Három kisgyerekkel fedezi fel a világot Judy, az utazóanya tippjei sokaknak segítenek
Bérczes Judy szenvedélyes utazó. Már gyerekként megtapasztalta, hogy nincs oka félni a repüléstől és ismeretlentől, ahogy azt is, hogy az idegen országokban rengeteg feledhetetlen kaland vár rá.
Judy ugyanakkor nem csupán járja a világot, élt már többek között Svédországban, Ausztriában, Németországban és Franciaországban is.
Négy éve azonban, miután megszülettek az ikerfiai, óriási változás következett az életében. A férjével hamar szembe is találták magukat azzal a kérdéssel, ami sok szülőben megfogalmazódik: menjünk vagy maradjunk? A család végül az utazás mellett döntött, a vakáció pedig olyan jól sikerült, hogy Judy elindította az Utazóanya nevű blogját. A honlapján és Instagram-oldalán rengeteg tanácsot, információt és tippet ad a bizonytalan szülőknek.
Az ikergyerekeknek jót tett a környezetváltozás
„Az utazás mindig központi része volt az életemnek, az ikerterhességem alatt viszont másra került a fókusz. Aztán mikor a fiaink három hónaposak lettek, a családunk meghívást kapott egy balatoni hétvégére. A férjemmel arra jutottunk, hogy ez egy remek lehetőség, és miért ne próbálnánk meg. Az utazás végül remekül sikerült, így úgy láttam, tudunk mozogni a gyerekekkel” – meséli.
A pár a családalapítás előtt is lelkesen járta a világot. Az egyik hagyományuk az volt, hogy néhány hétre a hátuk mögött hagyják a telet, és keresnek egy melegebb, felfedezésre váró országot maguknak.
„A balatoni pihenésünk után megkérdeztem a férjemet, hogy mi lenne, ha a fiúkkal is tartanánk magunkat a tradíciónkhoz. Nos, ennek az lett a vége, hogy januárra vettünk négy repülőjegyet Thaiföldre” – teszi hozzá.
A fiatal szülők azonban sok kritikát kaptak a döntésük miatt.
„A negatív megjegyzések természetesen bárkinek rosszul eshetnek, de olyan emberek vagyunk, akik kitartanak a döntésük mellett. Főleg, mert úgy éreztük, hogy az utazásnak nincs akadálya, ráadásul családként is rengeteg új élménnyel gazdagodhatunk a pár hét alatt” – mondja.
A család végül feltöltődve és boldogan érkezett haza a thaiföldi útról, és mint az édesanya hozzáteszi, az akkor kilenc hónapos fiainak is igazán jót tehetett a környezetváltozás.
„Az utazás előtt arról beszéltünk a védőnővel, hogy lassan gond lehet, hogy még nem másznak a fiúk. Abban maradtunk, hogy a hazaérkezés után egyeztetünk egy esetleges gyógytornáról. Viszont erre utóbb nem volt szükség. A gyerekek nagyon jól érezték magukat kint, rengetegen jöttek oda hozzánk, hogy milyen aranyosak, a fiúk pedig csak mosolyogtak és integettek, tényleg igazán nyitottak voltak az idegenekre. Aztán egyszer csak azt vettük észre Thaiföldön, hogy extra gyors fejlődésnek indultak. Szóval az az utazás duplán szép élmény volt a családunknak” – meséli Judy.
A negatív megjegyzések miatt blogba kezdett
Miután a család hazajött Thaiföldről, Judy nagyon ellentmondásosnak érezte a környezete fogadtatását a pozitív élményeikkel szemben. Nem sokkal később már nem csak blogot vezetett, de rengeteg édesanyának segített a tanácsaival.
„Thaiföldön is azt láttuk, hogy semmi polgárpukkasztó sincs abban, ha gyerekekkel utazunk. Rajtunk kívül rengeteg más nemzetiségű turista család volt az országban. És bár sok nagycsaládos utazásra inspiráló idegennyelvű oldal létezett, magyarul alig lehetett forrást találni. Elgondolkodtam azon, hogy mennyi szülőt foghat vissza a környezet negativítása. Emellett az utazás a szenvedélyem, és az írást is szerettem volna kipróbálni, így nekivágtam” – meséli Judy.
