Március 22. – A víz világnapja, amit több mint száztíz országban ünnepelnek. Az eseményt a kilencvenes években azzal a céllal hozták létre, hogy felhívják a figyelmet a Földünk édesvíz-készleteire, valamint a megfelelő minőségű, tiszta ivóvíz jelentőségére – és sokak számára elérhetetlenségére. A LifeWater kutatása szerint ugyanis a mai napig több olyan ország van, ahol az emberek jelentős része nem jut hozzá tiszta ivóvízhez;
Etiópiában például a lakosság hatvan százalékának nem adatik meg a tisztított víz privilégiuma.
Az örök igazságot, hogy víz nélkül nincs élet, rengeteg példa támasztja alá: elég csak az emberi szervezetre gondolni, aminek a jelentős részét a víz adja. És ugyanez igaz a bolygónkra is, hiszen a Föld közel 71 százalékát is óceánok, tengerek, folyók és tavak teszik ki. A víz világnapja alkalmából mi pedig most összegyűjtöttük azokat a lélegzetelállító helyeket a Föld körül, ahol a víz az úr.
Viktória-vízesés, Zambia
A Zambia és Zimbabwe határán található természeti csoda nevének jelentése tökéletesen leírja, hogy miről is van szó: a helyiek által Mosi-oa-Tunya ugyanis óriás gőzölgést, mennydörgő robajt jelent. A Zambézi folyam végén található óriás vízesést egy skót felfedező 1855-ben pillantotta meg először és az akkori brit uralkodó után nevezte el Viktória-vízesésnek.
A vízzuhatag a világ legszélesebbje a maga 1708 méterével, a legmagasabb pontján pedig száz méterről zuhan a mélybe másodpercenként ezernégyszáz köbméternyi víz.
Ez persze időjárástól függ, az esős időszakban ez akár tizenötezer köbméter is lehet. A vízesést évente nagyjából egymillió turista látogatja meg, ami nem csupán a lélegzetelállító látványával ejti rabul a látogatókat, hanem azzal is, hogy a vízzuhatag közvetlen környezete gyakorlatilag teljesen érintetlen maradt az évtizedek során. Kevesen tudják, de a Viktória-vízesés azon kevés helyek közé tartozik a világon, ahol megtekinthető az úgynevezett holdszivárvány is, ami a Hold által visszavert fény okozta, kissé halványabb szivárvány.
Bajkál-tó, Oroszország
A víz világnapja – ahogy már említettük – a Föld édesvíz-készleteinek fontosságára is igyekszik felhívni a figyelmet, így nem hagyhatjuk ki a felsorolásból, a szibériai Bajkál-tavat sem. Az „orosz óriás” ugyanis több világrekordot is a magáénak tudhat: egyrészt
ez a világ legnagyobb édesvízi tava, a Föld édesvízkészletének elképesztő mennyisége, 22-23 százaléka található itt.
Ezen felül a Bajkál-tó a világ legmélyebb tava is: a legmélyebb pontján 1642 méteres mélységével. S ha mindez nem lenne elég, a kutatások szerint nagyjából húsz-huszonöt millió (!) évvel ezelőtt alakult ki, ami az egyik legöregebb tóvá teszi. Természetesen egy ekkora vízfelület tele van kisebb-nagyobb szigetekkel; ilyen például az Olhon, ahol megtalálható az a Sámán sziklának nevezett képződmény, ami előtt a történetírók szerint Dzsingisz kán is meghajolt. A Bajkál-tó közel ezerkétszáz állatfajnak ad otthont, meglepő módon olyanoknak is, mint például az édesvízi fóka.
A Nagy-korallzátony, Ausztrália
A Nagy-korallzátony Északkelet-Ausztrália queenslandi partjainál fekszik és a nagy, mint jelző ebben az esetben cseppet sem túlzás:
a természeti képződmény a legnagyobb élő szerveződés az egész bolygón és az egyetlen olyan, ami a világűrből is látszik.
A kétezer háromszáz kilométer (!) hosszú ökoszisztéma nagyjából háromezer korallzátonyból és közel ezer szigetből tevődik össze. A méltán híres Cook kapitány által felfedezett zátony első pillantásra nem több, mint egy gyönyörű természeti képződmény, olyan áttetszően kék vízzel és burjánzó növényvilággal, amilyennek nincs párja a Földön.
Csakhogy a korallzátony ennél sokkal, de sokkal több: elképesztően
bonyolult és összetett ökoszisztémáról van szó, több mint tízezernyi állatfaj, ezer különböző halfajta, közel kétszáz féle madár él itt
egymással harmóniában Queensland partjainál. A szakértők azonban aggódnak, hogy mindezt az elképesztő természeti csodát, ami egyébként a világörökség része is, súlyos veszély fenyegeti: az évente idelátogató több százezer turista ugyanis elképesztő szennyezést okoz a partokon, ami lassan mérgezi az élővilágot.
Szuezi-csatorna, Egyiptom
A listánkban a Szuezi-csatorna az egyetlen, teljes egészében ember által létrehozott építmény, ami összeköti a Vörös-tengert a Földközi-tengerrel. A két víztömeget már az ókorban is próbálták összekötni, a modern világban Nagy-Britannia és Franciaország közösen, különböző politikai manőverekkel megszerezték a csatornaépítés jogát, ami 1859-ben kezdődött el és tíz évvel később, 1869-ben át is adták a hajóforgalomnak. A terület ezek után folyamatosan és visszavonhatatlanul politikai csatározások színterévé vált, elég csak az 1956-os Szuezi válságra gondolni.
A csatorna, amin a tavalyi évben huszonkétezer hajó haladt keresztül, lehetővé teszi a vízi szállítást Európa és Ázsia között, mégpedig úgy, hogy nem kell megkerülni Afrikát. Egészen 2015-ig azonban mindez csak egyirányú haladást tett lehetővé, ám nyolc évvel ezelőtt átadták az úgynevezett új Szuezi-csatornát, így már mindkét irányba folyamatos a forgalom.
Kevesen tudják, de eredetileg ide tervezték a most New Yorkban található Szabadság-szobrot
– csakhogy annak idején Egyiptomnak nem volt elég pénze, hogy kifizesse az alkotást, így került Amerikába.
Comói-tó, Olaszország
Évezredekkel ezelőtt gleccsereket alakították a Milánótól nem messze található Comói-tavat, ami Olaszország harmadik legnagyobb állóvize.
A tó közel négyszáz méter mély, negyvenhat kilométer hosszú és alig öt kilométer széles
– a tavat azonban nem ezek a számok, hanem a látványa teszi igazán különlegessége. Nem véletlen, hogy 2014-ben meg is szavazták a Földön található legszebb tónak.
A tó partján található apró települések évente több ezer turistát vonzanak, hiszen az itt épült villák egy része a római korból maradt ránk, de több épületet a középkorban és az 1700-as években húzták fel. A legszebb kis falucskát, Varennát például a hétszázas években alapították és ez a turisták kedvence a mai napig: a tó ezen a részén ugyanis különösen alkalmas szörfözésre, kite szörfözésre.