A legismertebb történet a Black Friday eredetéről az, hogy a 20. század elején a boltosok a könyvelésükben kétféle tintát használtak.
Vörössel jegyezték fel a veszteséget, kiadásokat és feketével a bevételeket, nyereséget. A karácsonyi ajándékvásárlási szezon alatt azonban jóval több dolog került feketével a kis könyvbe, mint vörössel és mivel ennek a kezdete Amerikában hagyományosan a hálaadás másnapja, ezért nevezték azt Black Fridaynek, tehát, Fekete Pénteknek.
Ez egy bájos kis történet, csak sajnos a költségek és bevételek feljegyzésére használt eltérő színű tintákon túl szinte semmi nem felel meg belőle a valóságnak. Eleve a Black Fridaynek meglehetősen baljós neve van annak ellenére, hogy a szeretteinknek, vagy magunknak indulunk jól bevásárolni, elvileg olcsó és jó cuccokból.
Ehhez a művelethez annyira nem illik a feketeség. Hihetnénk azt, hogy közelebb járunk a megfejtéshez, ha a másik, viszonylag népszerű történetet fogadjuk el, miszerint a 19. század első felében a hálaadás napot követő pénteken, az USA déli államainak rabszolgapiacain lehetett ilyenkor kedvezményes áron munkaerőhöz jutni.
Azonban, az előző, feketés-vöröses sztorihoz hasonlóan ebből is egyedül annyi igaz, hogy a név eredetének magyarázatát részben a 19. században kell keresnünk.
Honnan jön hát a kifejezés?
Az Amerikai Egyesült Államokban hagyományosan a tőzsde összeomlásának a napját (is) szokták feketének nevezni, például az 1929-es nagy gazdasági világválság során a New York-i tőzsde megroppanásának két dátumát nevezik fekete csütörtöknek, illetve fekete keddnek. Kevesen tudják, hogy nem ez volt az első gazdasági világválsága az emberi civilizációnak (az első 1857-ben következett be) és az amerikai tőzsde is padlóra került párszor korábban. A történetünk szempontjából lényeges dátum 1869. szeptember 24-e, amikor a korabeli New York két meghatározó pénzemberének, Jay Gouldnak és Jim Fisknek köszönhetően összeomlott az aranypiac.
A sztori egészen filmbe illő. Az USA akkoriban, többek között a történelem ezidáig legtöbb áldozatot követelő amerikai konfliktusa, a polgárháború és az azt követő rekonstrukció hatására elég jelentős államadóssággal küzdött és ezen Ulysses S. Grant elnök úgy próbált változtatni, hogy heti rendszerességgel az államkincstárból aranyat bocsátott áruba és a bevételt az adósságállomány csökkentésére fordította.
Ez eddig egész ártalmatlanul hangzik, viszont ekkor jött a képbe Gould és Fisk, akik megkörnyékezték a – hozzájuk képest legalábbis – kispályás vállalkozónak minősülő Abel Corbin-t, aki viszont az egyetlen dologgal rendelkezett, amivel a tőzsdecápák nem.
Ez pedig a kapcsolati tőke volt, ugyanis Corbin, házassága révén Grant elnök sógora volt, így első kézből lehetett tőle belsős infókat szerezni, illetve rajta keresztül a duó képessé vált az elnök befolyásolására is.
A terv egyszerű volt és első blikkre mesterinek tűnt. Gould és Fisk elhitették Granttal, hogy az arany kibocsátás árt a nyugati farmerek érdekeinek, akik a magasabb árak mellett könnyebben tudták volna tengerentúlra értékesíteni a terményeiket. Grant ezért le is állította a rendszeres kibocsátást, ám ezzel egyidejűleg Gould és Fisk hatalmas tempóban álltak neki felvásárolni a piacon lévő aranyat, így mesterségesen az egekbe felverve annak árát.
Erre már a kormányzatnak is reagálnia kellett, Grantnak végre leesett, hogy az egész aranypiac egy szűk társaság kezébe került át, így az egyetlen lehetősége az volt, ha nagy mennyiségben bocsát ki aranyat az államkincstár.
