Egy terepbejárás során Orosz Mihály hívta fel a figyelmét Prakfalvi Péternek, a Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark geológusának a szentkúti Meszes-hegy oldalában egy kőbányára, aminek a falából egy hosszabb üreg nyílt. Szakirodalom és leírás korábban nem született a képződményről, sehol sem említik, de sok jel mutatott arra, hogy természetes úton keletkezett a járat, vagyis barlangnak tekinthető. A „hitelesítéshez” segítségül érkezett Gaál Lajos, aki a Novohrad-Nógrád UNESCO Geopark felvidéki részének a geológusa, majd a két szakember egyöntetűen megállapította: barlangról van szó. Az üreg nem nagy, mindössze 9 méter hosszú, 1,5-2,0 méter magas járatról van szó, ami egyébként nem tekinthető egy barlangi túrára alkalmas helyszínnek. A története azonban annál izgalmasabb:
egy megközelítőleg 15 millió éves völgynek a hajlata ismerhető fel a kőbánya alatt, amiben egykoron patak folyt. Ebbe ömlött bele a kb. 1 200 ⁰C hőmérsékletű andezit láva.
Ehhez a vulkanizmushoz köthető a Mátra és a Cserhát kialakulása is. Ahogy a forró kőzet érintkezett a vízzel, olyan mennyiségű gőz szabadult fel, ami felfújta az andezitet – ennek jelei milliméteres és centiméteres, sokszor irányított elrendezésű hólyagüregekben nyilvánul meg. Az üreget egyébként a kőbányászat nyitotta ki, ami az 1900-as évek elején működhetett. Éppen emiatt a járatban nincs esély régészeti vagy őslénytani leletek felbukkanására – írja Prakfalvi Péter és Gaál Lajos beszámolójában. A környékbéliek valószínűleg ismerhették a képződményt, ám a szakemberek ismerték fel, hogy nem egy mesterséges „vágatról” van szó, mint sokan gondolhatták, hanem egy különleges módon keletkelezett barlangról.
Miután a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság hivatalosan is nyilvántartásba veszi a barlangot, attól kezdve az a törvény erejénél fogva védetté válik.