Élet Sója
Évtizedekkel ezelőtt, még gyermekként láttam először az úgynevezett hivatalos Duna-forrást Donaueschingen kastélyában. Később a Bodeni-tóról szóló könyvem írásakor találtam rá arra, hogy valójában a kastélyban látott forrás nem az igazi Duna-forrás. A föld alól felbukkanó kis patak egyike ugyan azoknak a forrásoknak, amelyekből a Duna később létrejön, de közel sem az egyetlen a Fekete-erdőben.
A 20. században egy geológus-fogász házaspár kutatásai során a Furtwangen település melletti Breg patak forrását találta a leghosszabb Duna-ágnak, s ezzel a legvalószínűbb forrásnak. A vita időnként azóta is fellángol Donaueschingen és Furtwangen között, de a Dunát ez mit sem zavarja. Összegyűjti a források vizét és elindul egy csaknem 3000 kilométeres útra.
Ulm
Útjának első szakasza Ulmig, ahol igazán folyóvá erősödik, kissé viszontagságos. Immendingen és Fridingen között a Duna a föld alá szivárog, és a porózus, karsztos kőzetben egy föld alatti víznyelőben eltűnik egy időre. (Ez a víz bukkan fel például egy olyan patakban, Aach település mellett, amely a Bodeni-tóba ömlik. Hihetetlen, hogy minden mindennel összefügg.)
Már Ulm előtt is elképesztő látványban lehet része annak, aki követi az ifjú folyót, netalán elég bátor és edzett ahhoz, hogy kerékpárral fedezze fel a vidéket. Donaueschingen és Sigmaringen között ugyanis a Duna-völgy sziklái és a part menti buja, zöld növényzet, az egész út során pedig várak, kastélyok, kolostorok s szebbnél szebb kis települések favázas házaikkal teszik élvezetessé az utat. Ezen a szakaszon elsőként Beuron településnél fújtam megállót, hiszen itt a mészkősziklák között a gyalogtúrák is csábítóak, a panoráma jutalmával kecsegtetnek.
(Az egyik látványos túra, a DonauWelle-Eichfelsen 12 km-es panorámaút a beuroni kolostor körül található.) Beuron után található a Wildenstein vár, amely két sziklán áll, s mind az elővárat, mind a fővárat csak hídon lehet megközelíteni, Sigmaringennél pedig a Hohenzollern-család egyik ágának elképesztő kastélya adott szemlélnivalót a Duna partján.
Innen Ulmig számomra a Duna már egy érettebb ifjúvá nő, amely Scheer, Eringen, Riedlingen, Rechtenstein, Ehingen, Erbach településeken meg-megállásra kényszeríti az utazót.
Ulm az a város, amely mellett el lehet menni, de nem érdemes. Ha nem is vagyunk a templomi építészet nagy rajongói, akkor is az ulmi az a „nem valódi” székesegyház, amelyet két okból is érdemes megnézni. Az első a „nem valódi” jelzőhöz kapcsolódik, hiszen egy valódi székesegyháznak két toronnyal kell rendelkeznie, de ez a torony a világ legmagasabb templomtornya, így talán eltekinthetünk attól, hogy kettő legyen belőle, s a világ második legmagasabb tornyát illik megmászni. A másik ok a toronyba vezető 768 lépcső megtételére a kilátás és a Duna. Fentről (szerintem leginkább úgy a 400. lépcső környékén) páratlan panoráma tárul elénk a városra és a kanyargó folyóra. Innen jól látszik, hogy Ulm mennyire sokszínű; nem csupán régi, középkori, hanem modern is.
Később a városi séta során ezt a sokszínűséget, a híres halász- és tímárnegyed fagerendás házaival, a városfallal, a városi tornyokkal s a köztük megjelenő modern építészeti alkotásokkal, egészen közelről is megtapasztalhatjuk.
Katt a képre, galéria nyílik!
Az egyik kedvencem a városban a reneszánsz stílusú városháza, amely 1370-ben üzletháznak épült. A másik kedvenc a Dunai Svábok Központi Múzeuma volt, ahol megismertem Ulm hihetetlen szervezőképességét, amellyel a 18. században útnak indított csaknem kétszázezer németet, hogy azok benépesítsék és újra életre kelthessék a török miatt elnéptelenedett magyar vidékeket. A múzeum nemcsak a kivándorlás megszervezésének és lebonyolításának ulmi történetét mutatja be, hanem azt is, hogyan illeszkedtek be a kivándorlók az új hazában, s hogyan őrizték meg, illetve őrzik még ma is kultúrájukat és nyelvüket Magyarországon vagy az egykor magyar, de ma már valamelyik szomszédos államhoz tartozó területeken.
Ulmtól nehéz elszakadni, ha valaki nem is sejti, hogy mi vár még rá Regensburgig.
Ingolstadt
A megerősödött Duna érkezik meg Ingolstadtba.
A városról azt tartják, hogy ott dobog Bajorország szíve.
