Kolumbiában a legerősebb élményem egyértelműen az volt, hogy mennyire akarja itt mindenki, hogy jól érezzem magam. A lehúzásnak, átvágásnak nyoma nincs, épp ellenkezőleg: a végtelenül barátságos helyiek mindent megtesznek azért, hogy elfeledtessék az idelátogatók félelmeit – sőt, néha még többet is nyújtanak, mint „elvárható” lenne. Csak néhány példa.
A helyi fapados légitársaság alkalmazottja manuálisan belenyúlva a rendszerbe intézte el, hogy ne kelljen plusz költséget fizetnem repülőtéri becsekkolás miatt, a rendőr adóvevőn kért segítséget, amikor wifi jelszót kértem tőle a buszpályaudvaron, egy kedves házaspár pedig inkább érvényesített egyet nekem a náluk levő buszjegyekből, mert bonyolult lett volna elmagyarázni, hol tudok azt vásárolni… és még a végtelenségig sorolhatnám. Minden napra jutott pár ilyen meglepetés. Szerintem ennek egyfajta eufória az oka, hogy végre elérkeztek a békésebb idők, és a kolumbiaiak most nagyon meg akarják mutatni a világnak, hogy nyugodtan jöhetnek a turisták, nem esik bántódásuk.
Két évtized alatt teljes fordulat
Az 1990-es évek közepéig Bogotá a világ legkevésbé élhető városai között szerepelt, még a saját lakói is gyűlölték. Antanas Mockus filozófus nevéhez köthetőek a változások, aki az egyetemi katedrát adta fel, hogy – az ő szavaival élve – egy 6.5 milliós osztályteremben érjen el fejlődést. Mindenféle politikai képzettség és előélet nélkül indult a polgármesteri székért, melyet hatalmas meglepetésre 1995-ben meg is kapott, mert a város lakói nagyon ki voltak már éhezve a változásokra, egy új és őszinte vezetőre. Mockus egy drogkereskedőkkel, közlekedési káosszal, korrupcióval, koldusokkal és bűnözőbandákkal teli várost kapott kézhez, hogy aztán nagyszabású kísérletbe kezdjen. Vicces, radikális és teátrális eszközöket vetett be. Amikor például veszélyes vízhiány volt, a tévé egyenes adásában demonstrálta, hogyan zárja el a zuhanycsapot, amíg szappanozza magát. A lakosok kipróbálták a tanultakat és maguk is meglepődtek az eredményeken: a város vízfogyasztása néhány hónap alatt 40 százalékkel csökkent.
A felszíni közlekedés normalizálásának érdekében a hét milliós város sugárútjain hermetikusan elzárt buszsávokat és bicikliutakat alakított ki, amivel ugyan összeomlott az autós közlekedés, de jóval biztonságosabb lett a tömegközeledés és százezrek szoktak át a kerékpárra. Részben ennek, részben pedig a gangokat felváltó tereken a kivilágított, szabadon használható sportpályáknak köszönhetően Bogotá az egyik legsportosabb, legzöldebb fővárossá vált.
Amikor egy női professzor felhívta a városvezető figyelmét, hogy Bogotában a nők nem mernek eljárni szórakozni, Mockus elrendelte a „nők éjszakáját”.
A férfiakat megkérte, maradjanak otthon a gyerekekkel, a nők pedig együtt bátrabban elmehettek egy estére. 700 ezer nő élt a lehetőséggel, elárasztva a város szórakozóhelyeit. Azon az éjszakán még a rendőrség szolgálatban levő tagjai is nők voltak.
A meghökkentő, de földcsuszamlásszerű változásokat előidéző intézkedéseknek hála ma már Bogotá lakossága imádja a városát és alig várja, hogy nekünk, látogatóknak is megmutassa.
Csak a nemzetközi repülőjegy a drága
Közép- és Dél-Amerika soha nem tartozott az olcsó célpontok közé, a repülőjegyek általában bőven 200 ezer forint felett kezdődnek. Érdemes figyelni az akciókat, feliratkozni a járatokat indító légitársaságok hírleveire, mert időnként ki lehet fogni kedvezményesebb árakat. Ha már ott vagyunk, nem kell mélyen a pénztárcánkba nyúlni: a szállások, az étkezés, a programok és a belföldi közlekedés árai kifejezetten barátságosak. Bogotából akár 30 dollárérét is elrepülhetünk a tengerpartra, de ugyanennyiért többórás privát taxis transzfert is találni.
Az ismerkedést célszerű a fővárossal, Bogotával kezdeni, hiszen a nemzetközi repülőjáratunk minden bizonnyal ide érkezik meg. Egyes kevésbé látogatott részeit és a zsúfolt piacokat leszámítva a főváros is biztonságos hely. Ne csodálkozzunk, ha itt kicsit hűvös idő fogad még akkor is, amikor az ország többi részén tombol a nyár. Bogotá világ negyedik legmagasabban fekvő fővárosa (a bolíviai La Paz, az ecuadori Quito és a bhutáni Thimpu után), így első napra nem érdemes nagyon sűrű programot szervezni, inkább hagyni kell szervezetünket hozzászokni a magassághoz.