„Nem állítom, hogy mindenki lásson világot. Azok az anyukák illetve apukák azonban, akik élvezik az utazást, miért ne próbálhatnák meg bevonni ebbe a gyerekeiket is? Azok a szülők pedig, akik például főzni, esetleg táncolni szeretnek, a saját hobbijukat osszák meg a fiaikkal és lányaikkal” – teszi hozzá.
Az anyuka idővel egyre több pozitív visszajelzést kapott a blogjára.
„A thaiföldi utazás után több bejegyzést is írtam arról, hogy a strandon is lehet szoptatni, pelenkázni és szép árnyékos helyet találni a délutáni alváshoz. Rengeteg anyuka keresett meg ezért, számomra pedig egyértelművé vált, hogy van igény itthon egy ilyen blogra” – vélekedik Judy, aki azóta is töretlen lelkesedéssel osztja meg az utazós élményeit.
Már öten látnak világot
Lassan három éve tovább bővült Judyék családja, a kislányuk érkezése után azonban sok változást éltek meg.
„A járvány alatt tudtuk meg, hogy a kislányunk epilepsziás. Nagyon megrázott minket a diagnózis, és természetesen most is vannak időszakok, amelyek megviselnek minket. Nem lehet megfogalmazni az érzést, mikor látod, hogy a gyereked rosszul van. Végül erőt vettem magamon, és kitaláltam hogy utazunk, a családdal pedig Mexikó felé vettük az irányt” – idézi fel Judy.
„Itt tudtuk meg, hogy a kislányunk érzékeny a fényre és melegre, egyszer kórházba is kellett vinnünk. Ebből a szempontból mondhatnánk, hogy a választásunk nem volt szerencsés, de igazán jó emberekkel találkoztunk. Nagyon sok olyan anyuka keres meg, akiket az a félelem tart vissza egy utazástól, hogy az egészséges gyerekük esetleg kórházba kerülhet. Ez ijesztő, mi viszont megtapasztaltuk, hogy ilyesmi megtörténhet és egy problémát bárhol meg lehet oldani. Végül összességében jó élményekkel értünk haza Mexikóból, a benyomás pedig megerősítette bennünk azt is, hogy továbbra is utazhatunk, de alkalmazkodnunk kell a lányunk állapotához” – mondja.
Mivel a kislány érzékeny a meleg időjárásra, a család most a hidegebb úti célokat részesíti előnyben.
“Persze, nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy nincs több meleg, tengerparti nyaralás. Emiatt úgy döntöttünk, hogy adunk magunknak még egy utolsó ilyen élményt, és elautóztunk Bulgáriába” – teszi hozzá.
Bár több kompromisszumot is kötöttek, az utazás remekül sikerült. „A kislányunk pont olyan, mint bármelyik kisgyerek. Imádja a vizet és a strandot, de sajnos napközben nem maradhatott ott a testvéreivel. Így Bulgáriában általában kora reggel vittük le pár percre a vízparthoz. Persze, azt sem akartuk, hogy a fiainknak emiatt ne legyenek élményeik, így a férjemmel felváltva kísértük őket a strandra. Ez is azt mutatja, ha meg akarunk oldani egy helyzetet, képesek vagyunk rá” – mondja.
Judy gyerekként vált utazóvá
„Egyéves voltam, mikor édesapám munkahelye miatt Budapestről Svédországba költöztünk. Több évig éltünk kint, a hazaköltözést óriási törésként éltem meg, és az iskolában is nehezen ment a beilleszkedés. Édesanyám segítségével viszont tudtam tartani a kapcsolatot a svéd barátaimmal, egy évben egyszer ki is utazhattam hozzájuk látogatóba” – idézi fel.
Judy már gyerekként is rengetegszer repült egyedül, és sok más olyan helyzet is adódott az életében, amelyek miatt hamar természetessé vált számára az utazás.
