Virtuális túra Romániában: mit együnk, mit nézzünk, mit hallgassunk?
Ha egy Romániához hasonló soknemzetiségű országról akarunk írni, az első dolog, amit el kell döntenünk, hogy az országban domináns népet, vagy az államot alkotó megannyi kisebbséget akarjuk-e bemutatni. Mi az előbbi verzió mellett döntöttünk, hiszen Románia lakói közül a románokról tudunk szinte a legkevesebbet (leszámítva talán a dobrudzsai tatárokat, akikről a hazai olvasók többsége még életében nem hallott).
Ezúttal tehát kifejezetten a román irodalommal, zenével, filmmel és gasztronómiával szeretnénk foglalkozni, persze emellett tisztában vagyunk azzal, hogy Románia más etnikumai között is óriási művészeket tarthatunk számon, gondoljunk itt az irodalmi Nobel-díjas bánáti német Herta Müllerre, az erdélyi szászként született, de magyar iskolákat végzett remek műfordítóra és íróra, Ritoók Jánosra, az erdélyi magyar irodalom kiválóságait napestig sorolhatnánk kezdve Kós Károlytól, Tamási Árontól, Dsida Jenőtől és Nyirő Józseftől Csoóri Sándorig, Sütő Andrásig és Kányádi Sándorig bezárólag.
Mit olvassunk?
A mai modern román irodalmi nyelvet három erdélyi görögkatolikus szerzetes (Gheorghe Șincai, Petru Maior és Samuel Micu Klein) hozta létre a 18. század második felében és nem kellett sokat várni azon komolyabb jelentőségű írók megjelenéséig, akik már ezen a nyelven írták műveiket. Az első képviselőjük Ion Creangă volt, aki ma már a román irodalom egyik megkerülhetetlen klasszikusának számít. Mesemondóként és íróként is nagyra értékelik, legfontosabb műve az önéletrajzi ihletésű Gyermekkorom emlékei, melyben szülőfaluját és az ott élő embereket mutatta be.
A románok legnagyobb becsben tartott költője Mihai Eminescu, akit leginkább Petőfivel lehetne összehasonlítani, bár a szó szoros értelmében nem voltak kortársak, hiszen Eminescu Petőfi halála után egy évvel született. Ugyanakkor, ahogyan Petőfi segesvári elestét, úgy Eminescu halálát is kérdőjelek árnyékolják be. Egyesek szifiliszről beszélnek, mások gyilkosságot emlegetnek, de vannak, akik az orvosai hozzá nem értését okolják a költő korai haláláért.
Ahogyan Creangă a prózában, vagy Eminescu a költészetben, úgy Ion Luca Caragiale a színdarabok terén minősül nagy román klasszikusnak. A politikusok képmutatásáról írt „Az elveszett levél”-című vígjátéka ma is nagyon aktuális olvasmány.
A román írók második generációjának legismertebb tagja Liviu Rebreanu volt, aki a két világháború közötti időszakban alkotott. Rebreanu kezdetben magyarul írt és csak később tért át a románra. Az egyik legnépszerűbb könyve az Akasztottak erdeje volt.
A nagy román gondolkodók nemzetközi színtéren is jegyzett kettősét két jó barát, a vallástudós és mellette regényeket is író Mircea Eliade és a nihilista filozófus, Emil Cioran alkotta. Eliade tudományos munkásságából a nagy háromkötetes művét, a Vallási hiedelmek és eszmék történetét ajánljuk, irodalmi vonalról továbbá a Maitreyi című erotikus kalandregényét.
Ciorantól pedig A bomlás kézikönyvébe érdemes belelapozni.
Kritikusai szerint Cioran, Eliade és Caragiale hatásait viseli magán a mai kor egyik legjelentősebb román írója, Mircea Cărtărescu, akinek legismertebb regénye magyarul Sóvárgás címmel jelent meg.
Mit nézzünk?
Mondjuk, aki látta a Vlad Țepeș című 1979-es iszonyatot, az egészen biztosan meg van arról győződve, hogy a román filmgyártás remekei egytől egyig, úgy ahogyan vannak tűzre valók. Szerencsére nem ez a helyzet, akadnak azért igen hangulatos filmek arrafelé.
Rögtön ott van A többi néma csend, ami egy igazi ritkaság, hiszen nem sűrűn forgatnak játékfilmet egy film elkészítéséről, itt mégis ez a helyzet. Az első nagyszabású román film 1911-12-ben készült el és az ország török uralom alóli felszabadulásáról szólt. Ennek a filmnek a megvalósulása adja A többi néma csend központi cselekményét.