Ez meg is történt 1869. szeptember 24-én, pénteken, amikor Granték négymillió dollár értékű nemesfémet dobtak ki a piacra, ez azonban pillanatokon belül töredékére vetette vissza az arany értékét és bedőlt tőle az egész tőzsdei ág. Ekkoriban még a gazdaság aranyalapú volt, így az arany árának zuhanása maga után rántott mindent, nem volt ritkaság, hogy egyes árucikkek ellenértéke akár 50 százalékot is zuhant egyetlen nap alatt, mely nap a Fekete Péntek, azaz a Black Friday nevet kapta, mivel tömegeket tett tönkre a tőzsdei spekulánsoktól az egyszerű farmerekig terjedő skálán.
Az időpont fixálása
Tudjuk, tehát, hogy a Black Friday és a hihetetlen árzuhanások kapcsolata 1869-ben született meg. De hogyan lett ebből a szomorú eseményből vásárlási láz és mi köze az egésznek a hálaadás napjához?
A hálaadás ünnepének pontos dátumát még Abraham Lincoln elnök határozta meg és ez eredetileg november utolsó csütörtökére esett. A 20. század elején hivatalosan az ezt követő naptól kezdődött a karácsonyi szezon a boltokban. 1939-ben azonban a hálaadás november ötödik csütörtökére esett és az üzlettulajdonosok amiatt kezdték ostromolni Franklin D. Roosevelt elnököt, hogy hozza előre az ünnepet a hónap negyedik csütörtökére, mivel e nélkül sokkal rövidebb lesz a szezon és komoly profittól fognak elesni.
Az elnökre hatott a hosszas unszolás és végül így is tett, viszont erre csak októberben került sor, amikorra már sokan megtervezték a hálaadásnapi programjukat (lefoglalták a szállást, befizettek a kirándulásra, stb.)
így a változásnak sokan nem örültek, sőt az elnökre utalva gúnyosan Franksgiving-nek kezdték hívni az eredetileg angolul Thanksgiving névre hallgató hálaadást.
Ennek ellenére azonban néhány évvel később a kongresszus törvényben is rögzítette, hogy a hálaadás napja november negyedik csütörtökje lesz. Már a második világháború után kezdett elterjedni, hogy sokan a csütörtöki munkaszüneti napot elkezdték hosszú hétvégének értelmezni, így mit ad Isten, pont az ünnepet követő napon kapta el őket valami kehe és jelentettek beteget a munkahelyükön. Így sokkal többen töltötték a hálaadás utáni pénteket vásárlással, mint egy átlagos hétköznapon.
A születés pillanata
Az utolsó elemét a kirakós játékunknak az 50-es évek Philadelphia-jában találjuk meg. A városban ugyanis rendre kaotikus állapotok uralkodtak a hálaadás utáni pénteken, mivel a külvárosi vásárlók és a turisták elözönlötték a belvárost, hiszen másnap, szombaton tartották a környék hagyományos, éves nagy eseményét, ami a hadsereg és a haditengerészet közötti barátságos (amerikai) futballmérkőzés volt. Ezen állapotok között született meg végül a Black Friday, amit
a Philadelphia-i rendőrök használtak először, hiszen rájuk nézve ez valóban egy fekete napot jelentett, hiszen nem hogy szabadságra nem volt semmi esélyük, hanem még túlórázniuk is kellett, ráadásul a nagyvárosi zsebesek, rablók is megkettőzött erőfeszítéssel dolgoztak, így a rendfenntartóknak se volt más választásuk.
Aztán a Black Friday elnevezés rá is ragadt a városra, olyannyira, hogy amikor a helyi árusok kitalálták, hogy mi lenne, ha Big Friday-re módosítanák, így eltüntetve belőle a negatív felhangokat, senki nem karolta fel az ötletet. Országosan ismert jelenséggé a 80-as években vált a Black Friday és ez a vásárlóerő növekedése mellett éppen annak a mesének is köszönhető, amit fentebb ismertettünk a fekete és a vörös tintáról, hiszen az eredeti történetek egyike sem megfelelő ahhoz, hogy a szeretet ünnepének cégérét díszítse.