– Mikor tudtál utoljára muncsolni, és mit?
– A mindennapjaim biztos programja, tegnap kettőt is muncsoltam. Az egyik egy MiR Munch volt – az egyetlen kurd étkezde Budapesten -, a másik pedig egy Blue Monkey Hot Dog a Nyugatinál. Már ismernek ezeken a helyeken, de máshol is visszatérő vendég vagyok. A Munch ötletét az adta, hogy a saját problémánkat akartuk megoldani.
Egyetemistaként sokszor pont az ételeken kellett spórolnunk, a környezettudatosság pedig egyre fontosabb a generációnknak, és tenni akartunk az ételpazarlás ellen.
A csapatból tehát mindenki rendszeresen, legalább heti szinten használja is az applikációt – ez a szívügyünk, másrészt így tudunk kapcsolatban maradni a termékkel, amit fejlesztünk. Amikor elmegyünk az ételért, a partnereinktől személyesen is visszajelzéseket gyűjtünk, vagy összefutunk más muncsolókkal, akik elmondják a véleményüket.
– Kik kaptak rá a Munch-ra?
– Sok meglepetés ért minket ezzel kapcsolatban. Abból indultunk ki, hogy főleg a mi korosztályunk, az egyetemisták használják majd, ehhez képest a törzsbázisát a 25 és 35 év közötti nők alkotják. Pályakezdők, fiatal anyukák, akik akár a munkából hazamenet felkapnak egy adag ételt. Időt, pénzt spórolnak, mégis változatos, jó minőségű ételeket visznek haza. Vannak „szupernagyik” is, akik otthonosabban mozognak a neten, és nagyon szívesen elmennek a Munch-okért; limitált nyugdíjból nyilván az is egy fontos szempont, hogy tudnak spórolni, de egy jó programot is jelent számukra, hogy sétálnak egyet, megismerik az új helyeket a környékükön.
Mi az a Munch?
A Munch egy olyan felület, amin keresztül éttermek, pékségek, boltok és szállodák minimum 40 százalék kedvezménnyel értékesítik az aznap el nem adott, de jó minőségű ételeket. A nap végén így kevesebb ennivaló landol a vendéglátóhelyek kukáiban, a vásárlók pedig olcsóbban juthatnak finom fogásokhoz. Konkrét ajánlatok helyett meglepetéscsomagok kerülnek fel a weboldalra és az applikációba, ez adja a Munch játékosságát. Az ételek személyesen vehetők át.
Még mindig túl sok ételt dobnak ki itthon
– Mik a visszajelzések, mit lehetne még fejleszteni?
– Amikor kiírtunk egy kérdést az oldalra, hogy milyen funkciókat látnának még szívesen, egy-két nap alatt háromszáz körüli ötlet érkezett. A kezdetektől úgy fejlesztjük ezt az egészet, hogy – az alapokon túl – nem mi akarjuk megmondani, mi legyen, hanem folyamatosan becsatornázzuk ezeket a visszajelzéseket. A környezettudatosságon kívül mindig két dolgot emelnek ki a felhasználóink, ami fontos nekik a Munch-ban: az egyik a játékosság, hiszen mindig ott van a meglepetés élménye, a felfedezés öröme, hogy mi lapul az ételcsomagban. A másik pedig, hogy ez egy közösség. Szeretik egymással megosztani az élményeket, tapasztalatokat, amit egy-egy Munch átvételekor szereztek – ennek bizonyítéka a húszezer fős Facebook-csoport. Szóval a játékosság és közösségi szellem erősítése a cél a továbbiakban is.
– Milyen számokkal lehet kifejezni az eddigi eredményeket?
– Több mint 50 ezer adag ételt mentettünk meg eddig, és egyre dőlnek meg a napi rendelési rekordok. Most, hogy egy kicsit újraindult az élet, vége a nyári szabadságoknak, elkezd kialakulni egy rutin az emberek életében, egyre többen beillesztik a muncsolást is a hétköznapjaikba. Elég dinamikus növekedést látunk, és még nagyon sok kiaknázatlan potenciál van a magyar piacon is. Túl sok ételt dobnak ki, és próbálunk lépést tartani az igénnyel.
Kezdetektől egy nemzetközi vállalkozás, mozgalom építése a cél
– Országszerte 14 városban érhető már el a szolgáltatás. Mi alapján határozzátok meg a terjeszkedés irányát?
– Két módja van, az egyik, hogy megkeresnek minket vendéglátóhelyek, és ha elég partner összegyűlik egy településen, legyen az bármekkora falu, közepes méretű város, akkor ott el tudunk indulni, informatikailag nincs a mi részünkről túl nagy akadálya. A másik megközelítés, amikor mi keressük fel a helyeket egy adott városban, de most már fele-fele arányban működik ez. Jelenleg inkább arra fókuszálunk, hogy ahol már elindultunk, ott bővítsük a partnerek számát, de azért szeretnénk, hamég ebben az évben újabb városokban lenne elérhető a Munch.
– Ki volt a legelső partner, akit megkerestetek, és milyen fogadtatásra lelt akkor az ötlet?