Első ránézésre a Filantrópia, avagy emberbaráti szeretet egy nem túl bonyolult cselekményre felhúzott butuska kis vígjátéknak tűnik, azonban a film mélyebb regisztereiben igencsak komoly társadalmi problémákat feszeget a 90-es évek Bukarestjében.
Megosztó film A tölgy. Az 1989-es román forradalom idején játszódik, erősen újhullámos hatású, vannak akik szerint igen erős képekkel tűzdelt, remek film, ami hűen adja vissza a korabeli káoszt és az emberek sokféleségét, mások szerint meg egy összefüggéstelen dögunalom az egész. Mi azt feltételezzük, hogy az utóbbi tábor tagjai meglehetősen alulinformáltak lehetnek a filmet életre hívó valós események kapcsán. Nem minősítgetni akarunk itt, csak valószínűleg tényleg sok a filmben az olyan belsős tartalom, amit nehéz értelmezni háttérismeretek nélkül.
Szórakoztató, még ha kissé közhelyes is a Szia! 🙂 Hogy vagy? Ebben a romkom besorolású filmben egy kihűlő házasság és az interneten új pár után kutató felek történetét. Nem hisszük, hogy túl nagy csavart árulunk el azzal, hogy a férj és a feleség is fülig szerelmesek lesznek az új rejtélyes chatpartnerükbe és közben nem is sejtik, hogy végig a másikkal beszéltek.
Mit hallgassunk?
A román népzene nem egysíkú, a különféle területek eltérő zenei hatásokkal bírnak és másra mulattak nemcsak a regátiak és az erdélyiek, de az előbbin belül a moldvaiak és a havasalföldiek is és akkor a bánáti, illetve a partiumi románokról nem is beszéltünk, pláne a besszarábiaiakról.
A román komolyzene legnagyobb alakja kétségtelenül George Enescu volt, aki hegedűművészként és zeneszerzőként is kiemelkedő volt. A tanítványai közé tartozott többek között Yehudi Menuhin is. Írt operát Oidipuszról, de mi inkább most egy igazán remek hegedűszonátáját mutatnánk meg:
Az autentikus balkáni-román cigányzenét a Taraf De Haidouks (kb. hajdúk bandája) húzza.
A 90-es évek káeurópai dadrockját elég hitelesen képviseli a Cargo.
Az alternatívabb vonalon érdekes a byron:
A Karpov Not Kasparov által újrafelfedezett szintipop meg szürreálisan zseniális.
A hip hopot pedig többek között Mistic tolja arrafelé elég meggyőzően.
Mit együnk?
A román gasztronómia alapját, hasonlóan a többi káeurópai konyhához, a népi ételek alkotják. A levesek esetében ez többek között a csorbát jelenti, ami a románoknál egy jellemzően savanyú, húsos (bár létezik simán zöldséges verziója is) leves, főzik például pacalból is, de színhúsokat is felhasználhatnak hozzá. Mint ennél az igen kiváló marhacsorbánál:
Kedvelt étele a románoknak az ostropel, ami az ő megfejtésük az olaszok pollo alla cacciatorajára, mivel a lepirított csirkecombokat egy fokhagymás, kakukkfüves paradicsomszószban főzik meg, és a végén mămăligă-val, azaz puliszkával tálalják. Előfordul, hogy nem csirkéből készítik, nyúlból és bárányból készült verziókról is hallottunk már.
Nagyon szeretik még a Saramurăt. Ez egy zöldséges egytálétel, amit régiónként eltérő húsfajtával fogyasztanak. Dobrudzsában jellemzőbben hallal, míg Erdélyben hússal, olykor füstölt hússal is. Ez tipikusan az ahány ház, annyi recept esete és mindenki esküdni fog rá, hogy csakis az, ami az ő családjában vándorolt generációról generációra, a tökéletes.
Igen különleges, vallási jellegű desszert a colivă, amit az ortodoxok jeles napokon fogyasztanak, illetve a temetések, búcsúztatók hagyományos étele. Búzaszemeket tesznek fel főni cukros vízben és ha megpuhultak, tortaszerű alakba formázzák őket, majd mézzel, porcukorral, kakaóval, fahéjjal, mazsolával és egyebekkel ízesítik.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