Egy évtizede jártam Ingolstadtban, de csak felületes megtekintésre jutott időnk. Azóta is sajnálom, hogy nem láttam az Audi Múzeumot, nem jártam utána dr. Frankenstein és az illuminátusok nyomának, de azt láttam, hogy a város kinézetére rányomta bélyegét a Duna és az az időszak, amikor bajor hercegi rezidenciaként funkcionált.
Annak azonban nagyon örülök, hogy Ingolstadttól északra láthattam a Duna-szurdokot.
Kelheim
Kelheim településen, amikor megpillantottam a város fölé magasodó dombon az I. Lajos bajor király által építtetett Felszabadulási emlékművet (Befreiungshalle), éreztem, hogy itt a Dunán a hajózás varázslatos élmény lesz.
Arra azonban korántsem számítottam, hogy ilyen csodás sziklák között kanyarog a folyó a Weltenburg kolostorig. A hajóról folyamatosan a sziklák tövében kanyargó túraútra vágytam, míg a partról szemlélődve a hajók tűntek vonzónak. Szerintem az a legjobb, ha mindkét látószöget kipróbáljuk, sőt, ha elég edzettek vagyunk és van tapasztalatunk a sziklamászásban, akkor a Duna-parti sziklákon lógva is különleges perspektíva tárulhat elénk.
A hajó félórás útja során szemügyre vettem az egykori ferences remetelakot, amely később kolostorrá nőtte ki magát, a Klösterlt. Sziklatemplomot, barlangot és egy hangulatos sörkertet is találni ma itt. Fejemet kapkodva csodálkoztam rá a part menti sziklaképződményekre, a „Napóleon bőröndje”, a „Péter és Pál” vagy a „Méhkas” elnevezésekkel illetett magaslatokra.
A hajó a Weltenburg kolostornál kötött ki, ahol elsőként éreztem azt, hogy a Duna fiatalságával járó zabolátlansága komoly problémákat is okozhat. A kolostor bizony az elmúlt néhány száz évben többször állt bokáig vagy lábszárközépig vízben. A szerzetesek azonban együtt élnek ezzel, és inkább koncentrálnak a sörkészítésre, ami már 1050 óta folyik a vaskos falak között. A kolostor kertjében jólesett elfogyasztani a sör mellé saját készítésű sajtjukat, burgonyalevesüket s likőrjükkel ízesített tortájukat.
A visszaúton még látványosabban tárult fel a kelheimi emlékmű, amelyhez nemcsak a kilátás miatt érdemes a városból felautózni, hanem magának az emlékműnek a monumentalitása miatt is.
Katt a képre, galéria nyílik!
Kelheim környéke a Duna, a Rajna és a Majna összekötésére szolgáló Duna–Majna–Rajna-csatornáról is híres, amelyhez itt az Altmühl folyót vették igénybe. Ennek mentén, az Altmühl völgyében sorban olyan kastélyokra bukkantunk, mint a Burg Prunn és Burg Rosenburg, s bármerre néztem, a túraútvonalak előtt mindenhol ott állt a „panoráma” jelző. Biztosan nem véletlenül.
Regensburg
Kelheim után már alig vártam, hogy Regensburgot is felfedezzük. A híres várost, amelynek életét nemcsak a Duna határozta meg, hanem már a rómaiak alatt, majd a középkorban is a környék politikai, kereskedelmi és tudományos központjaként emlegették központi európai fekvése miatt.
A történelem ott lapul a város szívében minden házban, elég csak belépni az Altes Rathausba és megtekinteni a helyszínt, ahol a birodalmi gyűlés ülésezett, végigsétálni a Bachgassén és a Wahlenstrassén, ahol már a középkorban is olyan kézművesek székeltek, mint a kalap- és hangszerkészítők, megkóstolni a híres regensburgi köményes zsemlét és sült kolbászt a városfalba épített Wurstkuchl kifőzdében, belépni a Szent Péter-dómba, amely kísértetiesen hasonlít az ulmi, a prágai, a kölni „barátaira”, megállni a Porta Praetoria, a csaknem kétezer éves, egykori római Castra Regina légiós tábor északi kapuja mellett.
S vajon mi az, ami minderre felteszi a koronát? A Dunán 800 éve átívelő Kőhíd, a Steinerbrücke, amely 1934-ig egyetlen híd volt a környéken, amelyen a forgalom bejuthatott a városba.
Regensburg a magyar emlékek után kutatók számára is egy nagy kincsestár, hiszen itt áll a Ruthof néven, még jóval a háború előtt útra kelt, majd Érsekcsanád mellett 1944-ben aknára futott és elsüllyedt MAHART-hajó, itt lakik Széchenyi István, a legnagyobb magyar ükunokájának lánya a Thurn und Taxis palotában, itt vannak eltemetve Gizella, az első magyar királyné nevelői, s számos magyar művész, tudós él ma is a városban.
Katt a képre, galéria nyílik!
Regensburg után még egy érdekes szakasza következik a Dunának Passauig, amely a mi bakancslistánkon is szerepel; ígérem, ha bejárjuk, beszámolok róla.
(Fotók: BagóTünde/Élet sója blog)
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