– Egy afganisztáni kifőzde Budapesten, szuper tulajdonossal. A Mermel étterem vezetése volt az első, aki nem csak azt mondta, hogy „szuper ötlet srácok, majd gyertek vissza, miután lefejlesztettétek”, hanem már akkor aláírták velünk a szerződést, amikor még nem sok bizonyítékunk volt arra, hogy működni fog. Majd, ahogy egyre többen csatlakoztak, úgy nőtt a bizalom is az irányunkba. Látták, hogy megbízható cég vagyunk, nem akarunk átverni senkit, és egyre többen használják a Munch-ot. Óriási visszaigazolást jelent, hogy mára olyan nagy márkák is csatlakoztak hozzánk, mint például a Starbucks, a Bite Bakery, vagy bizonyos Príma üzletek is a partnereink.
– Már Romániában is jelen vagytok. Miért pont ott kezdtétek a nemzetközi terjeszkedést?
– Két erdélyi városban, Marosvásárhelyen és Kolozsváron vagyunk jelen, de hamarosan valószínűleg újabb településeken is elindulunk. Adta magát, hogy első körben olyan területen próbáljuk meg a nemzetközi terjeszkedést, ahol viszonylag kevés kulturális különbség, vagy nyelvi akadály van. Szóval most tanuljuk azt, hogy a Munch miként lehet nemzetközileg is sikeres modell, és szeretnénk majd újabb országokban elindítani. Természetesen, nagyon sok informatikait és egyéb jogi akadálya van egy ilyen terjeszkedésnek, de a kezdetektől egy nemzetközi vállalkozást, mozgalmat akarunk építeni, és mindent megteszünk érte.
Eddig 165 tonna káros anyag kibocsátását előzték meg
– Az RTL Klub üzleti showműsorában mind az öt cápát megnyerte a Munch, előtte nem volt rá példa, hogy mindannyian beszálltak volna egy vállalkozásba. Mennyire aktív a kapcsolat a befektetőkkel?
– A beszélgetésünk előtt épp Balogh Petyával – (Balogh Péter szoftverfejlesztő, üzletember, az NNG alapítójaként ismerik legtöbben, a szerk.) volt egy mentorációs alkalmunk: rendszeres találkozók keretében átvesszük az aktuális üzleti kihívásainkat, elakadásainkat. Például most az informatikai rendszerről beszéltünk hosszasan, hogyan lehet felkészíteni arra, hogy bírja a terhelést több országban. Hatalmas előnyt jelent számunkra, hogy nem nekünk kell kitalálni huszonévesen, hogyan építsünk egy nemzetközi vállalatot, hanem közvetlen hozzáférésünk van ehhez a tudáshoz. Nagyon sokat segítenek a befektetőink, nyilván nekünk kell előrelátóan keresnünk a segítségüket, hiszen elfoglalt üzletemberek, de ha kérdezzük őket, akkor mindig válaszolnak. Mind az öt cápa ugyanannyira hozzá tud tenni a céljainkhoz a saját területéről, ideális támogató csapat alakult ki általuk.
– Mi foglalkoztat még titeket, egyetemistaként, fiatal cégvezetőként hogyan telnek a napjaitok?
– Bence kollégám most diplomázott Angliában, így néhány hónapot távolról dolgozott. Nekem pedig már rég meg kellett volna írnom a szakdolgozatomat, de folyamatosan halogatom, valahogy sosem érzek hozzá erőt, amikor este tízkor hazaérek a munkából. De innen is üzenem a nagymamámnak, hogy meglesz! Mindegyikünknek a Munch-al indul a napja, és azzal fejeződik be, de nyilván nagyon változatos, hogy ezen belül mivel telik még.
Nekem fontos misszióm az is, hogy a kortársaimat, vagy akár teljesen más korosztályt is aktív cselekvésre tudjak buzdítani, mert azt látom, hogy itthon sok ember kevesebbet képzel a saját tetteinek potenciális hatásairól, mint amekkora lehetőségeink vannak.
Nem feltétlen csak arra gondolok, hogy vállalkozásokat lehet alapítani, hanem pozitív folyamatokat elindítani, amik katalizálhatnak olyan változásokat a világban, amik által kicsit jobb hellyé tehetjük azt. Szerintem ezt jól illusztrálja a Munch története is: ha négy egyetemista összefog, és belerakja a munkát, akkor annak lehet nagy hatása. Eddig 165 tonna káros anyag kibocsátását előztük meg azzal, hogy ezt az 50 ezer adag ételt megmentettünk, ez már látható eredmény.
– A környezetvédelem, az ételmentés mellett a Munch a rászorulókat is támogatja. Mit tudhatunk a MunCharity programról?
– Magyar Élelmiszerbankkal együtt dolgozunk ezen projekten, ők szintén a szakmai partnereink, támogatóink. Először Gödöllőn kezdtük el tesztelni, de most már Budapesten is, hogy nélkülözőkhöz juttatunk el kuponkódokat, amiket azokból a felajánlásokból finanszírozunk, amiket a Munch felhasználói tesznek lehetővé. Ha valaki úgy döntene, hogy szeretné kifizetni az étel teljes árát, akkor felajánlhatja azt az összeget jótékony célokra, amit megspórolna a Munch-on keresztül, és mi eljuttatjuk a rászorulókhoz. Az a cél, hogy ezzel még több ételt mentsünk meg – hiszen nem tudunk még így sem minden adagot megmenteni, ami felkerül a kínálatba -, de ez talán egyszerre teszi még hatékonyabbá az ételmentést, és közben sok éhező emberen is segíthet.