Üzbegisztán tárt karokkal vár: látnivalók és fontos tudnivalók
Sorozatunkban megnézzük azokat az országokat, amikkel a kormány megegyezett arról, hogy kölcsönösen elfogadják a másik által kiállított védettségi igazolványokat.
Frissítés: A hivatalos üzbég tájékoztatás szerint az országba történő beutazás feltétele minden külföldi, így a magyar állampolgárok esetén is a 72 óránál nem régebben készült, negatív PCR-teszt. Ez az oltottsági igazolvánnyal rendelkezőkre is vonatkozik.
Üzbegisztán furcsa hely és ezt ne ilyen megvetést, lekicsinylést sugalló felhanggal képzeljétek el, hanem valóban szokatlan a nyugati ember számára. Óriási pozitívuma, ami egyben egy igen jelentős negatívuma is, hogy a tömegturizmus, különösen annak nyugati formája szinte alig érinti az országot, így sok helyütt nem is nagyon tudnak mit kezdeni a turistákkal.
Talán az ország nevében szereplő isztán tehet a bizalmatlanságról, hiszen előfordulhat, hogy a többség számára ez olyasmit jelenthet, hogy ilyen fura, burnuszos, ketyegő zsebű csávókkal van tele, de ami a közbiztonságot illeti, távolról sem ez a helyzet.
Persze minden csak viszonyítás kérdése, érdemes észnél lenni az országban, de ha vetünk egy pillantást az Üzbegisztán szomszédságában ücsörgő Afganisztánra, menten akár paradicsominak is nevezhetnénk az üzbég állapotokat.
A bejutás
Az érvényes magyar védettségi igazolvánnyal rendelkezők és a kíséretükhöz tartozó 18 éven aluliak gond nélkül beléphetnek az országba, egyedül regisztrációs kötelezettségük van (egy formanyomtatványon fel kell tüntetni az utazás célját és a tartózkodási helyeket). Izgalmasabb a dolog, ha védettségi igazolvány nélkül próbálunk bejutni Üzbegisztánba. Kell hozzá egy orosz, vagy angol nyelvű, 72 óránál nem régebbi PCR teszt, viszont 2021 márciusától az üzbégek, csak az általuk hivatalosan elismert külföldi laboratóriumok tesztjeit fogadják el, azonban ezen laboratóriumok listáját, legalábbis a konzulátusi honlap szerint, a mai napig nem hozták nyilvánosságra, így van némi lutri jellege a dolognak. Tartogathat izgalmakat az ország elhagyása is, mivel bizonyos légitársaságok csak negatív PCR teszt birtokában engedik fel a gépeikre az utasokat, tehát előfordulhat, hogy a védettségi igazolványunk ellenére kell egy ilyet csináltatnunk az elutazásunk előtt, ami elképzelhető, hogy újszerű kihívásokat támaszt a posztszovjet üzbég bürokrácia képében.
A szállás és a közlekedés
Mint fentebb utaltunk rá, Üzbegisztán mérsékelten képes kiszolgálni a nyugati turisták igényeit és ez a leghangsúlyosabban a vizesblokkok terén érezteti a hatását. Ez nem jelent természetesen totális hiányt és arra sem kényszerít minket, hogy két teve közé leguggolva végezzük a dolgunkat, ugyanis itt jön kapóra, hogy a turistából viszonylag kevés van, így a nagyobb városok mindegyikében találhatunk olyan hotelt, ahol ez a kérdés megnyugtatóan orvosolható. Azért éreztük csak szükségét mégis kitérni erre az apróságra, hogy tudatosítsuk, a számunkra alapvetőnek tűnő fürdőszoba/WC kombó arrafelé extrának minősülhet, így nem baj, ha a foglalás előtt egyeztetünk erről a szállásadóinkkal.
Az autóbérléssel és a közutakkal kapcsolatosan Üzbegisztánra is igaz az, amit Kazahsztánról írtunk, tehát a távolságok nagyok, az utak állapota pedig elég siralmas, így átlagosan olyan 60-80 km/h-s sebességgel lehet rajtuk haladni, már ha nem futunk bele a rendőrség egy ellenőrzőpontjába, amiből meglehetősen sok van az országban és kézzel-lábbal elkezdeni magyarázni egy az anyanyelvén és maximum talán valamicskét oroszul tudó üzbég rendőrnek, hogy ki fia/borja vagyunk, annyira nem jó indítás.
