Viareggio
Art nouveau stílusú tengerparti villáival, széles, homokkal fedett, pálmafákkal szegélyezett strandjával, és világhírű éttermeivel Viareggiót nem véletlenül nevezik a Tirrén-tenger gyöngyének.
A Carnevale di Viareggiónak hála pedig nem kizárólag nyáron az olaszok és külföldről Toszkánába látogatók kedvenc üdülőhelye a térségben. Az olasz Riviéra városkáinak egyik legnépszerűbbike emellett csütörtökönként mindenes-piaccal kecsegtet.
Az Apollo Viareggio egykoron afféle híres-hírhedt bohémtanya volt, helyi művészek és hedonisták kedvenc találkozóhelyeként, majd fine dining étteremként működött, mára pedig egy magyar-svéd pár, Viki és Mikael családi szállodája, ahol gasztronómiai kurzusokat és főző-tanfolyamokat tartanak – mi évről évre a Culinariummal szűrjük össze a levet (vagyis inkább a proseccót), vegán-barát kulináris kalandtúrákat kínálva kis csoportoknak, csupa hatalmas egyéniséggel.
És bár mint említettem, Viareggio nem szűkölködik a puccparádés, Michelin-csillagos éttermekben,
személyes és abszolút kedvencem az O Sole Mio pizzéria, ahol olyan tökéletes klasszikus nápolyi pizza napolitanat készítenek,
hogy még Elizabeth Gilbert, az Ízek, imák, szerelmek írója is elbizonytalanodna: valóban a nápolyi Da Michele-é az itt-ott odakapott, levegőbuborékokkal ékes peremű, tűzforró katlanban másodpercek alatt megsülő pizzák szentélye.
Torre Del Lago Puccini
Bár röpke bicikliútra van Viareggiótól, a kozmopolita utazók rendre kifelejtik a szórásból – pedig ez a helyi-kedvenc nyaralóvároska igazán megér egy estet… vagy éjszakát, különösen ha az ember fia-lánya mulatni vágyik!
Persze, aki koktélok helyett kultúrára éhezik, szintén megtalálja a számításait: a Puccini villa – ahol a virtuóz zeneszerző három évtizeden át élt –, máig látogatható és intim betekintést enged a Pillangó kisasszony és a Bohém élet szerzőjének életébe.
Viareggio felől érkezve dimbes-dombos földúton bicajozva előbb egy végeláthatatlan, háborítatlan, és ámulatba ejtően szépséges tengerpart mellett tekerünk el (ahol nem mellesleg minden nemű fürdő ruha és naci opcionális), majd megérkezve a betonútra egymás mellett sorakoznak a bárok, éttermek és klubok – legismertebb közülük a Mamamia, amely a helyi LMBTQ szcéna kedvenc tánctere.
A sok kedves kis étterem közül a mi kedvenceink az afféle kis „talponállók” lettek,
ahol útközben bárki felkaphat egy szelet frissen sült farinátát, azaz – „véletlenül vegán, és bónuszként gluténmentes – csicseriborsó lepényt, melyet pizzakemencében sütnek, és sűrű, aranysárga olívaolajjal öntenek nyakon.
Pietrasanta
Ha Torre Del Lagót afféle titkos kis túrának neveztem, Pietrasantáról illik megjegyeznem: a térség talán legismertebb és legforgalmasabb kirándulóvároskája – menő dizájner butikokkal, amiknek kirakatában helyi alkotók mestermunkái hívogatnak, borbárokkal, ahol Toszkána legizgalmasabb nedűit kínálják, és éttermekkel, amik meg sem próbálnak beállni a sorba.
Itt nyitott meg a Sementis, a környék egyetlen 100% növényi alapú ételeket kínáló étterme, ahol a nem csak a vegánokat varázsolja el a séf: a tenger gyümölcsei tortellini – melyet algával ízesített zöldségkrémmel töltenek meg, a polpette – a klasszikus paradicsommártásban fürdőző nem-hús-golyó, a pad thai – szójaszószos mogyoróvajba forgatva, mind ájulás-közeli állapotba hoztak minket, nem beszélve az érlelt kesu és mandulasajt tálról, és a pisztáciás semi fredoról.
Ám Pietrasanta elsősorban az alternatív képzőművészet fellegvároskája – idén nyáron Fabio Viale, turini szobrász zseni szabadtéri kiállítása borzolta a kedélyeket a Michelangelo bár mellett: a 140 ezer Instagram-követővel büszkélkedő szobrász, aki elsőként épített márványból készült, személyszállításra alkalmas hajót, legendás szobrokat kreál újra, majd „varr ki” színpompás, kortárs tetoválásokkal.
Lucca
Az egészen az 1800-as évek elejéig önálló mini-államként működő Lucca kihagyhatatlan kirándulásra csábítja azokat, akik kibírnak egy napot „távol” a tengertől – cserébe viszont elvesznének az ősi városfalak közt tekergő sikátorok rengetegében. A város neves egyeteme az egész országból ide csalogatja a másképp-gondolkodó ifjakat, akik hipszter hangulattal és igazi élettel töltik meg a piazzákat.
Bár Puccini szülőházától a Catedral de San Martínig számtalan lehetőség nyílik a töltekezésre és átszellemülésre, számomra a legizgalmasabb program mégiscsak a céltalan andalgás –
így futottunk össze merő véletlenségből Niki La Rosa-val, a szenvedélyes utcazenésszel, akivel közel egy évtizeddel ezelőtt Londonban közös albérleten osztoztunk, és akinek andalító muzsikáját órákon át hallgatják a márványlépcsőkön heverésző helyiek és turisták.
A robusztus városfalon körbejárható az egész óváros, sőt, a városkapuban bringóhintót is lehet bérelni, majd a kellemes pedálozás okozta éhséget az Osteria Cantine Bernardiniben javallom csillapítani, ahol autentikus olasz konyhát visznek, modern és merész csavarral, és még egy egyszerű paradicsomos rizottót is képesek szájpadlás-cirógató, feledhetetlen ízorgiává varázsolni.
Cinqe Terre
Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított nemzeti park a világ egyik legszürreálisabb, és legszebb látványát nyújtó hajókirándulásra hívogat La Spezia város kikötőjéből.
Az öt sziklaszirten elterülő falvak, Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia, és Monterosso al Mare mindegyike megéri, hogy egy órácskára leugorjunk a hajóról, felfedezve a szivárványszínben játszó házfalak és sziklás tengerpartok között meghúzódó kávézókat és boltocskákat.
Az olívaolaj és bortermelésről híres térségről ma már nehéz elképzelni, hogy egykor pusztító járványok és portyázó kalózok támadásai sújtották – manapság burjánzó gazdaság és megállíthatatlan turistarohamok jellemzik, ám még Napóleon idejében is afféle számkivetettek földje volt, ahol megállíthatatlanul fogyott a népesség, és ezzel párhuzamosan nőttek az adók.
Mire a hajó kiköt La Speziában, már bizonyosan készen állunk egy kiadós lakomára – az Origami étterembár kizárólag növényi alapanyagokkal dolgozik, a legelszántabb karnisták sem fognak csalódni benne. A burgerük egyenesen a legjobbak közé tartozik, melyet valaha kóstoltam, a tiramisujukról pedig ember nem mondaná meg, hogy vegán mascarponével készült.
.