Rab Árpád: A technológia semleges, ha jól használjuk, akkor jó, ha rosszul, akkor rossz
Érthető az emberek félelme a mesterséges intelligencia gyors fejlődése miatt, de a ChatGPT és a többi mégiscsak egy nagyon jó utánzógép. Dr. Rab Árpád jövőkutató szerint csakis rajtunk múlik, mennyire válunk termékké a digitális világban.
Okosabb, jobb döntéseket hozunk, mint eddig
A vásárlási és az utazási szokásaink alapjaiban változtak meg az elmúlt évtizedekben, aminek az egyik legfőbb oka a digitalizáció, a technológiai újítások elterjedése, az okostelefonok, az okoskészülékeink nyújtotta információ-áradat; egyszóval az, hogy az egész világ a zsebünkben lapul és egyetlen gombnyomásra van tőlünk. Azt azonban kevésbé látjuk tisztán, hogy ez pontosan milyen hatással van a mindennapjainkra és a szokásainkra.
– Jobban meggondoljuk, hogy mit, mikor és mire költünk, egyszóval okosabb döntéseket hozunk, ez a trend létezik. A digitális kultúrának van egy úgynevezett közepet szétnyomó hatása, tehát van egy réteg, aki nem él rosszabbul, sőt bizonyos szempontból jobban is él most. Ennek több oka lehet: vagy nagyon jó a szakmájában vagy rendkívül intelligensen képes használni a technológiákat és emiatt jól is keres, megteremti az anyagi jóllétet.
Sokat dolgoznak, jól keresnek és meg is jutalmazzák magukat
– mondja Rab Árpád.
– A kérdés másik oldala a szellemi jólét. Amikor például cikkeket olvasunk egzotikus nyaralásokról vagy modern és drága kütyükről, akkor a saját vágyainkat is megpróbáljuk definiálni. Termékválasztásnál jellemző például, hogy valaki megnézi mondjuk a világ legjobb biciklijét, majd pedig azt, hogy általa mi az elérhető és a kettő közti differenciát figyelembe véve meghoz egy döntést, hogy mit vesz meg végül. Ez ma már az információgyűjtés része: nem csupán egy utazási irodán keresztül választok úti célt, hanem
elolvasok blogbejegyzéseket, meghallgatok podcasteket, videókat nézek és aztán a teljes kép alapján hozom meg a döntésem.
Nem lehetünk mindig tudatosak
De vajon mi alapján tudunk jó döntéseket meghozni a digitális világban? Mi az, ami befolyásolja, hogy hogyan döntünk végül és miben kell igazán tudatosnak lenni?
– A bizalom terén természetesen nagyon óvatosnak kell lenni, hiszen digitálisan nagyon könnyű manipulálni másokat. Olyan témákat kell találni, ahol az embernek van saját megélése is. Ha a geopolitikai pénzmozgásokról olvasok, még akkor is, ha tényleg érdekel a téma, nagy valószínűséggel a végén csak varázsszavak alapján tudom majd meghatározni a saját álláspontomat. De ha mondjuk egy thaiföldi utazást tervezek, olvasgatok róla és szinte mindenhol azt látom, hogy nagyjából egymillióba kerül az út, akkor ha valahol ötvenezerért ajánlják ugyanezt, akkor felkapom a fejem.
Az utazáshoz, a termékvásárláshoz van személyes kötődésünk, tehát nehezebben vagyunk befolyásolhatóak.
De nem lehetünk mindenben tudatosak. A tudatosság első szintje az, hogy eldöntöm, hogy miben leszek tudatos: máshogy gondolom a lakáshitel felvételét, mint azt, hogy hova menjek ma este moziba. Ezzel szemben
a digitális kultúra azt üzeni, hogy legyünk mindenben tudattalanok; nekünk pedig el kell döntenünk, hogy mikor leszünk azok és mikor nem.
Ügyek és kérdések kellenek
A jövőkutató szerint épp az emberi oldalunkon múlik az, hogy mennyire válunk termékké a digitális világban.
– Borzasztóan gyorsan tanulunk: jól, rosszul elsajátítjuk a különböző képességeket, nagyon gyorsan alkalmazkodunk a világhoz.
