Nem tudjuk, szoktál-e így lenni vele, de időnként, amikor az embernek egy teljes mértékig funkcionális használati tárgyra van szüksége, igazi nyűg tud lenni, hogy olyan sokfélét lehet kapni – egyszerűbb volna, ha lenne összvissz kétféle, aztán szevasz.
Ilyen kategória főzőedényeké is, de a jó hír, hogy elég mindössze egyszer megtanulnod a tulajdonságaikat, és onnantól kezdve soha többé nem állsz majd tanácstalanul a boltban (egészen amíg fel nem találnak néhány még újabb kialakítást meg bevonatot).
Mi most röviden és velősen sorra vesszük neked, hogy főként milyen serpenyőket lehet kapni, és leírjuk a legfőbb tudnivalót róluk.
Öntöttvas serpenyő
A legrégebbi típus. Masszív, jól bevált, anyu meg nagyi még csak ezzel nyomta, bármit is készített. Végül is, ha gondolod, megállhatsz ennél, de azért vedd számításba, hogy többet kell foglalkoznod a karbantartásával, mint a nem öntöttvas társaiéval. Érdemes az első használat előtt elvégezni rajta az úgynevezett beavatást, ami ezzel a serpenyőtípussal kapcsolatban a Dining Guide szerint a következőképp néz ki: a serpenyőt meleg vízzel és mosószerrel alaposan elmosod, majd szárazra törlöd.
A külső és belső részeknek ugyanannyi figyelmet szentelve (!) bekened némi olajjal, majd a sütőben vagy a tűzhelyen felhevíted. Amikor az olaj már füstölni kezd, hagyod kihűlni, majd megismétled néhányszor a folyamatot.
Egyébként akkor érdemes vasserpenyőt venned, ha kifejezetten gyakran dolgozol serpenyővel. Ez az eszköz ugyanis meglepő módon minél többet kerül használatba, annál jobb állapotban marad.
A felhevítésével is többet kell pepecselni: vagy sütőben 20-30 percig, vagy a láng felett rázogatva 5-10 percig. A rázogatás azért kell, hogy egyenletesen melegedjen át. Cserébe a hosszasabb előkészületért, a vasserpenyő nagyszerűen vezeti át a hőt az étel minden részén, jóval a felszín fölött is. Vagyis nemcsak ott pirít, ahol hozzáér az ételhez.
Bátran használd úgy is – például steak készítésekor -, hogy egy gyors pirítás után beteszed az előmelegített sütőbe. A vas jól bírja ezt.
Teflonhiánya miatt azonban a tapadással meggyűlhet a bajod; ha savasabb – ecetes, paradicsomos, boros – ételt csinálsz, ahhoz inkább egy teflonserpenyőt válassz.
Használat után gyorsan mosd el forró vízzel – de semmiképp se áztasd! -, és végezd el a beavatásként már leírt kiégetést. A legbiztosabb, ha sütőben vagy tűzhelyen felhevíted, hogy minden nedvesség elpárologjon róla. Ha ezzel megvagy, újból kend be olajjal, és hevítsd füstölésig. A maradék olajat papír törlőkendővel töröld le, és hagyd kihűlni.
Alumíniumserpenyő
Szintén kiváló hővezető, ráadásul olcsó is, csak, mint a Food and Wine is írja: “az alumíniumból készült edények közül vásárláskor az elektrokémiai eljárással kezelteket válasszuk, mivel ezek alumínium-oxid védőbevonata megakadályozza, hogy az alumínium az étellel (spárga, a tojássárgája, articsóka) reakcióba lépjen, s az egészségtelennek tartott alumínium-ionok is az ételbe kerüljenek.
Sütemények, piték sütésére a kezeletlen alumínium tepsik továbbra is alkalmasak lehetnek.” Készülj fel, hogy idővel mattabb, fakóbb lesz a színe.
Teflonbevonatú serpenyő
A teflon egy tapadásmentességet biztosító bevonat, ami az alumínium-vagy acélserpenyők belsején jellemző. A teflonnak köszönhetően alig, vagy egyáltalán nem kell zsiradékot használni, és az ételt is könnyebb kiszedni a serpenyőből. Óvakodj a túlhevítéstől és a hirtelen hőváltoztatástól – ilyen például a hideg vízzel való hirtelen lehűtés -, illetve tilos késsel, villával nyúlnod a serpenyőbe (fakanál, hőálló műanyagból készült kanál mehet).
Ezek ugyanis mind a teflonréteg sérülését és lepattogzását okozhatják. Pirításra se használd, illetve ha parázol a teflon emberi szervezetre való károsságának feltételezéseitől – amikre még nincs egyértelmű válasz, mivel maga a teflon is több százféle lehet -, akkor inkább ne vegyél. Ha nem parázol, akkor ez a serpenyő nagyon kedves jó barátoddá válhat – de amint sérülést fedezel fel a teflonrétegen, jobb, ha eldobod és újat veszel.
Ha nem szimpatikus a teflon, akkor tégy egy próbát a márvány (drágább)-, gránit (még drágább)-, vagy kerámia (legdrágább) bevonatú serpenyővel! Ezek az anyagok megdobják ugyan az árat, de hővezetés, tapadásmentesség, tisztíthatóság és egészségmegőrzés szempontjából is egyaránt biztosra mehetsz velük.
Rozsdamentes acélserpenyő
Árban ez is elérhető, sütés-főzés közben ellenáll a korróziós hatásoknak, így hosszabb ideig is használható és könnyen tisztítható, valamint nem lép reakcióba az ételekkel. Cserébe egyenetlenül melegszik fel benne az étel, így könnyebben odaéghet. Kivéve, ha az edény többrétegű könnyűfémből készült, ún. akku termikus aljjal rendelkezik. Ebben az esetben gyorsan felmelegszik, egyenletesen eloszlatja a hőt az edény felületén, és energiatakarékos is – írja a tudatosvasarlo.hu.
Kialakítás: mit akarsz készíteni benne?
A palacsintasütőt nem véletlenül sokkal könnyebb felemelni, a woknak nem véletlen a mérete és a mélysége, és a grill serpenyőnek sem véletlenül hullámos az alja. Ne keverd a kajákat összevissza, mert nem olyan lesz az ízük, mint szeretnéd, ráadásul az edényekben is kárt tehetsz. Ha általános célokra keresel valamit, akkor az “univerzális serpenyő” kifejezéssel élj a boltban vagy a Google-keresésben, ha pedig speciálisabbra – hússütés, zöldségpárolás, pirítás, palacsintasütés -, akkor azokkal.
Ha boltban nézelődsz, akkor bátran fogd meg, emeld meg a kiállított modelleket, hogy biztos lehess a fogantyú kényelmességében, megfelelő hosszában, és tisztában légy a serpenyő súlyával.