„Fiatalon röplabdáztam, nagyon szeretem a sportot. A csapatunkkal Lettországba kellett utaznunk egy európai bajnoki selejtező miatt. Hihetetlen, de az ellenfelünk épp Svédország lett. Az edzőmnek szüksége volt egy kábelre, és mivel tudta, hogy tudok svédül, engem bíztak meg azzal, hogy kérjek kölcsön egyet a másik csapattól. Így beszélgetésbe elegyedtünk a svédekkel, és ugratni kezdtek, hogy akár náluk is játszhatnék. Ebben az a legviccesebb, hogy pár hónap múlva tényleg megkerestek egy remek lehetőséggel” – meséli Judy, aki hat évig maradt az országban.
„A svédeknél már akkor is teljesen természetes volt az utazás és költözködés. Fillérekért lehetett repülőjegyet venni. Megesett, hogy egy barátnőm megkérdezte, hogy van-e kedvem elugrani Dublinba sörözni egyet. Hogyne lett volna. Az évek alatt pedig számomra is természetessé vált az utazás, és a magamévá tettem a “miért ne” hozzáállást” – mondja.
A gyerekeivel nézte meg az álom úti célját
Az édesanyának régóta az volt az álma, hogy eljusson Dél-Amerikába. A vágy nemrég végre teljesült, a családjával néhány hete érkeztek haza Argentínából.
„Minden nap sírtam örömömben az első két hétben. Nem találtam igazán olcsó jegyet, így a legjobb megoldás az volt, hogy Brazíliáig repülünk. El is mentünk az Iguazú-vízeséshez, ez a világ egyik leggyönyörűbb természeti csodája. A buszon potyogtak a könnyeim, mert tényleg egy álmom vált valóra, és a családom is ott volt mellettem. Brazíliából pedig Argentínába vettük az irányt” – meséli.
„Persze ilyenkor mi is félünk attól, hogy történhet valami, mégis útnak indulunk. A mi családunkat az utazás teszi boldoggá, és a dél-amerikai vakációnk is csodálatosra sikeredett. Nem szabad hagyni, hogy egy gyerek érkezése, a környezet negatív hozzáállása, esetleg egy betegség megfosszon minket az örömöktől. Én is mindig emlékeztetem magam arra, hogy egy helyzet sem ránthat a mélybe” – mondja.
Judy tanácsai a családos utazásokhoz:
- Az első családos alkalomra érdemes olyan úti célt választani, ahol már jártunk korábban. Judy és párja is azért döntöttek Thaiföld mellett a legelső kisbabás útjuk előtt, mert ismerték az országot.
- Hagyjuk otthon a felesleges holmikat, pakoljunk praktikusan. Az édesanya szerint utazás előtt megéri számításba venni azt is, hogy van amit külföldön is meg lehet vásárolni (például fogkrém,tusfürdő).
- Judy úgy tapasztalja, hogy gyerekek mellett több aktív programot kell szervezni egy utazásra. Mint mondja, bár sokan rajongnak a tengerparti koktélozásokért, a passzív pihenés nem megy könnyen gyerekek mellett, hisz szükségük van a mozgásra. Így keressünk olyan helyet, legyen ez akár egy játszótér, ahol biztosítjuk a piciknek a szórakozást.
- Tartsuk a napirendet. Judyék ikerfiúkkal vágtak bele az első kalandjukba, így számukra fontos volt, hogy tartsák a hétköznapi alvási és esti lefektetési rutint.
- Mi is pihenjünk. Az anyuka azt javasolja, a gyerekek délutáni pihenő idejében a szülők is dőljenek le.
- Keressünk erkélyes szállást. A háromgyermekes édesanya mindig ilyen helyszínt választ maguknak, így kicsit kettesben is lehet a párjával, miután a gyerekek este elaludtak.
- Judy és párja nagyon szeretik kipróbálni a külföldi ínyencségeket. Szerinte a gyerekek szívesen esznek abból, amiből a szülők is fogyasztanak, és mint hozzáteszi, soha ne mondjunk olyat egy gyerek előtt, hogy „az neked úgysem ízlene” .