Azt már így elöljáróban kik kell jelentenünk, hogy csak ezért nincs értelme Tunéziába utazni, valójában az egész város letudható egy fél délután alatt, így sokkal inkább tanácsos egy Tunisz és környéke-kirándulásba beiktatni. De hogy senkinek ne vegyük el előre a kedvét, azt is hozzá kell tennünk, hogy nagyságrendekkel okosabb dolog ide ellátogatni, mint az 51-es körzetbe.
Nem (csak) a rómaiak pusztították el
Kicsit folytatva a töri órát, annyit érdemes tudni Karthágóról, hogy a története egyáltalán nem ér véget a punok bukásakor, sőt, később a rómaiak által alapított Africa provincia székhelye, valamint a Római Birodalom harmadik legnagyobb városa lesz, és mint ilyen, a korai kereszténység egyik meghatározó központjaként fog működni, számos, a Szentírás összetételét (kanonizációját) illető döntést hoztak meg a 4-5. században a karthágói zsinatokon.
A Nyugat-Római Birodalom összeomlása után a vandálok és a bizánciak kergetőztek a városban és környékén, majd jött a csősz (az arabok) és mindenkit kizavart a területről.
A város valójában a Nyolcadik Kereszteshadjárat alatt és annak következményeként pusztult el. A város népét a jó keresztesek hányták kardélre, míg a védműveket pedig a helyi uralkodó bontatta le a keresztesek távozása után, az 1270-es évek elején.
Kemény ellenfél a hőség, de a látvány miatt megéri
A fentiekből már elég jól látszik, hogy egy különféle kultúrák maradványaiból álló romvárosról van szó, amely egyébként kb. 20 perc autózásra fekszik Tunézia fővárosától, Tunisztól. Tanácsos nem a legnagyobb hőségben kimenni oda, mivel a terület nagy kiterjedésű és csak korlátozottan lehet árnyékot adó dolgokat találni ott.
Látnivaló viszont van bőven, talán a legjobban akkor járunk – nyilván abban az esetben, ha valóban érdekel minket a város és nem csak átrohanni akarunk rajta –, ha Karthágót nem egy szervezett túra keretében tekintjük meg, ugyanis a nyári szezonban kilátogatók többségét sokkal inkább motiválják a romoktól alig pár kilométerre lévő festői Sidi Bou Said kávéházai, éttermei, mint a tűző napon való aszalódás.
A város valóban látványos részeit a római korból megmaradt épületek adják. Ilyen az amfiteátrum és a korabeli wellnessközpontként működő Antoninus-fürdő. A fürdőkomplexumon túl itt még egy régészeti park és egy pun temető is található.
Egyetlen dologra kell nagyon figyelni, hogy a közelben lévő elnöki palotát ne fotózzuk le, de még csak az irányába se forduljunk fényképezőgéppel, vagy telefonnal a kezünkben.
Az ottaniak ezt ugyanis annyira nem szeretik, hogy akár három év börtönnel is végződhet az ügy (bár a helyi munkamorál ismeretében sokkal valószínűbb, hogy az őrszemélyzetnek átadott pár száz eurós „ajándékkal” megússzuk a dolgot).
Izgalmas lehet pár pillantást vetni a római villanegyed néven futó kerületre is, bár itt az egykori birodalomból származó leletek erősen keverednek a pun, bizánci és a későbbi muszlim épületekkel, hiszen ezek sok esetben egymás mellé, vagy fölé épültek.
Érdemes felkaptatni a Byrsa-hegyre is, mely a városközpontnak és a főerődítménynek adott helyett, ma a Szent Lajos székesegyház a legjelentősebb, bár hozzá kell tenni, hogy a legfiatalabb épülete, mivel ezt a 19. század végén emelték a Tunéziát éppen protektorátusként igazgató franciák. Ráadásul Szent Lajos, más néven IX. Lajos francia király volt az, aki a város pusztulását eredményező kereszteshadjáratot vezette, ám maga is itt halt meg a keresztesek között kitört vérhasjárvány áldozataként.
Itt található a múzeum is, ahol a legtöbb, az ásatások során előkerült tárgyat, illetve képzőművészeti alkotást tárolják, így ide mindenképpen érdemes bemenni. Pláne, hogy a múzeum udvaráról nyíló gyönyörű tengeri panorámát is megcsodálhatjuk.
Olcsó és még fesztiválozni is lehet
Persze jogosan merül fel a kérdés, hogy mégis mennyiért is látogatható Karthágó? Lehet egyes helyekre szóló jegyet is venni, meg olyat is, amivel mindenhova beléphetünk. Érdemes ez utóbbit választani, lévén, hogy olyan ezer forint értékű tunéziai dinárba kerül. Ugyanez a helyzet a taxikkal is, a terület nagysága miatt elég sok taxis kószál a környéken, akik szintén olyan ezres körüli tarifával szállítják az érdeklődőket ide-oda a romvárosban.
Kulturális szempontból, ha úgy érkezünk, mindenképp érdemes kinézni a Karthágói Nemzetközi Fesztiválra, ez rendszerint nyáron, júliusban és augusztusban zajlik és egészen nagy nevek is megfordultak már itt (pl. Ray Charles, Louis Armstrong, James Brown, Joe Cocker, stb.) a fesztivál 1964-es indulása óta. Külön érdekesség, hogy a fesztivál egy helyszíne a város egykori amfiteátrumában van, ahová annak idején, még a rómaiak alatt akár 35 000 ember is befért.
Egy jó kirándulónapnak ideális
Ha pedig mindezzel végeztünk, érdemes átugrani a fentebb már említett Sidi Bou Said-ba, ahol a hagyományos bazározós, vízipipázós, kávézós életérzésben is megmerítkezhetünk, de akár rápillanthatunk a külvárosi részekre is, ahol jóval kevesebb a turista és ennek következtében minden látványosan olcsóbb, mint a központban. Arról nem is beszélve, hogy így sok esetben olyan helyekre is elvetődhetünk, ahol a part menti sziklaszirtekről nézhetünk le a tengerre.
Így mindent összevetve elmondhatjuk, hogy Karthágó egy remek hely, sok látnivalóval, ám ezek együttesen, a legandalgósabb tempóban is végig nézhetők egy nap alatt és akkor ebbe már az elfogyasztott rozé fröccsök (igen, hiába muszlim ország, Tunéziában létezik a borászat és a helyiek kedvence a rozé) számával egyenes arányosan növekvő üldögélős szüneteléseket is beleszámítottuk. Talán akkor járunk a legjobban, ha ezt a nagy múltra visszatekintő várost a fedezzük fel Tunéziát-túra egy állomásaként és nem legfőbb céljaként jelöljük meg.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