Világszínvonalú múzeumok
Az alacsony árakra rögtön jó példa az ország két vezető múzeuma, amely itt található. Az Aranymúzeum elképesztő mennyiségű csodás aranytárgyat mutat be, nincs az a múzeumoktól idegenkedő turista, akit ne ragadna magával a profin kialakított gyűjtemény. A műtárgyak okos elrendezéssel, világos feliratokkal kerültek a vitrinekbe, még pont emészthető mennyiségben. A belépő nevetségesen alacsony, 4000 pesó, azaz mintegy 340 forint – ennél még a múzeum kávézójában is többe kerül az egyébként kiváló cappuccino.
A Botero múzeum is páratlan a maga nemében, én legalábbis folyamatosan mosolyogtam a képeken és szobrokon. És nemcsak azért, mert minden ábrázolt modell kedvesen duci, de annyira szerethetőek Fernando Botero figurái. Már maga az épület is csodálatos az árkádos, szökőkutas udvarával, ráadásul itt belépő sincs.
Kilátópontok
Mindenképp érdemes a hatalmas fővárost felülről is megszemlélni. A legnépszerűbb kilátó a város közepén magasodó Monserrate csúcsa, amely 360 fokos körpanorámát kínál. Ide gyalog, siklóval vagy felvonóval is feljuthatunk. Arra kell csak ügyelni, hogy még sötétedés előtt visszajussunk a városba, ez ugyanis az egyik olyan gócpont, amit jobb este elkerülni. Autóval egy másik csodás kilátó, a Mirador La Paloma is könnyen megközelíthető. A hegyre kanyargó szerpentin mentén néhány éttermet is találni, ahonnan a kilátásban gyönyörködve fogyaszthatjuk el ebédünket, vacsoránkat.
Graffitivel tarkított házfalak
Bogotá legmenőbb, legizgalmasabb programja azonban a graffitis városnéző túra. Bogotá a világ top 10 graffiti városainak egyike, izgalmas történettel. Mint mindenhol máshol, a falfirka itt is sokáig tiltott volt: a művészek nemcsak pénzbüntetést, de akár verést és börtönt is kockáztattak. 2011-ben azonban nem várt fordulatot hozott egy gyilkosság. Egy rendőr egy 16 éves fiút lőtt le, amikor festés közben rajtakapta és ő menekülni próbált. A rendőr kitalált történettel úszta meg a büntetést, és ez óriási tiltakozó hullámot indított el. Ennek hatására nemcsak újratárgyalták az ügyet, de legálissá tették a graffitit, sőt, a város vezetése most már kifejezetten segíti a felfestőket.
Bogotá így egy fantasztikus élő múzeum lett, és a Bogota Graffiti Tour háromórás sétája jó alapokat ad ahhoz, hogy megértsük a falfirka történetet, irányzatait, az egyes művészeket. A túra ingyenes, de illik megjutalmazni a lelkes idegenvezetőket egy kis borravalóval.
Gasztronómia
Az egyik legtipikusabb kolumbiai fogás az ajicao leves, melyben többféle burgonya, csirke és kukorica van. Igazi laktató egytálétel, különösen mivel rizzsel és egy fél avokádóval szolgálják fel. A Balcones De La Candelaria étteremben nagyszerűen készítik el, és mivel ez alig pár lépés a Botero múzeumtól, össze is köthetjük annak meglátogatásával. Sok helyen kapni tamalest. Ez a szőlőlevélbe csomagolt rizses, csirkehúsos batyu olcsó és laktató, igazi streetfood étel.
Ugyancsak gyors étkezésre szolgálnak a bő olajban kisütött, kukoricalisztből vagy maniókalisztből vízzel gyúrt, darált hússal, zöldséggel vagy sajttal töltött harapnivalók, például az empanadas.
Hagyjunk szabadidőt is!
Bogotában nem is a nevezetességek a legérdekesebbek – hanem a város maga. Vasárnaponként lezárják a főbb útvonalakat, akkor ugyanis a bicajosoké a város. Így 120 kilométeres ciclovía, azaz bicikliút jön létre. Kicsik és nagyok egyaránt nyeregbe pattannak, fantasztikus a hangulat, érdemes hozzájuk csatlakozni.
Mindenképpen hagyjunk időt a céltalan bóklászásra, főleg a régi városnegyed, a La Candelaria macskaköves utcáin. Kukkantsunk be a színes házak közt megbúvó hangulatos kávézókba, üljünk ki a pálmafákkal tarkított szellős parkokba, esténként pedig táncoljunk a helyiekkel a salsa-bárokban. Ha betartjuk az alapvető óvintézkedéseket, Bogotában igazi életvidám latin-amerikai életérzésben lehet részünk.