Mikor döntötted el, hogy az egyszeri földi halandó számára elképzelhetetlennek tűnő időmennyiséget töltsetek utazással?
Andi: Nekem ez a szenvedély megvolt már gyerekkoromban is, láttam egy csomó képet szép tájakról és arra vágytam, hogy ezekre a helyekre elutazhassak. Ennek megfelelően olyan munkákat is vállaltam, amik ebben segítettek, voltam például bébiszitter stb. Aztán amikor gyerekeim születtek, úgy voltam vele, hogy legyenek ők is részesei ennek az élménynek, így már egészen pici koruktól kezdve ők is utaznak.
Mennyire volt nehéz, illetve megterhelő számodra kisgyerekekkel nagy utazásokba bonyolódni?
Andi: Nagy fokú rugalmasságot igényel, még akkor is, ha nem olyan távoli úti célokat nézünk ki magunknak. Például ilyen helyzetben gyakran borul a rendszer, nem ugyanakkor van az etetés, fürdetés, fektetés, stb. Sok lemondással jár ez az élet, itthon is és az utazások közben is, hiszen nem nyertünk még ötöslottót, így mérlegelni kell, hogy mi a fontosabb és ezt választottuk annak idején a volt férjemmel közösen, aki szintén szeret utazni.
Kérdezzük is meg akkor a gyerekeket, hogy ők hogyan viselik mindezt.
István: Én nagyon örülök neki, hogy meghozta ezt a döntést. Ez számomra már nem lehet olyan, mintha én találtam volna ki, viszont bele nőttem és ott segítek a szervezésében, ahol tudok. Ha összességében nézzük, pozitív és negatív módon is kihat ez az életemre, de a pozitív része a dolognak sokkal hangsúlyosabb.
Már csak azért is, mert szeretek kiszakadni a mindennapokból, illetve a komfortzónámból és az így szerzett történetek, valamint az élmények is segítettek abban, hogy a hosszú utazások ellenére sem estem ki a közösségből, hiszen mindig van miről mesélnem.
Árpi: Az egyik leggyakoribb kérdés, amit fel szoktak tenni, hogy az iskolából ennyit lehet hiányozni és alapesetben nyilván nem, de szerencsére jó tanulók vagyunk és a tanárok, meg az igazgató támogatnak minket és tudják, hogy bepótlunk mindent, amit addig vett az osztály, amíg nem voltunk ott. Persze vannak ebből kellemetlenségeink, előfordul, hogy páran, azért mert irigyek lenézően viselkednek, de nem kell velük foglalkozni. Ráadásul az unalmas órák hangulatát is feldobja néha, amikor egy útról visszatérve töri, vagy nyelvórán előadást tartunk az élményeinkből.
Ádám: Az a jó az utazásban, hogy szabadságérzetet ad és a mindennapokban is gyorsabban telik az idő azáltal, hogy tudjuk, mondjuk 30 nap múlva indulunk valahova és jó arra várni.
Andi: Ehhez annyit tennék hozzá, hogy épp most voltunk nemrég a Cook-szigeteken, ahol két hétig el voltunk vágva a világtól, internettől, mindentől és a világ legjobb dolga volt.
Nem nyertétek még meg a lottóötöst, így feltételezem, hogy nincs több pénzetek, mint az átlagembernek. Mégis, hogy tudtok ebből kigazdálkodni évente több, akár hetekig tartó külföldi utazást?
Andi: Én egy multinál dolgozom, vezetőfejlesztéssel foglalkozom és bizony pénzügyi csodák nincsenek, egyszerűen másra költünk, mint amire az átlag és arra nem költünk, amire az átlag meg igen.
Például kerékpárral és gyalog járunk, nem veszünk bérletet, nem tartok fenn autót, nem dohányzunk, nem iszunk, viszont tudatosan vásárolunk. Ezek apróságnak tűnnek, de nagyon sok pénzt lehet így megfogni.
Ezt mennyire volt nehéz gyerekként megélni, hogy arra nem jutott pénz, amit mondjuk más gyerekek simán megkaptak?
István: Ez a kérdés mindig felmerül, amikor kiderül, utazunk – tulajdonképpen annyira nem bonyolult ez a dolog. Ha elmész a Starbucksba, vagy csak a sulibüfében vásárolsz, az mind pénzbe kerül, én pedig ezt nem csinálom.
Ha mindennap beülnék a McDonald’s-ba, az egy hét alatt ott elköltött pénz árából már kijönne egy repülőjegy.
Ezt nem veszik észre a fiatalok, hogy ezeken az apró költéseken mennyi pénzt buknak el. Mert jó, 500 forint nem sok pénz, viszont minden nap elkölteni 500 forintot, az egy hónapra nézve már elég sok. Én ezért nem is azt nézem, hogy mit kapott más és nekem az miért nincs, engem bőségesen kárpótol az utazással nyert élmény.
