Ha valaha is gondoltatok már arra, hogy esetleg jobb minőségű képet is ki lehetne csiholni a tévétekből, akkor jó hírünk van, valóban lehet ilyet csinálni, bár elsőre meglehetősen bonyolult műveletnek tűnhet. Azoknak, akiket a bonyolult szónál elvesztettünk, annyit tudunk mondani, hogy némi pénzért cserébe persze ezt egyszerűen is meg lehet oldani, csak kell hozzá egy Blu-ray lejátszó és egy setup-lemez, illetve a lemezhez vonatkozó használati utasítás.
Persze hívhatunk szakembert is, aki megcsinálja helyettünk, de természetesen ők sem ingyen dolgoznak és a legtöbben nem fognak észrevenni akkora minőségi ugrást, ami igazolhatná az érte kifizetett pénzt. Ezért talán érdemesebb a saját kezünkbe venni a dolgot és megnézni, hogy mire juthatunk a tévé saját beállításait átböngészve.
Elöljáróban annyit azért még hozzátennénk, hogy ahány márka, annyiféle elnevezés lehetséges, így például az az opció, ami mondjuk az egyik tévén színhőmérsékletként (ez felel azért, hogy a megjelenített színek vöröses, vagy kékes árnyalatot kapnak) szerepel, egy másik gyártó készülékében simán lehet fehéregyensúly a neve. Nem fogunk még csak kísérletet sem tenni arra, hogy valamennyi márka valamennyi beállításának a nevét összeszedjük, inkább leírjuk, hogy melyik funkció mire való, és akkor némi idő rászánásával mindenki képes lesz ezt megtalálni a saját készülékén, nevezzék az adott opciót bárhogyan is.
Képüzemmód
Ez az a beállítás, ami a legnagyobb hatással van a tévé általános képminőségére, mivel egy csomó másik beállítást is szabályoz egyszerre. Ha még soha nem nyúltunk hozzá, akkor jó eséllyel normál, alap, élénk, dinamikus vagy valami hasonló nevű beállításon kell állnia. A tévé ebben a módban adja a legkevésbé pontos képet, látványos színekkel, ami arra való, hogy szépen futtassa a demóprogramot az áruház polcáról, ám otthon, más környezetbe helyezve már koránt sem lesz annyira menő.
Annak függvényében, hogy mire szeretnénk a tévét használni, keressük meg a számunkra legjobb beállítást, ez lehet Film/Mozi, Sport, Játék, stb. Az előbbi esetében pl. kevésbé rikító színeket kapunk, életszerűbbé válik a kép, jobban idomul ahhoz az élményhez, amit mondjuk egy moziban kapunk filmnézéskor. Ha sajnáljuk az időt a tévé beállítására, és nem akarjuk a maximumot kitaposni a készülékünkből, akkor meg is vagyunk, ennyi volt, mehetünk tévézni.
Háttérvilágítás
Szinte valamennyi tévé rendelkezik ezzel az opcióval, amit érdemes hozzáigazítani a környezetünkhöz és a preferenciáinkhoz. Figyeljünk arra, hogy a túl erős háttérvilágítás szem, illetve fejfájáshoz vezethet, a túl alacsony viszont fakó színeket és túl sötét képet eredményez.
A háttérvilágítás kalibrálásakor arra érdemes odafigyelnünk, hogy milyen körülmények között nézzük a tévét. Ha egy jól megvilágított szobában, mondjuk nappal akarunk filmet nézni, akkor nem árt felcsavarni, az esti filmezéshez pedig alacsonyan tartani. Tartsuk azonban észben, hogy minél erősebb a tévé háttérvilágítása, annál többet fogyaszt, így ha aggódunk a villanyszámla miatt, érdemes ezt is belekalkulálni.
Kontraszt
A kontraszt azért felel, hogy mennyire tűnnek világosnak a kép világosabb részei. Persze ennek is van egy tetőértéke, amit nincs nagyon értelme kimaxolni, ugyanis a túl erős kontraszt eltünteti a részleteket a fehér elemekből. Mondjuk egy behavazott táj, vagy egy felhős égbolt egybefüggő fehér masszává válik.
A kontrasztot a legegyszerűbben úgy tudjuk beállítani, hogy keresünk egy képet a viszonyításhoz. Mondjuk egy olyat, amin az imént említett hófödte táj, vagy a felhős égbolt látható és addig tekerjük fölfelé, amíg a táj részletei láthatók. Ha már semmit nem látunk a nagy fehérségen kívül, akkor csavarjuk egy kicsit vissza a kontrasztot oda, ahol még egyértelműen kivehetők a részletek és készen is vagyunk.
A fényerő
A kontraszt párja, ami a kép fekete, illetve sötétebb elemeinek megjelenítéséért felel és pontosan úgy is működik, ahogyan a világosabb részek esetében ezt a kontrasztnál is láttuk. Az alacsony fényerő eltünteti a sötét elemek részleteit, pl. az árnyékok kivehetetlen nagy fekete masszákká alakulnak és valahol a messzeségben felsír Tim Burton. A túl magas fényerő hatására azonban a kép szín és élettelen fakó izévé változik, ami megint csak rossz.
A fényerő esetében is ugyanúgy érdemes kísérletezni, mint a kontraszttal. Vigyük le a fényerőt annyira, hogy egy alapvetően sötét képen (mondjuk egy éjszakai jelenet egy filmből) ne lássunk már semmilyen részletet, majd fokozatosan kezdjük el növelni és keressük meg azt a pontot, amikor a részletek már jól látszanak a képen, a színek azonban még nem mennek át fakóba.
Képélesség
Akár hiszitek, akár nem, a képélességnek valójában semmi köze a kép valódi élességéhez, mindössze egyfajta látszólagos élességet kölcsönöz neki, amit ráadásul a valódi kép megzajosításának és tényleges részletei minimális elhomályosításának árán ér el.
Szóval akármennyire is tűnik ellentétesnek azzal, amire az ember alapvetően gondolna a képélesség szó hallatán, érdemes ezt a beállítást a minimális, vagy legalábbis a közel minimális, magyarán az alsó tíz százalék környéki értéken tartani (ezt készüléke válogatja) a természetesebb képminőség érdekében.
A különbség akkor ütközik ki a leglátványosabban, ha egy jó minőségű 4k-s képen teszteljük, meglepetést fog okozni.
Színhőmérséklet
Ez már egy fokkal trükkösebb dolog, ugyanis az agyunk hajlamos hozzászokni ahhoz a színhőmérséklethez, amit a tévénk alapból nyújt, így ha megváltoztatjuk, akkor elsőre természetellenesnek fog tűnni az eredmény.
Talán ez lesz az első, ami feltűnik majd nekünk akkor, amikor az alapbeállításról átkapcsoljuk a képüzemmódot Film/Mozira, mivel túl vörösesnek fogjuk látni a képet. A legtöbb tévén ugyanakkor ez a beállítás az, ami a legéletszerűbb és legpontosabb, így próbáljunk megbarátkozni vele.
Persze, ha nem megy, még mindig visszaválthatunk a megszokott állapothoz. Külön talán nem is érdemes nagyon belenyúlni ebbe a beállításba, mert csak olyat tudunk vele csinálni, ami elsőre nem fog tetszeni.