Jó választás a rövid, de a hosszútávú közlekedésre is a taxi, itt csak arra kell odafigyelni, hogy a hotelünk személyzetén keresztül keressünk autóst, ezzel egy csomó bosszúságot és kellemetlenséget spórolunk meg magunknak, illetve mindig állapodjunk meg a sofőrrel előre a viteldíjban, nehogy az legyen, hogy az út végén bemond egy csillagászati összeget.
Közlekedés szempontjából szóba jöhet a vonatozás, ami a jelentősebb városok közötti viszonylatban elég jól működik, arra kell csak odafigyelni, hogy a vonatjegyvásárlást is próbáljuk a szállásadóinkon keresztül, legalább két nappal a tervezett indulás előtt elintézni, egyéb esetben érhetnek minket kellemetlenségek. Itt is érdemes olyasmikre gondolni, amikor a helyi MÁV-os Marika néninél próbálunk ékes angolsággal jegyet vásárolni, aminek a sikeressége nagyjából a rulettasztal mázlifaktorával egyenértékű.
A posztszovjet tömegközlekedés vadregényes viszonyai között kiugróan jó minőséget nyújtanak a belföldi légijáratok, ami a közlekedés egyetlen olyan ágazata, amibe az üzbég kormány a Szovjetunió összeomlása után komolyabb mennyiségű pénzt fektetett.
Mit lehet ott csinálni?
A korábbiakban taglalt sokszor mostoha, nomádszerű körülmények ellenére nagyon is érdemes meglátogatni Üzbegisztánt, elvégre az ország területe a középkori nagy, dúsgazdag muszlim állam, a Hvárezmi Birodalom részét képezte és annak legszebb városai, Szamarkand és Bukhara is itt találhatók, melyek egykoron a Selyemúton zajló kereskedelemből nyerték hatalmas gazdagságukat.
Szamarkand volt az üzbégek nagy nemzeti hősének, a Dzsingisz kánhoz hasonló hírnévre szert tett Timur Lenknek a székhelye is. Továbbá a Bukhara, Szamarkand, Khíva hármas a közép-ázsiai muszlim építészet gyöngyszemeinek számítanak, az utóbbi várost egyébként megjárta a magát kolduló dervisnek álcázó Vámbéry Ármin is és szinte szuperlatívuszokban lelkendezett a város szépségéről.
Ha pedig a természeti oldaláról akarjuk megszemlélni az országot, akkor ha Kazahsztánban nem tettük meg, érdemes itt megnézni az elsivatagosodott Aral-tavat, illetve a Tien-san üzbegisztáni részén létesített Ugam-Csatkal Nemzeti Parkot sem érdemes kihagyni, már ha a belső-ázsiai flora és fauna érdekel minket, illetve szeretünk közepesen kemény hegyi túrákban részt venni, meg jurtában aludni, ami azért menőség, lássuk be.
Ha pedig igazán különleges élményre vágyunk, akkor a Kizil-kum sivatagában álló, elhagyatott erődromokat is felkereshetjük, mint amilyen például a hvárezmiek egykori vára, a Djanpik quala.
Mikor érdemes meglátogatni az országot?
A belső-ázsiai időjárási viszonyok meglehetősen mostohák tudnak lenni, tehát a nyár nagyon meleg, a tél pedig roppant mód hideg, így ha városnéző, lődörgő utazgató túrát tervezünk be, akkor célszerű a két évszak közötti időpontot választani, mondjuk egy májust, vagy egy szeptember-októbert, amikor lényegesen barátságosabb klíma fogad minket. Ugyanakkor, ha tervezünk felmenni a hegyekbe és egy rendes túrát letolni a kirgiz határ környékén, akkor a július és az augusztus a tökéletes időpont – ugyanis ez az egyetlen időszak, amikor a hegységi jurtatáborok nyitva tartanak és a hegyi utak is biztonságosan járhatók.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
