Virtuális túra Szerbiában: mit nézzünk, hallgassunk, együnk?
Ha asszociálnunk kellene a vad balkáni népre, szerintem többségünk kérdés nélkül vágná rá, hogy szerbek. Háborúban, buliban, evésben, ivásban egyaránt féktelenek, nézzük is meg, hogy miből nyerik ezt az elképesztő mennyiségű energiát!
Mit olvassunk?
A mai modern szerb irodalom gyökereit a 19. században kell keresnünk, ugyanis a nemzeti ébredéssel együtt járt egy nemzeti irodalom megteremtésének is a vágya. Ennek a korszaknak a legfontosabb szerb költője az újvidéki Jovan Jovanović Zmaj volt, aki akkora tekintélynek örvend a szerbek körében, mint nálunk Petőfi Sándor.
A modern szerb dráma életre hívója Branislav Nušić volt, a legidőtállóbb darabjainak a vígjátékai bizonyultak, ezek közül is a korrupció és a hatalom viszonyát vizsgáló művei, mint például A miniszter felesége, illetve A megboldogult, de emellett ügyesen mutatta be a generációk közötti szakadékokat is a Belgrád régen és ma című darabjában.
A szerb irodalom egy nehéz sorsú hőse volt a csongrádi születésű Miloš Crnjanski, aki előbb a nácik elől menekült el Jugoszláviából, majd királypárti meggyőződése miatt nem térhetett vissza oda 1945 után. Többek között a magyarországi szerbek 18. századi történetét írta meg egy remek regényben, ami az Örökös vándorlás címet kapta.
Kicsit kakukktojás ebben a felsorolásban Vasko Popa, mivel ahogyan a nevéből is sejteni lehet, ő valójában román volt, azonban a szerbek között élt és talán a mai napig a legtöbb nyelvre lefordított szerb, vagy inkább jugoszláv költőként tartják számon.
Eléggé vegyes a megítélése Mirko Kovačnak, már csak ami az etnikai hovatartozását és az azzal kapcsolatban támasztott elvárásokat is illeti. Kovač ízig-vérig délszláv volt, aki tökéletesen otthon érezte magát Jugoszlávia valamennyi tagköztársaságában, így egyáltalán nem csoda, hogy az elismert írói pozíciója dacára, vagy pont ezért előbb a szerb nacionalistákkal került konfliktusba, akik elüldözték Horvátországba, ahol pedig a horvát nacionalizmus nagy kritikusaként működött tovább. Talán az egyik legerősebb műve a Bevezetés a másik életbe.
Mit nézzünk?
Megpróbálunk nem belemenni annak szétszálazásába, hogy egy jugoszláv film mennyiben minősül szerbnek, vagy bármi másnak, ezért inkább csak a rendszerváltás utáni darabokkal foglalkozunk.
Ha szóba kerül a kortárs szerb filmgyártás, akkor ha akarnánk, se tudnánk kikerülni Emir Kusturica nevét, aki rendezett már kacagtató vígjátékot (Macska-Jaj), keserédes történelmi drámát (Underground), vagy a kizsákmányolásról és a felnőtté válásról szóló Cigányok idejét.
Nyilván a Jugoszlávia szétesését követő évtizedek Szerbiában is a délszláv háború okozta traumák feldolgozásáról szóltak és talán még szólnak is a mai napig. Ezek közül talán a legjobb film A szép falvak szépen égnek címet viseli és a testvérháború értelmetlensége a fő üzenete.
És hát igen, ha már itt tartunk, beszélnünk kell a Szerb filmről is, amit csak kifejezetten erős gyomrú olvasóinknak merünk ajánlani, egyáltalán nem véletlen, hogy sok országban csak a cenzúrázott verzióját engedték bemutatni. Kicsit olyan ez a film, mintha a rendezője, Srđan Spasojević fogta volna a belé és a környezetébe szorult valamennyi történeti, kulturális, magán és közéleti feszültséget és egy szex + förtelmes erőszak bacchanália keretében tombolta volna ki.
A szerb történelmi film területén egy figyelemreméltó kísérletnek tekinthetjük az I. Péter király című mozit, ami a szerbek első világháború alatti megpróbáltatásainak állít emléket. A film mindenképpen izgalmas, még ha néhol dagályos is, hiszen egy olyan korszakról szól, amit meglehetősen ritkán szoktak filmre vinni, másrészt pedig nekünk különösen érdekes lehet, hiszen bepillantást nyerünk abba, hogy miként élték meg a nagy háborút azok, akik a túloldalon harcoltak.
Mit hallgassunk?
A szerb népzene is hasonlóan sokrétű, hiszen regionális szinten más és más jellegű zenékre buliztak a népek Ószerbiában, mint mondjuk a Bácskában, vagy Boszniában.