A technológiai képességeket akár órák alatt elsajátítjuk, az igazán fontos az, hogy ezután mit kezdünk ezzel a tudással.
A Google útvonaltervezőjét pillanatok alatt meg lehet érteni, de az számít majd, hogy én hogyan, mi alapján választom ki az útvonalakat: teljesen rábízom magam a programra vagy benne vagyok én is a döntéshozatalban. A különbséget a fejünkben lévő kulturális tőke adja, tehát a legfontosabb az, hogy meg tudok-e fogalmazni egy ügyet magamnak, hogyan tudok kérdezni, milyen kérdéseim vannak.
Érdekes, de ahhoz, hogy minél jobban használjuk a technológiát, minél kíváncsibbnak kell lennünk.
Minél inkább kérdések és ügyek mentén haladunk a digitális világban, annál inkább mi használjuk: minél kevésbé, annál inkább mi válunk termékké.
A mesterséges intelligencia segít
A technológiai fejlődés, az elképesztően gyors digitális változások egyik leginkább szembetűnő példája a mesterséges intelligencia, amit Árpád évek óta kutat. De vajon kell-e tőle félni és mire használhatjuk a mindennapokban?
-Az MI nagyon energiaigényes: ha beszélgetek vele egy órát, ahhoz egy liter víz szükséges, de ha már egy napot, az egy egész tó vízmennyisége. Nem lesz belőle végtelen mennyiség, nem lesz korlátlanul felhasználható. A ChatGPT és a többi mesterséges intelligencia is nagyon jó utánzógép, de valójában akkor is csak egy gép; az ügyfélszolgálaton sem foglalkozunk vele, hogy a problémánkat egy gépnek mondjuk el, vagy egy hús-vér embernek, egészen addig, amíg megoldja azt. A mesterséges intelligencia esetében ez most egy általános tesztidőszak, de ha ugyanezt igénybe veszem és konkrét szolgáltatást várok el tőle, mondjuk azt, hogy „jó, mostantól te vagy az én orvosom”, akkor hamar
eljutunk oda, hogy én odaadom minden adatom, de mit kapok cserébe?
Az MI az emberek segítője, a képességeinknek a kiteljesítője. Újra visszatérünk oda, hogy a problémafelvetés, az, hogy mi az én kérdésem, még mindig az ember dolga: az MI-vel csak könnyebb lesz megoldani a nehézségeket. Persze, érthető a félelem az emberekben, sosem volt még ennyire bonyolult a világ és ennyire globalizált sem, de
az biztos, hogy a technológia önmagában semleges: ha jól használjuk, akkor jó, ha rosszul, akkor pedig rossz.
A természet nem köszöni meg a mesterséges intelligenciát
Bár kétségtelen, hogy az MI rengeteg módon képes segíteni az emberiséget, egy dologban rendkívül rosszul teljesít: ez pedig nem más, mint az energiahatékonysága. Ahhoz ugyanis, hogy az olyan mesterséges intelligencia-modellek, mint például a ChatGPT működni tudjon, elképesztő mennyiségű vízre és energiára van szükség. A Business Todaynevű lapban megjelent tanulmány szerint a ChatGPT esetében egy húsz-ötven kérdéses beszélgetés során fél liter vízre van szüksége, hogy megfelelően hűteni tudja az adatközpontokat. Ez persze így önmagában nem tűnik soknak, de ha belegondolunk, hogy a programot minden percben milliók használják, máris ijesztőnek tűnik ez a szám. A tudósok azt is megállapították, hogy a GPT3 kifejlesztéséhez 700 ezer liter vízre volt szükség, ami 370 BMW autó előállításhoz lenne elegendő.
Elektromos áramból pedig annyit használtak el a megalkotásához, amennyit 120 amerikai család összesen egy évben. Épp ezért sürgetik a természetvédők és a klímaszakértők a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégeket, hogy minél előbb álljanak át valamilyen környezetbarátabb megoldásra.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Amióta megláttuk a Lidl reklámújságjában, nem tudjuk kiverni a...
Ügyfélkapu: mindenkinek új felületre kell váltania, közeleg a...
Azonnal ki kellett vonni egy zabszeletet a forgalomból
Fotókon a november 20-án érkező legújabb forintérmék
Üzent a Magyar Posta: eddig kell feladni a karácsonyi ajándékokat