Ezt kisgyerekként is átláttad, vagy csak most?
István: Az iskolában régen még volt ilyen, hogy a tanár végigkérdezett mindenkit, hogy mit kaptak karácsonyra és én azt mondtam, hogy semmit, mivel olyan tárgyi jellegű ajándékot valóban nem kaptunk, de utána elmentünk két hétre síelni, majd azt követően átugrottunk a Kanári-szigetekre és ezek nekem többet értek, mintha kaptam volna egy kisrollert karácsonyra. Persze egy időben én is éreztem, hogy ez így nem oké, de hamar rájöttem, hogy ugyan a Mikulás, meg a Jézuska sem fog hozni semmit, de cserébe olyan élmények érnek, mint senki mást az ismerőseim közül.
Mit jelent egy ilyen utazás megszervezése?
István: Rengeteg időbe és energiába telik. Mi nem járunk utazási irodákhoz, mindenen spórolni próbálunk, de ezért cserébe sokkal többet is tudunk utazni mint az átlag. Nem mindegy, hogy mikor és hova megyünk, mi nem csak úgy rábökünk a térképre, hogy ide akarunk menni, hanem megnézzük, hogy hova van olcsó repülőjegy és ennek megfelelően tervezünk, ami sok lemondással és áldozattal is jár, több átszállás, reptéren alvás, ilyenek.
Mi volt a kedvenc helyetek, ahol jártatok?
Andi: Ez mindig egy nehéz kérdés, folyamatosan jönnek újak a listára, nekem például most a Fülöp-szigetek tetszett nagyon, meg a Cook-szigetek elzártsága, de úgy gondolom, hogy mindegyikőnknél Hawaii viszi a prímet. Erről is azt gondolná az ember, hogy egy mennyire megfizethetetlen, álomkategóriába eső úti cél, de közben nem, simán megoldható. Főleg, hogy egyre többen tartanak velünk a blogunknak köszönhetően, ismerősök, barátok és így a költségek is többfelé oszlanak, például, ha már ott vagyunk, egyáltalán nem mindegy, hogy személyautót, vagy kisbuszt bérelünk. Európán belül az egyik kedvenc utazásom Norvégiához köthető, ahova egy bőrönd élelmiszert vittünk magunkkal és olyan Airbnb-s szállásokon aludtunk, ahol volt főzési lehetőség. Így még ezt a legendásan drága országot is teljesen viselhető költségekkel jártuk meg.
István: Nekem Japán volt az igazi nagy áttörés. Az volt az első hosszabb utunk és 12-13 éves lehettem, na, az egy igazán nagy élmény volt nekem, amit már senki nem vehet el tőlem. A Húsvét-sziget volt még meghatározó.
Emlékszem, hogy kiskoromban láttam egy képet az ottani szobrokról és elképzeltem, hogy köztük sétálok, aztán ott voltam 16 évesen és valóban ezt tettem. Ez számomra még mindig felfoghatatlan.
Árpi: Nekem ez egy kicsit nehéz, mert nem tudok választani az esőerdő és a felhőkarcolós New York között, mivel tök más élményt adnak. De komolyra fordítva, rám Kína volt igazán nagy hatással, mert megtanuljuk a könyvekből, hogy ott él az a rengeteg ember és szinte mozdulni se lehet tőlük, Peking valóban ilyen is, ám amint eljutunk Dél-Kínába, ahova az utazási irodák sem visznek el, ott annyi szép természeti képződményt lehet látni! Például az Avatar filmből a lebegő hegyek is ott vannak, nem animáció, a saját szemeinkkel láthatjuk őket.
Ádám: Én jobban szeretem a természeti helyeket, így leginkább a szigetvilágok tetszenek, többek között nekem is Hawaii az abszolút top, nem véletlenül mondják róla, hogy olyan, mint a paradicsom, tényleg látnia kell mindenkinek. Ha viszont városokat kell mondanom, akkor az elképesztő technikai fejlettségük miatt New Yorkot és Dubajt említeném.
Fordítsunk egyet a dolgon; mi volt a legkellemetlenebb utazási élményetek?
István: Még kisebb voltam, tíz éves körül lehettem, amikor Egyiptomban jártunk, ahol az utcai árusoknak van egy olyan trükkjük, hogy a gyerekeknek adnak dolgokat, mintha az ajándék lenne, majd meggyanúsítják őket azzal, hogy ellopták azokat és rendőrrel fenyegetik a szülőket, ha nem fizetnek. Ez számomra nagyon nagy csalódás volt, akkor láttam először, hogy ilyenek is tudnak lenni az emberek.
