Miután a francia Auchan bejelentette, hogy Jellinek Dániel cégének eladja magyarországi hálózatának kisebbségi részesedését, újra felerősödtek azok a hangok, amelyek az élelmiszer-kiskereskedelemben a külföldi tulajdonosok kivonulását jósolják – írja a G7. A portál iparági forrásai szerint már arról beszélnek, hogy az Auchanban a magyar tulajdon jó eséllyel idővel többségi lesz, de folynak tárgyalások a Penny Market átvételéről, és továbbra is beszélnek a Tesco magyar tulajdonba kerüléséről is. Ugyanakkor mindkét cég megerősítette a G7-nek, hogy magyarországi vállalkozásuk nem eladó.
A kivásárlás lehet a kulcs
Orbán Viktor miniszterelnök 2016 őszén világossá tette: a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat területeken el kell érni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. A portál kiemeli: eddig azért nem sikerült “elüldözni” a furfangos külföldi tulajdonú boltláncokat, mert azok a szektorális különadókat (amelyek a magyar láncokra nem vonatkoznak) kifizetik, a vasárnapi boltzárba (amely nem vonatkozott a kis magyar boltokra) nem rokkannak bele, a kreatív egyedi döntésekre épülő plázastop ellenére is egyre több üzletük van, miközben a magyar hátterű láncok boltszáma csökken, a magyar vásárlók egyre többet járnak a három német diszkontba (Aldi, Lidl és Penny Market), ahelyett, hogy a magyar üzletekbe mennének. Lázár János kormánybiztos a „nyíltan protekcionista politikával” történő kiszorításra esküszik, az Auchan esete pedig arra utal, hogy az egyszerű kivásárlás lehet hatásos.
A számítások alapján a Penny Market 65-85 milliárd forintot, a Tesco 270-350 milliárdot, az Auchan pedig 70-100 milliárdot érhet.
A pénzügyi latolgatás mellett azért arra is felhívják a figyelmet, hogy nehéz lenne elképzelni, hogy a magyar többségi kézbe kerülve ezek a láncok megmaradhatnának ugyanabban a beszerzési és forgalmazási modellben, mint amilyenben most vannak. A Penny Market például egy olyan németországi hátterű multinacionális óriás része, amelynek üzleti modellje a központi beszerzésre és a szokásos diszkont forgalmazásra (jól meghatározott választék, rengeteg saját márkás termék, végletekig áramvonalasított költségszerkezet stb.) épül, ez lokális, “magyarosított” verzióban nem képzelhető el. Ha az lenne, akkor semmi sem tartotta volna vissza a magyar láncokat attól, hogy e modell irányába lépjenek az elmúlt 11 évben.
Hiába szerzi meg egy-egy kormányközeli magyar befektető a külföldi láncok magyar nyúlványait, ez mit sem ér akkor, ha (nem feltétlenül a saját képességei, hanem a piac adottságai miatt) nem tudja ezeket a külföldi multik mintájára működtetni. Ellenben a magyar tulajdonlás egy jó eszköz, hogy az olyan kisebb magyar élelmiszeripari cégek termékeinek is legyen biztos piaca, amelyek a nagy külföldi láncokhoz nem jutnak be.