2023-ban Veszprém és a Bakony-Balaton régió mellett a görögországi Elefszína és az erdélyi Temesvár nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa titulust. A címet elnyerő városok egész évben rendezvényekkel, kiállításokkal és előadásokkal ünneplik a kitüntetést. Ez egyben lehetőség is, hogy a városok bemutassák sokszínűségüket és a kultúra révén. Emellett hosszú távú pozitív társadalmi és gazdasági hatásai is vannak mind a városokra, mind azok környékére. Bő két héttel ezelőtt vonatra pattanva megnéztem, hogyan fogadják a Veszprémbe érkező turistákat.
Érdekes fogadtatás
Az Európa Kulturális Fővárosa cím egyik fontos elve, hogy a nyertes települést ösztönözze a fenntartható turizmusra. Budapestet és Veszprémet nagyjából másfél órányi vonatút köti össze, így nem csak a fővárosban élők, de a Magyarországra érkező külföldi turisták is könnyedén eljuthatnak a Balaton-felvidéki városba.
Nem mindegy, hogy mi egy érkező turista első benyomása, ahogy az sem, milyen utolsó emlékekkel tér haza. Ezek a tapasztalatok döntő tényezők lehetnek abban, hogy később visszatérnek-e az adott városba, vagy ajánlják-e másoknak, mint úti célt.
Aki ma Veszprémbe érkezik, kordonokat, állványokat, megbontott aszfaltot, lezárt területet és mobil WC-t talál az állomás területén, ami finoman szólva sem a Kulturális Főváros szellemiségét idézi meg. Ezt tetézi a napjainkban már szokatlan papír alapú menetrendi tábla, ahol megpróbálhatják az utasok kideríteni, mikorra van meghirdetve az általuk kiválasztott vonat érkezése.
A veszprémi vasútállomás felújítását február 6-án jelentették be, mikor már javában tartott a kulturális év és a hozzá kapcsolódó programok. Az első ütem július 14-én lezárult, ettől a naptól az utasok is használhatják a felújított utasforgalmi területeket és a pénztárat. A beruházás második ütemében az épület teljes színezését, a peronok felőli oldalon az előtető építését, valamint az épület körüli tér térkövezését is befejezik, ám ez láthatóan csak akkor készül el, amikor a turizmus intenzitása is alább hagy.
Építés alatt álló vár
A város közepén kimagasló vár a X-XI. században épült. A Várhegyen lévő épületegyüttes nem egy klasszikus értelemben vett középkori, vaskos falú kőépület, hanem egy kellemes, gyönyörű épületekkel beépített negyed. Nem véletlen, hogy turisták sokasága látogat ide, hiszen ez Veszprém legnevezetesebb és legimpozánsabb látnivalója.
Mivel csak egyetlen nap állt rendelkezésemre, a vasútállomásról egyenesen ide vezetett utam. Már a Séd patak partján sétálva, a História kertből látni lehetett, hogy a Várhegy oldalába egy hatalmas állványzat magasodik, amin fel-alá közlekedett a lift, hol munkásokkal, hol építőanyagokkal. Ebből sejteni lehetett, hogy a kis utcákon felsétálva mire lehet számítani.
A tavaszi időszakhoz képest ma már végig lehet sétálni a várnegyedben, a Vár utcáján és el lehet jutni egészen a végéig, ahol Szent István és Gizella híres szobra található.
Az épületek jelentős része viszont továbbra is zárva van és látható, hogy javában zajlanak a munkálatok.
A Várkapu – Hősök kapuja, valamint a mellette található Tűztorony most is látogatható és megismerhető a város történelmének egy-egy szeglete. Fentebb sétálva viszont csak kevés olyan hely volt, ami ne lett volna kerítéssel elkerítve. Csütörtök dél volt, a Boldog Gizella kápolna előtti lépcsőn éppen fáradt munkások fogyasztották a csomagolt ebédjeiket. Egy Németországból érkezett úriember kérdezősködött, megnézheti-e az épületet – ami abban a prospektusban szerepelt, mint látnivaló, amit kifejezetten a kulturális főváros évre készítettek.Végül nem járt sikerrel, helyette megkért engem, hogy telefonjával készítsek róla egy képet a téren található Szentháromságszobor előtt. Az legalább szabadtéren állt, és nem volt elkerítve.
Nem csak a kápolna, hanem a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény is zárva volt. Honlapjukon azt írják, hogy az Európa Kulturális Fővárosa Veszprém-Balaton 2023. programsorozathoz kapcsolódva a Vár részlegesen megnyitásra kerül, és egy új kiállítással készülnek – ez viszont közel sem biztos, hogy végül összejön, mert a kiállításról most sem találni semmilyen információt. Ők a közleményükhöz hozzátették azt is, hogy a felújítási munkálatok teljes befejezése várhatóan 2025-ben történik meg.
Mindezt azért érdekes, mert az Európai Unió honlapja szerint a kulturális főváros pályázatát 2018. februárjában adták be és ugyanezen év decemberében megszületett a döntés a cím viseléséről.
Tehát négy év állt rendelkezésre, hogy Veszprém felkészüljön a turisták fogadására, és ezt láthatóan nem sikerült teljesíteni.
A Vár utca vége felé haladva több bejáratot látni, ami elkordonozva áll, az ajtók mögött pedig munkások dolgoznak. Sok esetben azt sem lehet tudni, milyen épületet látunk, mivel az épület előtt álló piros színű tájékoztatótáblákra sem került fel még semmi. Mivel először jártam Veszprémben úgy, hogy jobban körül tudtam nézni,
csak hazatérve derült ki számomra, hogy az egyik üvegfal mögött az egykor szabadtéren, ma pedig tető alatt lévő Szent György-kápolnát láthattam volna, ha be lehet menni.
De ugyanígy zárva van a Várbörtön és a benne lévő kiállítás is. A várban látott állapotokból pedig azt lehet sejteni, hogy a legtöbb látnivalót már nem is nyitják meg az idei évben.
Van élet a kordonokon túl
Túl azon, hogy a várnegyedben sétálva olykor az lehet az érzésünk, hogy egy építkezés kellős közepébe cseppentünk,
ki kell emelni, hogy a város gyönyörű szép.
A környező parkok, a magas minőségű vendéglátóhelyek, az állatkert és a vár környéki kis utcák valószínűleg feledtetni tudják mindazt a kellemetlenséget, ami a Vár utcában megtapasztalhatunk. Ráadásul egész évben megannyi színes program várja az érdeklődőket, még a nyár elmúltával is. Szóval egy kirándulás Veszprémbe még így is megéri. Mondhatni, ez így lett igazán hazai.