Elöljáróban annyit mindenképpen el kell mondani, hogy a 90-es évek ”ketten ütünk egy billentyűzetet” életérzése már vastagon a múlté és manapság ezt a műfajt a legkényelmesebben úgy lehet űzni, ha egyikünk a klaviatúra + egér kombóval tolja, míg a partner/partnerek kontrollerekkel csatlakoznak. Ehhez, mivel asztali gépekről van szó, célszerű Xbox kontrollereket beszerezni abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az Xbox is Microsoft érdekeltség, így az általuk gyártott vezérlők kompatibilisek a Windows alapú operációs rendszerekkel, míg a konkurens Sony PS kontrollerjeivel kell egy kicsit mókolni ahhoz, hogy ez összejöjjön. Na, de lássuk is azokat a játékokat, amelyekkel – vérmérséklet függvényében – a legjobban tudunk szórakozni, vagy a legdühítőbben egymás agyára menni.
Azoknak, akik szeretnek főzni: Overcooked
A mostanra már a második résszel is jelentkező sorozat egy főzős játék, amiben 1-4 játékos próbálkozhat a befutó kajarendelések elkészítésével. Ez első blikkre egyáltalán nem hangzik nehéznek, de ez nem felel meg a valóságnak. Képzeljünk el egy két darab, egymás mellett száguldó teherautóban berendezett konyhát, ahol fejetlen csirkékként szaladgálnak a séfek és próbálják a recepteknek megfelelő sorrendben elkészíteni a rendelkezésre álló, meglehetősen rövid határidőn belül az ételeket. Olajozott csapatmunka kell itt a sikerhez meg hidegvér és csak semmi veszekedés.
Kiknek ajánljuk?
Azoknak, akik szeretnek és tudnak csapatban játszani. A körök rövidsége, valamint a játék pörgése ideálissá teszi, hogy az Overcooked egy házibuli kiegészítő elfoglaltsága legyen.
A hagyományos szerepjátékok kedvelőinek: Divinity Original Sin
Az Overcookedhoz hasonlóan a DOS is már a második szériáját tapossa és a hagyományos szerepjátékok univerzumába kalauzolja el a résztvevőket. A minden szempontból monumentálisnak tekinthető Rivellon világába csöppenünk bele, ahol az első rész szerint épp törvényen kívül helyezték a mágiát és egyfajta fantasy inkvizíció tagjaiként papíron a törvénysértő mágusok levadászása volna a dolgunk. Persze ez egyáltalán nem lesz annyira egyszerű, mint ahogy hangzik.
Maga a játék is kifejezetten bonyolult, de cserébe rengeteg, a sztori szempontjából is releváns döntési helyzet leselkedik ránk és a karaktergenerálás, valamint a játék egészével kapcsolatban a szinte totális szabad kéz elve érvényesül. Nincsenek térképen villogó nyilak, hogy ide menjél, ezt csináld, mindent a játékosoknak kell kitalálniuk. A harcrendszer jól kidolgozott és bizonyos szintű taktikai érzéket igényel, melynek hiányában gyors és csúf véget érhetünk. Az osztottképernyős verziót egy gépen két játékos tudja használni.
Kiknek ajánljuk?
A klasszikus szerepjátékok szerelmeseinek, közülük is elsősorban olyanoknak, akik egy háztartásban élnek, mivel a játék egy jó békebeli rpg kalandhoz méltóan nem rövid – olyannyira nem, hogy akár több száz órát is bele lehet ölni –, így kétséges, hogy egy esti összejövetel során akár csak a bevezető részen átvergődnek-e a karakterek.
Szabadulós játékok fanatikusainak: A Way Out
A börtönből szökős játékokat a jelenlegi trendek mostohagyerekként kezelik, nincs is belőlük túl sok, ám ha szívesen játszanátok ilyennel, akkor mindenképpen az A Way Out névre hallgató próbálkozás a legígéretesebb.
Ezt kifejezetten osztottképernyős játékként alkották meg, tehát egyedül nem is lehet nekifutni, mindenképp kell hozzá találni egy ilyesmire kapható havert, lakótársat, vonakodó barátnőt. A sztori kb. faék egyszerűségű, két rab, a nehézsúlyú bűnöző Leo és a fehérgalléros Vincent a kb. 70-es évek Amerikájában kitalálják, hogy dobbantanak a sittről, majd megkeresik a rohadékot, aki odajuttatta őket és elintézik, hogy rossz legyen neki. A kétségkívül sablonos és lineáris történetet a játékmenet teszi izgalmassá, ami sok esetben olyan helyzeteket produkál, amik megoldhatatlanok a karakterek és ezáltal a játékosok együttműködése nélkül.
Kiknek ajánljuk?
A börtönsztorik és az akciójátékok kedvelőinek. A papíron 6-8 órás játékélmény (ez a törvényszerű elbukásokkal és egyéb szerencsétlenkedésekkel tarkítva akár duplázódhat is) egy laza hétvége alatt simán abszolválható, így a Divinity Original Sin-től eltérően tényleg bárkivel játszhatjuk.
Platformjáték-kedvelőknek: Cuphead
Az agyérgörcsostromlóan súlyos kihívások kedvelői ne is olvassanak tovább, az ő játékuk biztosan a Cuphead lesz. Pláne, ha emellett még a 30-as, 40-es évek hollywoodi rajzfilmvilága, valamint a platformjátékok műfaja is közel áll hozzájuk. A sztoritól itt sem kell elvárni a zseniális fordulatokat, az alapállás annyi, hogy Cuphead (Csészefej) és ha ketten játszunk, akkor még csatlakozik hozzá jó képességű haverja, Mugman (Bögreember) elbuknak egy fogadást az ördöggel szemben és az egész játék célja, hogy az így felhalmozódott tetemes tartozást valahogy rendezzék a patás felé.
Ezt pedig olyan nehezített játékmenet keretében lehet csak megoldani, amely receptért a lábtörlőn térdepelve, könnyes szemmel könyörög a teljes Dark Souls univerzum.
Kiknek ajánljuk?
Azoknak, akik imádják a kihívásokkal alaposan telepakolt platformjátékokat és immúnisak a gutaütésre.
Vérbeli versenyzőknek: Road Redemption
Azért kell a listára némi vérengzés is és így végül a mai elvárásokhoz képest grafika szempontjából kifejezetten nem szép Road Redemptionre esett a választás. Hogy miért? Mert baromira szórakoztató és közben tud fogcsikorgatóan nehéz is lenni. A történetre itt sem kell túl sok karaktert pazarolni, annyit érdemes tudni róla, hogy egy posztapokaliptikus világban motoros bandák versengenek egymással sok pénzért és a verseny erősen meghaladja a hagyományos kereteket, pl. a motoron ülve a konkurenciát egy bunkóval csépelni, vagy karddal lenyakazni simán belefér, senki nem akar majd érte diszkvalifikálni. Egy képernyőn négyen is játszhatnak és a kiválasztott mód függvényében egymást segíthetik, vagy öldöshetik a játékosok.
Kiknek ajánljuk?
A véres versenyek kedvelőinek, illetve mindazon gamer dinoszauruszoknak, akik imádták a 90-es évek legelején megjelent Road Rasht.