A szerb komolyzene megalapító nagymesterének a többek között kórusműveivel is jelentős sikereket arató Stevan Stojanović Mokranjacot kell tekintenünk.
Ami pedig a könnyűzenét illeti, itt is remekebbnél remekebb produkciókat találunk, elsőként mindjárt meg kell említeni a délszláv cigány rezesbandákat a popzenével remekül ötvöző Goran Bregovićot, aki amellett, hogy az összes ismertebb Kusturica filmnek a zeneszerzője volt, saját jogán is kiváló zenész és előadóművész.
Ha már szóba került Kusturica, akkor nem szabad elmenni szó nélkül amellett, hogy ő maga is zenél és igen hatásos és fülbemászó módon teszi ezt.
A popzene mainstream vonalát többek között Szerbiában Ivana Peters képviseli
A popnak a rock felé kacsingató vonalán ott a Bajaga i Instruktori.
Az új hullám és a rock mezsgyéjén a magyarra legegyszerűbben csak halászlének fordítható Riblja Čorba egyensúlyozott Jugoszlávia utolsó évtizedeiben.
A horvátokkal foglalkozó hasonló anyagunkban írtunk már a két világháború közti sanzonvilág horvát csillagáról Vlaho Paljetakról és az ő Marijana című daláról, ami a szerb NBG zenekart is megihlette, így csináltak is belőle egy kellemes sörpunk ódát.
Izgalmas fúziót hozott össze az Eyesburn, akik a reggaet ötvözték a metállal.
A Beogradski sindikat pedig kiváló balkáni hip hopot tol.
Mit együnk?
A szerb gasztronómia a fűszeres, paprikás ételek terén elég sokban hasonlít a magyarra, például az egyik kedvenc levese a szerbeknek az az étel, amit mi halászléként ismerünk, ez a Riblja Čorba.
Egy minimalista, mégis igen tápláló, sokoldalúan elkészíthető étel a Popara. Ennek alapját a kockákra szelt szikkadt kenyér adja és a hogyan tovább lényegében a kedvünkre van bízva. Eszik reggelire és ebédre is, a reggeli verzióját a legegyszerűbben úgy írhatjuk le, hogy ez a Balkán válasza a müzlire, ugyanis a kenyérkockákat felöntik tejjel, majd cukorral, vagy mézzel édesítik és már lehet is enni. A másik verziója, amikor a tejet forró vízzel, vagy csipkebogyó teával helyettesítik, vajat, illetve valami feta jellegű sajtot adnak hozzá. Persze van összetettebb, inkább ebédre való verziója is hússal, sütéssel és egyebekkel, ahogyan az alábbi videóban is látható.
Kiváló fogása a szerb gasztronómiának a gyuvecs, ami az általunk ismert lecsó egy távoli rokona, sőt inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy valahol félúton van a mi lecsónk és a francia ratatouille között. Fognak egy sütőbe is behelyezhető fazekat, vagy tálat, megtöltik mindenféle zöldséggel (a hagyma-paprika-paradicsom szentháromság mellett gyakran kerül bele répa és krumpli is), fűszerezik, adnak hozzá rizst és felöntik vízzel, majd mehet a sütőbe.
A szerbek hagyományosan egy kertipartyn vagy bográcsoznak, vagy pedig a Сач (szacs) névre hallgató alkalmasságukkal sütögetnek. Ez eredetileg egy olcsó módja volt a sütésnek azok számára, akik nem engedhettek meg maguknak egy tűzhelyet, mára azonban az egész Balkánon boldogan sütögetnek vele kint a szabadban a népek. A szacs lényegében egy fémből, vagy kreámiából készült fedél, amivel lefedjük a sütésre bekészített jóságot (ez tényleg bármi lehet, hús, hal, zöldség, zöldséges hús, etc.), majd ezt a képződményt alaposan betakarjuk izzó parázzsal és úgy hagyjuk, amíg el nem készül az ételünk.
Desszertként pedig Ruske kape-t esznek, ami magyarul annyit tesz, hogy orosz sapka és a sütemény formája valóban emlékeztet az egykori orosz kozákok kucsmáira, így vélhetően miattuk nevezték el így a sütijüket a szerbek.
Beutazási információk
Magyarország és Szerbia megállapodott arról, hogy országaik oltási igazolványait kölcsönösen elismerik. Így a beoltottak szabadon utazhatnak Magyarország és Szerbia között. Részletek.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Megérkeztek az első képek: sosem látott vonat futott be Kijevből...
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Fotókon az új, Ausztriába vezető magyar autós alagút - 1360...
Ebben az európai városban lesz teljesen ingyenes a...
