2 egy lélegzetelállítóan gyönyörű játék, aminek a kampányán kívül egy masszív online világa is létezik, ahogyan azt a Rockstar korábbi játékában, a GTA 5-ben is tapasztalhattuk.
Kiknek ajánljuk?
A vadnyugat és a pörgős akciók kedvelőinek, akik szívesen barangolnak be egy hatalmas területet, miközben megtapasztalják, hogy milyen lehetett törvényen kívüliként létezni a határvidéken.
Kingdome Come Deliverance
Szintén az utóbbi évek éllovasa ez a hamisítatlan középkori hangulatba és környezetbe elhelyezett szerepjáték. A 14. század elején, a Cseh Királyságban járunk és egy mezei kovácsinassal kell felvennünk a ritmust a korszak viszontagságai közepette. Ami jó hír azoknak, akik hallottak már a játékról csak egyelőre nem merték még megvenni vagy kipróbálni, hogy a kezdetben valóban rengeteg hibával (buggal) megjelenő termék mára egész pofásra tisztult, így bátran lehet vele kísérletezni.
Külön menőség, hogy a játék világa elég betonbiztos vérpistike szűrőkkel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a korszakhoz és a való élethez hűen a legritkábban az a jó megoldás, hogy kirántom a kardom és szétkaszabolok mindenkit, ugyanis ezzel a mentalitással még szerencsés esetben is a második szembejövő ellenfél fog minket dudaszóra agyonverni.
Egészen üdítő, hogy a harcban való eredményesség sem azon múlik, hogy megy-e az egéren a nanoszekundumonkénti balklikkezés, hanem sokkal inkább a történet során megszerzett tapasztalaton és a néha vérverejtékes gyakorlások során elsajátított fogásokon.
A bejárható világ hatalmas, hovatovább tökre ránk van bízva, hogy abban a gáncs nélküli hős és a gátlástalan gégemetsző bűnöző végpontokkal ellátott intervallumon milyen szerepkörbe helyezzük bele magunkat. Arra kell csak odafigyelni, hogy a cselekedeteinknek következményei vannak, így könnyen előfordulhat, hogy amennyiben sokat galádkodunk egy területen, akkor a legközelebb, ha arra járunk, már a helyi rendfenntartó fegyveresek fogadnak minket némi tömlöcbe vetős, megcipőzős szándékkal.
Kiknek ajánljuk?
Azoknak, akik szeretik a középkori környezetet, a szerepjátékokat és nem háborodnak fel a kocsis módjára magyarul káromkodó ellenséges kunokon.
Borderlands 3
Az egyik legviccesebb és egyben legfurcsább FPS játék tért vissza, immáron másodjára. Aki komoly, világmegváltó változtatásokra számítana a korábbi recepthez képest, az csalódni fog, minden maradt ugyanolyan, mint régen, mármint ami a kereteket és a játékmenetet illeti.
Furcsa bolygón, furcsa ellenségeket kergetünk egy űrwestern szerű szettingben, mindezt megtámogatva a B-kategóriás lövöldözős akciófilmek patakvérre, kibuggyanó zsigerekre, irreálisan nagy robbanásokra kihegyezett, felturbózott látványvilágával.
Az alaptörténetre nem igazán érdemes túl sok szót vesztegetni, ugyanúgy, ahogy az eddigi történetekben volt, most is választhatunk négy fejvadász közül, majd a szerencsés nyertessel apríthatjuk úgy az ellent, ahogy nem szégyelljük. Ami extra, hogy látványosabb, akciódúsabb lett az új rész a régiekhez képest, valamint többféle mozgást is engedélyez a karaktereknek. Összességében jó kis játék ez, és ha csipáztátok a korábbi epizódokat, akkor ezt is szeretni fogjátok, viszont ha azok nem tetszettek, akkor ez se fog.
Kiknek ajánljuk?
Azoknak, akik mindig is szerették volna egy különösen agresszív, vérben fürdő, pörgős képregény főszereplőjeként darálni a gonoszokat.
Trine 4
Akik ismerik a sorozatot, azok már valószínűleg elmélyülten csapatják ezt az október elején megjelent, logikai és ügyességi platformer játékot. Az alapvetés, hogy van egy harcolni képes, bár némileg elhízott páncélos lovagunk, egy szórakozott, közepesen tehetséges varázslónk és egy aranyszívű, ezért szakmájában mérsékelten sikeres tolvajunk. Ezzel a trióval kell megoldanunk mindenféle rejtélyeket a játéksorozat különböző epizódjaiban, bár rendszerint az igazi rejtély az, hogy miképpen lehet továbbmenni az adott pályán.
Alapvetően szórakoztató, vicces és sokszor gondolkodásra késztető játék ez, amit nagyobbacska gyerekekkel is lehet játszani, egész biztosan szeretni fogják a meseszerű kerete és az izgalmas kihívások miatt.
Kiknek ajánljuk?
Azoknak, akik kedvelik a békésebb, gondolkodós játékokat, amelyekben pont van annyi izgalom is, hogy legyen értelme kitalálni a megoldásokat.
Disco Elysium
Kétségtelenül az év meglepetése ez a játék, ugyanis egy teljesen névtelen észt stúdió rukkolt elő vele és a műfaji besorolása sem egyszerű, talán jobb híján point & clicknek lehetne nevezni. A grafikája és az egész sztori is meglehetősen furcsa, de aki nyitott a pszichológiai horror/thriller vonal + gyilkos fekete humor kombóra, az imádni fogja. A történet úgy indul, hogy teljes sötétben beszélgetünk a saját pszichénkkel arról, hogy van-e értelme magunkhoz térni, majd miután úgy döntünk, hogy van, kiderül, hogy egy 50-es környéki, keményen alkoholista rendőrt alakítunk, aki éppen egy mérsékelten szétvert hotelszoba közepén próbálja összerakni magát a világtörténelem legsúlyosabb filmszakadását követő másnapból. Egy idő után arra is rájövünk, hogy tulajdonképpen azért vagyunk a városban, hogy megoldjunk egy ügyet.
Játéktechnikai szempontból érdekes a képzettségi rendszere a Disco Elysiumnak, szinte kizárólag szociális skillekkel operál és alapvetően olyan mértékben beszédcentrikus, hogy gyakorlatilag bármivel és bárkivel szóba állhatunk a tulajdon agyunktól a kukán át a tolószékes csöves néniig (akit akár meg is próbálhatunk lehúzni pénzzel, hogy legyen szeszre) és mindeközben a saját elképzelésünk szerint oldhatjuk meg az elénk kerülő bűnügyeket is.
Kiknek ajánljuk?
Azoknak, akik nem idegenkednek a lassabb, néhol vad szürreális elemekkel megtűzdelt játékmenettől és alapvetően is nyitottak egy jó sztorival rendelkező, furcsa játékra.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új módszer terjed a palackok visszaváltása helyett
Mérgező anyag lehet benne, nem ajánlják a fekete színű konyhai...
365 forintos szárzellerrel röhögi ki az Aldi az olasz luxusmárkát
Kvíz: ezek milyen jelek a csomagoláson?
Ha ezt a három számot látod a műanyag csomagoláson, azonnal...
