Virtuális túra Ukrajnában: a kijevi csirkemelltől a népzenéig
Az ukránok talán azon szomszédaink, akikről a legkevesebbet tudunk, a többség valami fura oroszoknak nézi őket, holott a keleti szláv kultúra jóval heterogénebb annál, mintsem hogy rá lehessen sütni az orosz bélyeget.
Mit olvassunk?
Az ukrán irodalom egyik legfontosabb alakja Nyikolaj Vasziljevics Gogol volt, akit sokan orosznak tartanak, csak hát ez nem igaz. Gogol annyira ukrán volt, hogy a zaporozsjei kozákokról írt regényét, a Tarasz Bulbát a cári cenzúra nem tartotta elég oroszbarátnak, ezért ahhoz kötötték a megjelenését, hogy írnia kell bele még három, az orosz nacionalizmustól csöpögő fejezetet.
Az ukránok egyik legnagyobb költője Tarasz Hrihorovics Sevcsenko volt, a Kobzos című verseskötetét Weöres Sándor fordította magyarra.
Az ukrán irodalmi nyelv megalkotása tekintetében megkerülhetetlen jelentőségű író a lembergi Ivan Jakovics Franko, akinek több műve megjelent magyarul is. Franko az ukránoknál olyan, mint nálunk Ady vagy Petőfi, legalábbis abból a szempontból, hogy szinte minden lakott településen viseli közterület a nevét.
Az ukránok tragikus sorsú költője Leszja Ukrajinka volt, akinek rövid életét a csonttuberkulózissal vívott küzdelme keretezte, ennek megfelelően verseiben visszatérő motívumok a halál és a remény, illetve reménytelenség kettőse. Az ő születésnapján ünneplik az Ukrán Kultúra Napját.
Ha pedig egy kicsit modernebb művekre áhítoznánk, akkor itt van nekünk rögtön Szerhij Zsadan, akinek a Depeche Mode és a Vorosilovgrád című regényeit érdemes elolvasni, melyek egy korrupcióban oszladozó, szétlopott ország sodródó társadalmát mutatják be, ám Zsadan a tragikus témát jellegzetes káeurópai humorral fűszerezve tárja elénk.
Mit nézzünk?
A történeti összefonódások miatt sokáig nem lehetett beszélni független ukrán filmről, hiszen az ország 1917-ig a cári Orosz Birodalom részét képezte, majd az orosz polgárháborút követően a Szovjetunió részévé vált annak 1991-es összeomlásáig.
A 2010-es évekre azonban az ukrán filmipar felnőtt arra a szintre, hogy már érdemes időnként legalább azokat a filmeket megnézni, amikről az ukránok is úgy gondolják, hogy érdemes megmutatniuk a világnak. Ilyen például a Plemja (Törzs), ami egy kollégium háttérrel működő bűnügyi film.
A Fall of a Kingdom/The Rising Hawk címeket viselő film alapját a már fentebb említett Ivan Franko egy regénye szolgáltatja és a káeurópában divatos presztízs történelmi filmek sorát gyarapítja. A cselekmény a 13. században játszódik és a hódító mongolok elleni küzdelem áll a központjában.
Kicsit modernebb problémákkal foglalkozik A vadgalamb fészke. Ez a film a külföldön való munkavállalás kihívásait igyekszik bemutatni, ahol a nagyobb anyagi biztonság és az otthonmaradt családtagokkal való személyes kapcsolatok kerülnek a mérleg két serpenyőjébe.
Mit hallgassunk?
Ukrajna Ázsia és Európa határán egyensúlyozik, és ez a népzenében az egzotikus, dallamos éneklés, valamint az akkord alapú harmóniák zavarba ejtő keveredésében tükröződik, amely nem mindig illeszkedik könnyen a hagyományos nyugat-európai harmónia szabályaihoz.
Ami a komolyzenét illeti, Mikola Liszenko nevét mindenképpen fontos kiemelni, akit sokan az ukrán klasszikus zene megteremtőjeként tisztelnek.
Könnyebb vizekre evezve az akusztikus reggae nagymenői a 5’nizza (ukránul a п’ятниця pénteket jelent).
A keményebb zenék és a hip hop ötvözeteként remekül működik a Tartak.
A világ legjobb Bon Jovi feldolgozását a harkovi Szelo i Ljugyi (Falvak és emberek, vélhetően a névválasztásuk a Village People-re utalhat) zenekartól hallgathatjátok meg.
A rock és a pop összefonódásából született a The Hardkiss nevű formáció.
Ukrajnában a bólogatós pogánymetálért a Nokturnal Mortum felel.
A hip hopot pedig Yarmak tolja.
Mit együnk?
Ez egy jóval nehezebb kérdés, hiszen igazán autentikus ukrán ételt nehéz találni, mivel az oroszokkal való együttélés hatására inkább egyfajta keleti szláv gasztronómiáról van értelme értekezni ebben az esetben és nem megpróbálni megfejteni, hogy a borscs az most ukrán, orosz, vagy neadjisten lengyel találmány, az egyetlen alapszabály, hogy az ilyen versengésekben azoknak adunk igazat, akiknél éppen tartózkodunk. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennének jól látható különbségek, amik az apróságokban jönnek ki igazán. Ilyen mondjuk, hogy míg az oroszok a pelmenyit tejföllel eszik, addig az ukránok ecettel, persze vannak, akik ecetes tejföllel és itt már borult is a megkülönböztethetőség.
A levesek terén a legismertebb a borscs leves, ugyanakkor ha Ukrajnában kérünk egy ilyet nem kizárt, hogy meglepetésben lesz részünk. Borscs alatt ugyanis gyakran a céklás, tejfölös, húsos ragulevest szokás érteni, viszont ezen felül van még vagy 30 válfaja ennek a levesnek, mivel az ukránok a borscs alatt a savanyúlevesek kategóriáját értik, tehát ezen a néven simán belefuthatunk a sóska alapú zöld borscsba csak úgy, mint a rozsból, vagy káposztából készült fehérborscsba. Ezen utóbbiak húsmentes ételek, de találunk olyan borscsot is, amibe hús helyett hal kerül. Itt alább a klasszikus megfejtésre találtok egy példát.
A főételek közül az egyik legismertebb a varenyiki, ez az a kaja, amit minálunk derelyének is hívnak és nem keverendő össze a pelmenyivel, mivel ez utóbbi csak sós töltelékkel rendelkezik és a mérete is másmilyen, míg a varenyikit eszik sós és édes töltelékkel is.
Nyilván kirobbanthatatlan az ukrán ünnepi menükből a kijevi csirkemell, amit jó eséllyel valamikor a 19. században alkothatott meg a jómódú helyi főnemesek által Franciaországból importált mesterszakácsok egyike.
A desszertek közül az egyik legfinomabb a szirnyiki, ami lényegében egy túrófánk, amit cukrozott tejföllel, vagy lekvárral, de van, hogy olvasztott vajjal tálalnak.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
