A világ első földalatti vasútja Londonban indult meg, 1863. január 10-én. A több mint tíz éven át tartó építkezésre égetően nagy szükség volt a rohamosan növekvő angol fővárosban, hiszen a külváros lakói egyszerűen képtelenek lettek volna eljutni a munkahelyükre a földalatti vasút nélkül. A londoni földalatti, a hat kilométer hosszú Metropolitan Railway pillanatok alatt a városi lakosság kedvence lett, olyannyira, hogy a második évben már évi 12 millió utassal büszkélkedhetett. Egyébként
a metró kifejezés is a londoni Metropolitan elnevezésből ered és szinte mindenhol ezt használják a világon.
Magyarország sem szégyenkezhet, ha a földalatti vasút építéséről van szó, ugyanis 1896-ban Budapesten épült ki Európa második, a kontinens első földalatti rendszere, ami ma M1-es metróvonalként köti össze a Vörösmarty teret a Mexikói úttal. Érdekesség, hogy Párizsban csak négy, Berlinben pedig hat év múlva adták át az első metrót, ami jól mutatja, hogy milyen fejlett volt Budapest a századforduló idején.
A földalatti közlekedés az ezt követő években egyre népszerűbbé vált, a leghasznosabb járműnek pedig a metró bizonyult. Ez persze érthető is, hiszen sokkal több utassal képes megtenni sokkal hosszabb távot, mint mondjuk egy földfelszíni villamos vagy busz. Természetesen a hátránya is a méretéből adódik: az alagutak megépítése, kialakítása és a kocsik üzembehelyezése sokkal időigényesebb, mint mondjuk elindítani egy buszjáratot. Az évek során azonban a funkcionalitás mellett a dizájn, az esztétikus tervezés is egyre nagyobb hangsúlyt kapott a metrók esetében:
sokszor egy metrómegálló ugyanúgy hozzátartozik egy-egy város képéhez, mint a helyi nevezetességek vagy múzeumok.
Most sorra vettük ezeket a nem mindennapi, meglepő, rendkívül látványos megállókat – ezeken a vonalokon az utazás biztosan maradandó élmény lesz!
Európa lenyűgöző metrói
Ahogy már említettük, a metróépítés Európából indult és eleinte itt is terjedt el szélesebb körben. A világ első tíz földalatti vasútja közül hat európai nagyvárosokban – Londonban, Budapesten, Glasgowban, Berlinben, Párizsban és Hamburgban – épült, három Észak-Amerikában és egy Dél-Amerikában.
Európában gyakorlatilag nincs is olyan főváros, ahol ne lenne legalább egy, a képzelet határait felülmúló metróállomás, ami emlékezetes élményt nyújt. Ha azonban azt szeretnénk, hogy minden megállóban úgy érezzük magunkat, mint egy mesében, akkor kétségtelenül Stockholm a tökéletes választás. A svéd fővárosban ugyanis egymást érik az izgalmasabbnál izgalmasabb állomások, amiknek mind külön története és megmagyarázhatatlan, egyedi varázsa van. Itt van például rögtön
a sötétvörös, barlangra hasonlító, 20 méteres mélységben fekvő Rådhuset megálló, ahol egyszerűen meghagyták az építkezés során feltárt alapkőzetet.
A másik népszerű állomás a T-centralen, ahol Per Olof Ultvedt svéd művész festett a meghagyott gránitkövekre különböző növényi mintákat, és ami az évek során egyértelműen a turisták egyik kedvence lett.
Németországban is találunk olyan állomásokat, amik egyáltalán nem hétköznapiak. A müncheni Westfriedhof megálló például tényleg olyan, mintha egy filmbe csöppentünk volna. A különleges lámpák, a nem mindennapi kék szín és a meghitt fények miatt egyáltalán nem is tűnik metrómegállónak.
Hasonlóan a berlini Heidelberger Platz állomáshoz, amit az 1910-es években építettek és ami olyan, mintha egy múzeumban járnánk.
A nyolc méter mélyen fekvő megállóban a hatalmas csillárok, szobrok és stukkók miatt olyan érzése van a látogatóknak, mintha visszautaztak volna az időben.
A kontinens másik felén, Portugáliában, Lisszabonban található az Olaias állomás, ami nemcsak a város, de a világ egyik legkülönlegesebbjének is számít. Az 1998-as világkiállításra készült állomás tetején különböző színű üvegek engedik be a fényt, így biztosítva elképesztő látványt az utazóknak. A falakat António Palolo, portugál művész színes csempéi díszítik, amik mellett még a nagy rohanásban is érdemes megállni egy pár percre.
Nem véletlenül nevezik a helyiek és a turisták is művészi metrónak Nápoly földalatti vasútját, hiszen az olasz nagyvárosban olyan megállók vannak, amik egy múzeumban is megállnák a helyüket. A leglátványosabb talán a Toledo állomás, ahol az utazó úgy érzi magát, mintha egy álomvilágba csöpent volna. A mozaikokkal kirakott teret Oscar Tusquets Blanca spanyol tervező álmodta meg, a fény és a víz téma köré csoportosítva.
A rendkívül világos megálló képeit elnézve tényleg olyan, mintha egy hatalmas tengerbe csöppentünk volna.
Álomszerű metrók világszerte
Természetesen nemcsak Európában találunk különleges, szemet gyönyörködtető metróállomásokat. Torontóban például szó szerint egy múzeumba léphetünk be, ha a Museum megállóban szállunk fel a földalatti vasútra.
A város legnagyobb múzeuma alatt található metróban ugyanis pont olyan szobrok, kiállítási tárgyak láthatók, mint a felszínen.
Nehéz kiválasztani, hogy az ázsiai kontinensen melyek a legkülönlegesebb metrómegállók, hiszen rengeteg hatalmas és felújított állomást találni. A tajvani Formosa Boulevard állomást azonban mindenképp érdemes ide sorolni.
A fénykupolaként is emlegetett megálló fölött egy 30 méteres átmérőjű kupola található, amit 4500 színes üvegdarab díszít.
A különböző panelek az emberiség történetét ábrázolják, így nem csoda, hogy megállásra készíteti még azokat az utasokat is, akik csak átrohannak a megállón.
A szentpétervári Avotovo megállóval zárjuk a listát, ami csak a véletlennek köszönheti, hogy ennyire csodálatos látványt nyújt. Az építése során ugyanis eredetileg azt tervezték, hogy üveggel borítják majd be a felületeket, a mára megszokottá vált márványborítás csak időszakosan alkalmazták. Ehhez képest annyira nagy népszerűségnek örvendett a helyiek és a turisták körében egyaránt, hogy végül úgy döntöttek: nem cserélik le a márványt üvegre.