Árpi: A legfrissebb ilyen élményem a Fülöp-szigetekhez kapcsolódik, amikor egy tájfun miatt három napig nem jártak a szigetek között a kompok és ahol voltunk, ott már korábban eltöltöttünk három napot és megnéztünk mindent, így ez az egész akkor történt, amikor indultunk volna tovább. A vihar miatt rendes internetünk se volt és ott voltunk egy szigeten, ahol már mindent láttunk és konkrétan nem tudtunk csinálni semmit, az nagyon rossz volt, főleg, hogy ezzel a késlekedéssel a tervezett négy helyett csak egy napunk jutott Tajvanra.
Andi: Ugyanígy jártunk Patagóniában, amikor azt a szigetet akartuk megnézni, ahol több ezer pingvin él. Szintén nagy viharok voltak, nem jártak a kompok, így nem tudtunk oda végül eljutni. De sokat beszélgettünk erről és el kell fogadni, hogy van úgy, hogy az élet mást dob, mint amit elterveztünk, legalább lesz, miért visszamenni. Fontos ilyenkor, hogy ne essünk kétségbe és ne szomorkodjunk azon, hogy sújt minket az élet, inkább nézzük meg, mit tudunk kihozni a helyzetből.
Például a Fülöp-szigeteken is végül az lett, hogy ugyan nem tudtunk elmenni a hajókirándulásra, de mivel épp szenteste volt, ezért az arra szánt pénzből – bár nem szoktunk ilyet csinálni – beültünk egy ötcsillagos szálloda éttermébe és ettünk egy karácsonyi vacsorát.
Erre a fajta rögtönzésre és alkalmazkodásra nagyon jól megtanít az utazás.
Ádám: Én azt nem szeretem, amikor nagyon olcsó szállásokba megyünk, fogtunk már ki ablak nélküli szobákat és hát az ágyak sem a legkényelmesebbek. Ugyanígy az sem a legjobb, amikor egy nagyobb városban megspóroljuk a tömegközlekedést és 20 kilométereket kell gyalogolnunk.
Ha választanotok kellene egyetlen helyet a világon, ahol szívesen laknátok, mi lenne az?
István: Nekem ez New York, mivel én mindig olyan embernek tartottam magam, aki képtelen lenne egy eldugott kis szigeten élni, nekem szükségem van a pezsgésre, arra, hogy éljen a környék körülöttem és ezt eddig New Yorkban találtam meg, amikor ott jártunk, nem is akartam onnan hazajönni, ott érzem igazán otthon magam.
Árpi: Én ezen sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy minden életkoromhoz más és más hely illene. Például fiatalon szívesebben élnék egy nyüzsgősebb városban, míg idősen meg egy nyugodtabb tengerparti szigeten, ahol mindig meleg van. Így Hawaii lenne nekem a legtökéletesebb, hiszen ott van Honolulu, ami egy nagyon nagy város, megvan benne minden, amire az embernek csak szüksége lehet, aztán ott a többi kis sziget, melyek mindegyike gyönyörű, tengerpartos, az ottaniak mentalitása is nagyon szimpatikus, szóval nekem ez lenne a legjobb választás.
Ádám: Nekem is az USA-ra esne a választásom, azon belül is Hawaiira vagy Miamira. Miamiben voltunk vagy három hetet, mert rokonaink élnek ott és nagyon tetszett, hogy ott van a tenger szinte karnyújtásnyira, nagyon kellemes meleg a vize, és közben a városban meg minden elérhető, megszerezhető. Régen nem értettem ezt a sokat mondogatott amerikai álom dolgot, de azóta, hogy már háromszor is jártunk ott, most már látom, hogy miről szól, és nagyon tetszik nekem.
Andi: Ezen én sokat gondolkodtam, mert volt olyan fázisunk, amikor épp munkaváltásban voltam és felmerült, hogy fogjuk magunkat és kiköltözünk külföldre. Opcióként például felmerült Vietnam, ahol elég jó pénzt fizetnek az angoltanároknak és a megélhetés költségei igen alacsonyak, bár ez inkább egy kényszer szülte gondolat volt inkább, Ázsiában tulajdonképpen sokáig sehol sem élnék szívesen. Nekem nagyon tetszett Norvégia több szempontból is, viszont az is fontos, hogy napos meleg helyen éljek, szóval ha Norvégiát le lehetne vontatni Olaszország helyére, azonnal költöznék. Abban azonban igazuk van a fiúknak, hogy a legtöbb érv az USA mellett szól, mivel olyan nagy, hogy mindent meg lehet találni benne a pörgős városoktól a nyugis tengerparton át a remek síelő helyekig.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
